2021. január 25., hétfő

Örök téma: miatt vagy végett?

Emlékezetem szerint hajdani gyerekkorunkban a végett névutót jóformán ki sem ejtettük a szánkon, hacsak az iskolában nem, amikor tanultunk róla. Kenyérért jártunk a pékhez (nem kenyér végett), játszani az utcára (nem játék végett)… Tehát jól megvoltunk nélküle. Gyanítom azonban, hogy olykor a miatt névutó helyettesítette, korántsem biztos, hogy helyesen. Merthogy az előbbi célhatározós, az utóbbi okhatározós szószerkezet tagjaként szerepel helyes használatban. Fölcserélésükből pedig néha igencsak furcsa tartalmú mondatok születhetnek.

Nem új keletű a téma, csupán amiatt „veszem elő”, mert úgy tűnik, mintha mostanában megfordult volna a gyakoriságuk: a végett szerepel úton-útfélen a miatt helyett is. Rendszeresen megjegyzem ebben a rovatban, hogy ennek megítélése lehet szubjektív is, de amikor például egy rádióműsorban két interjúalany tucatszor használja a végett névutót a miatt helyett, mégiscsak gyanítható, hogy az előbbi „éli virágkorát”. Persze a nyomtatott sajtóból is idézhetünk ilyen mondatot: Eddig 542 polgár ügyében jártak el a kijárási tilalom megszegése végett. Ami azt jelenti, hogy a tilalom megszegése céljából jártak el, ahelyett hogy a tilalom be nem tartása miatt intézkedtek volna.

Már a Czuczor és Fogarasi nyelvészpáros is sejteti az 1862-ben kiadott szótárban, hogy a két névutó alkalmazásában előfordulhatnak hibák. Ezt írták a végett szócikkben: „Bizonyos végből, végokból, czélból, vagyis azért, hogy valami történjék, teljesedjék. Mulatság, látogatás végett menni valahová. Tanulás, tapasztalás végett utazni. Életünk fentartása, nem torkosság végett kell enni. Némileg rokon hozzá: miatt, mennyiben mindkettő okságra vonatkozik; de különböznek először abban, hogy miatt valaminek mintegy előokát, végett pedig utóokát, czélokát fejezi ki, vagyis oly kitűzött valamit, minek későbben kell teljesednie; másodszor abban, hogy miatt kedvezőtlen jelentéssel bir, midőn t. i. valamely ok nem ohajtásunk szerént üt ki; végett pedig a kivánságunkhoz képesti czélt fejezi ki. Fölvilágosításul szolgáljanak ezen ellentétek: Sok olvasás miatt (sok olv. vala az oka, hogy) elgyöngült a szeme; olvasás végett (olv. oka v. czéljából) könyvet kért tőlem. Czirkálás végett kiindult a hajó, de szél hiánya miatt nem haladhat.” (…)

Szakkönyvek és nyelvészek sokasága – Czuczorék után majdnem százhatvan esztendővel is – egyetért abban, hogy a végett a névszóval alkotott szerkezetben célhatározó szerepű, míg a miatt ugyanilyen szókapcsolatban a cselekvés vagy történés okát fejezi ki. Említhetünk is mindjárt néhány, a sajtóban talált mondatot az ok és cél fölcserélésére: „Szavai szerint ez az egyetlen törvényes eszköz az állampolgárok szabad mozgásának korlátozására, amely a járvány megfékezése miatt szükséges.” Ebből úgy tűnhet, hogy mivel a járványt megfékezték, emiatt kell korlátozni a polgárok szabad mozgását. Pedig épp a fordítottját szerette volna mondani a szerző: azért, vagyis avégett szükséges a korlátozás, hogy lassítsák a betegség terjedését. Egy másik példa: „A fogyasztók pedig éppen a kiadások csökkentése miatt szándékozzák lakásukat lekapcsolni a hővezetékről.” Ez az állítás nemigen hihető, sokkal inkább a kiadások csökkentése a céljuk, azaz nem a költségek csökkentése okozza a lekapcsolás mellett szóló döntésüket, hanem épp a kiadások mérséklése végett teszik ezt.

Bár ezek a példák éppen nem a végett névutó elburjánzását bizonyítják, azt mégis szemléltetik, hogy a két névutó fölcserélése rendszerint nem szolgálja a világos beszédet, azaz a beszélő szándékát.

Fogarasiék a két névutóról azt írják, hogy van némi rokonság közöttük, bár a miatt „előokot”, a végett „utóokot” fejez ki. Talán erre (is) alapozzák véleményüket azok a nyelvészek, akik azt állítják, hogy erőltetett az említett névutók szigorú elhatárolása egymástól, tehát jóformán szabadon fölcserélhetők. A cél ugyanis az okot is magában foglalja, így sör miatt is mehetek a boltba, mivel elfogyott otthon, tehát ez az oka, nem kizárólag sör vásárlása végett. Ebben lehet némi igazság, a hétköznapi beszédben alkalmazzuk is (mint sok más nem éppen szabályos megoldást), az írott szövegben mégis érdemes kerülni. Nem is beszélve arról az estről, amikor a végett kerül a miatt helyére, pl. „koronavírus végett mentem orvoshoz”. Nincs kizárva, hogy az orvosnál is elkapható ez a most nagyon időszerű betegség, de tudatosan mégsem szeretnénk begyűjteni.

A végett névutó használata gyakran hivatalosnak, modorosnak tűnik, ezért nem is kell túlzásba vinni a alkalmazását, hiszen pl. főnévi igenévvel és ragos névszóval könnyedén kifejezhető a mondandónk: táncolni megyünk a bálba; ill. védőmaszkért iparkodunk a patikába.