Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

NAGYSZÜNET

Megnyílt az iskolák kapuja

Gruik Zsófia

2020. szeptember 1., 16:47

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Csepella Kiara: Madárka (EmArt Műhely)

Amikor ezeket a sorokat írom, még minden nagyon bizonytalannak tűnik az iskolák működésével kapcsolatban. Sok mindent tudunk, legalábbis leírva, azt azonban nem, hogy a gyakorlatban egészen pontosan hogy fog kinézni a szeptemberi iskolakezdés. Nem lesz egyszerű a számtalan rendelkezést betartani, sem tanárként, sem pedig diákként. Ha valamikor, akkor most igazán szükség van arra, hogy az iskola és a család együttműködjön. Ami rendkívül nehéz egy olyan helyzetben, amikor a változások egyik pillanatról a másikra érnek bennünket, amikor egyébként is mindenki csak a sötétben tapogatózik, és amikor a legapróbb hiba is mások egészségét veszélyeztetheti.

A gyerekek a hosszú hónapok óta tartó szociális izoláció hatására, ha az iskolai kötelezettségeket nem is annyira, az egymással való találkozást nagyon várják. Miközben arról olvasunk, hogy a szünetben is tartaniuk kell a biztonságos fizikai távolságot, és csak maszkban beszélgethetnek egymással. Nem ülhetnek egymás mellé, nem ölelhetik meg a rég látott kis barátot, nem mehetnek párban, kézen fogva a tornateremig. A szeretett tanító néni sem fogja őket átölelni, megpaskolni a hátukat, megsimogatni a fejük búbját. Talán kevésbé figyel arra, hogy megvan-e a házi feladat, hanem az alapos kézmosást nagyon szigorúan megköveteli. A nagyobbak nem bandázhatnak együtt a kisszünetben a mosdóban, a másik osztályba járó titkos szimpátiát csak az ablaküvegen át lehet meglesni, ahogy a következő ciklus első órájára várakozik az iskolaudvarban.

Persze szeptember elseje eljön az idén is, és bizonytalanul, aggodalommal a szívünkben, de ráadjuk a gyerekre az iskolatáskát, vagy fogadjuk őket az iskola kapujában, és reméljük, hogy mindenki jól van, és nem csippan a hőmérő, amikor belépnek az ajtón. Reméljük, hamarosan elmúlik ez az áldatlan állapot, és emlékké válik.

Addig azonban, amíg benne vagyunk a sűrűjében, kiemelkedően fontos, hogy megpróbáljuk megőrizni a nyugalmunkat, akár szülőként, akár tanítóként vagyunk részesei ennek a helyzetnek. Tudom, hogy bármelyik is, millió kérdés foglalkoztat bennünket. Leginkább azt lenne jó tudni, hogy meddig tart majd ez az egész, mikor kerülnek vissza a dolgok az ismert, régi kerékvágásba. Hiszen a tanulók nagy része elsősorban a többi gyerek miatt jár szívesen az iskolába, ahol barátkozhat, beszélgethet, játszhat velük, a tudás megszerzése inkább csak a szülei számára fontos. Most szigorú viselkedési szabályokkal próbáljuk megőrizni egészségüket, ami most sürgetőbb, mint a kortárskapcsolat ápolása. Számtalan szülő számolt be arról, hogy a hónapok óta tartó izoláció nyomott hagyott a gyerekeken, aminek valóban akár hosszú távú következményei is lehetnek, ha sokáig tart.

Jelenleg egyetlen dolgot tehetünk: ha nyugodtak maradunk, függetlenül attól, hogy okunk esetleg lenne bőven az aggodalmaskodásra, idegeskedésre. A gyerekek elsősorban tőlünk fogják látni, hogyan kell egy ilyen bizonytalan helyzetben a nehézségekhez hozzáállni. Ha sok mindennel nem is értünk majd egyet, próbáljuk nagyon alaposan átgondolni, hogy a gyerek orrára kell-e ezt kötni. Ne feledjük el, hogy neki – velünk ellentétben – mindennap azt a tanárnőt kell hallgatnia, aki a szülei szerint egy csődtömeg.

Ez természetesen nemcsak a vírushelyzet idején lenne fontos figyelembe venni, hanem egyébként is. Ha úgy látjuk, hogy az ügy súlyosságát tekintve megéri a beavatkozást, akkor is csak a legszükségesebbet közöljük a kisdiákkal. Nem célszerű, ha a gyerek folyamatosan két tűz között érzi magát, mert a szülei folyamatosan olyan dolgokon rágódnak és háborognak, aminek nincs akkora jelentősége. Például, hogy mikor van az uzsonna, miért muszáj kimenni az udvarba, miért írták ma az ellenőrzőt, és nem holnap. A fontos dolgokat viszont jelezni kell, mint például, hogy nincs barátja a gyermekünknek, szorong a felelések előtt, fenyegeti egy nála idősebb, vagy hogy családi problémák miatt az elkövetkező időszakban nehezebb lesz neki.

Nem lesz könnyű idén szeptemberben visszaülni az iskolapadba, de talán mégis jobb, mint otthonról zsonglőrködni a számtalan applikációval, platformmal, mobiltelefonnal, internetelérhetőséggel. Talán idővel ez az időszak is szép emlékké válhat.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége