2021. május 13., csütörtök

Gyermeksorsok

Leginkább a gyermeknapok alkalmával, vagy iskolai incidensek kapcsán szoktuk emlegetni a gyermekjogokat. Az alapvető jog, hogy minden gyermeknek jár az emberhez méltó élet, az kerül legritkábban a sajtó figyelmének központjába. Illetve csak akkor, amikor egy családdal valami szörnyűség történik. Most is ezzel állunk szemben. Az Alibunar melletti Novi Kozjak faluban a sajtó szerint hat kisgyermek, a legidősebb 16 éves, a legkisebb három, négy hónapig egyedül élt. Az édesapjuk börtönben van, az édesanyjuk pedig elhagyta őket. Egyes hírek szerint az anyuka újra férjhez ment, megint terhes, a nő viszont azt nyilatkozta, hogy csak pénzt keresni megy a közeli városba, nem hagyta magára gyermekeit.

 

Fotó: Dávid Csilla
Fotó: Dávid Csilla

A legidősebbek, a 16 éves fiú és a 15 éves kislány gondoskodtak a családról. Mindketten napszámba jártak, a fiú is meg lánytestvére is fát hasogattak, hogy élelmet tudjanak venni. Egy emberhez méltatlan házban laktak.

 Novi Kozjaknak valamivel több mint 600 lakosa van. Három utca, két bolt meg egy orvosi rendelő, amelybe csak csütörtökönként jár ki az orvos. Egy  háromezres faluban is mindenki mindenkiről mindent tud. Ez a falu tulajdonsága. Fel sem fogható, hogy hat kicsi gyermekkel ez történt egy egész falu szeme láttára. Meg az sem, hogy olyan nagyon lyukas nálunk a szociális háló, hogy még ők is kipotyoghattak rajta.

 Most is úgy kerültek a nyilvánosság és a hatóságok látókörébe, hogy a szerb köztelevízió riportot készített a gyermekekről. Azonnal reagált a tartományi és a köztársasági illetékes is, még a miniszter is szükségét látta nyilatkozni, vizsgálatot indítottak az alibunari szociális-védelmi központ ellen. A jó szándékú emberek pedig ennivalót, ruhát, pelenkát vittek a gyerekeknek, volt, aki megígérte, hogy a vállalkozók összefognak és a gyerekeknek építenek egy házat. Legutóbb az a hír röppent fel, hogy a Pink Televízió családsegítő, házépítő műsora, amely bajbajutott családoknak épít úgy házat, hogy nagyvállalatok és vállalkozók adományaiból szerzik be az épületanyagot meg a bútorokat, azzal, hogy a kétkezi munkában a családnak és a rokonságnak, szomszédságnak is részt kell venni, most bevállalja, hogy ennek a hat gyermeknek is legyen új otthona. Sorjáznak a lehetőségek: a nagymama felajánlotta a telkének felét, és az önkormányzat oda fog egy házat felépíteni a gyerekeknek, ez a hír is megjelent.

A hatóságok átmenetileg nevelőszülőknél akarták elhelyezni az elhagyott kisgyermekeket, ám azok nem szeretnék, ha szétválasztanák őket. Most a kamenicai SOS Gyermekfaluban vannak. Együtt, egy házban. Vannak lapok, amelyeknek sikerült az anyával is beszélni. Az asszony azt mondta, nem hagyta magára a gyermekeit, ő már öt éve egyedül küzd a családja életben maradásáért, s hetente egyszer-kétszer meglátogatta a gyerekeket, és azok nem éheztek többet, mint ahogyan az más családoknál is előfordul. Azt is elmondta, többször kérte a szociális-védelmi központot, hogy a falu olcsó házai közül vegyenek meg nekik egyet, mert ahol laknak, az nem emberhez méltó. Semmi sem történt.

A szociális-védelmi központból pedig az a hír szivárgott ki, hogy fél évvel ezelőtt figyelmeztetésben részesítették az anyát, mert elhanyagolja gyermekeit. Feljelentették, és az illetékes most azzal védekezik, hogy a bíróságon még nem született döntés, amely alapján elvehetnék az asszonytól a gyermekeket, hogy nevelőszülőkhöz adják vagy otthonban helyezzék el őket. A szociális védelemnek nem feladata házat építeni, az a dolguk, hogy a kiskorúaknak olyan lehetőséget biztosítsanak, ahol emberhez méltóan élhetnek majd, védekezett a szociális központ illetékese, s hozzátette, a legjobb a gyermekeknek, ha családban a szüleikkel, a természetes közegükben nevelkednek.

Hat gyermeket egyedül nevelni bizonyára nem egyszerű, különösen úgy, hogy nincs kenyérkereső a családban. Meg lehet vetni ezt a nőt, hogy világra hozta ezeket az apróságokat, de most már nem ez a kérdés és nem ezért kell ítélkezni felette. A gyerekek megszülettek s egy társadalomnak igenis kutya kötelessége segíteni, ha ilyen vagy ehhez hasonló helyzetbe kerülnek kiskorúak. Napok óta az motoszkál a fejemben, vajon a falu vezetése erről ne tudott volna? Az iskolában sem vettek észre semmit, pedig a nagyobb gyerekek, amikor napszámba mentek, kimaradtak az iskolából. Bizonyára van osztályfőnöke minden iskoláskorú gyermeknek, azok milyen emberek lehetnek? Egykor még kötelező volt a családlátogatás, az osztályfőnök nem csak ismerte az általános iskolások szüleit, de látta az otthonukat is, fel tudta mérni, milyen a szülő-gyermek kapcsolata, hogy jobban megértse a rá bízott tanulót.

Én is ellenzem, hogy szociális segélyből éljenek az emberek. Sajnos tudok olyanokról, akik úgy gondolják, inkább kérik a segélyt és nem dolgoznak, minthogy nehéz fizikai munkát végezzenek alig valamivel több pénzért mint a szociális segély. De, ha egy anya egyedül marad hat kiskorúval, az nem lehet, hogy ne legyen valamiféle lehetőség a család támogatására. A szóban forgó asszony, akit most eltiltott a rendőrség a gyerekeitől, azt nyilatkozta a sajtónak, hogy havi 21 ezer dinár szociális segélyt kapott. Úgy tudom, a szociális központokban vannak terepi dolgozók is, akik ismerik a rászoruló családokat. Bízni kellene a szakmai tudásukban, s ha ezek a szakemberek úgy ítélik meg, hogy más lehetőség nincs, minthogy a törvénynek megfelelő juttatáson túl is segíteni kell, mégpedig rendszeresen, akkor legyen arra pénz, hogy a gyerekek ne éhezzenek. Kapjanak több szociális segélyt vagy nagyobb családi pótlékot egyéni megítélés alapján. Azokat pedig, akik munkaképesek, mégis segélyből akarnak élni, ki kell tenni a rendszerből.

A nevelőszülők minden egyes befogadott gyerek után 23 ezer dinárt kapnak havonta.

A Novi Kozjak-i gyerekek közül egy fiú öt pedig lány.