2021. január 27., szerda
A VERSVÁNDOR ÚTJA (3.)

Lélek vagyok, élni szeretnék

Tóth Péter Lóránt előadása Újvidéken

Tóth Péter Lóránt Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából augusztus 31-én elindult Borból, hogy gyalogosan végigjárja annak az erőltetett menetnek az útvonalát, amit egykoron Radnóti és munkaszolgálatos társai is megtettek.

Fotó:Dávid Csilla
Fotó:Dávid Csilla

Szeptember 13-án, pénteken érkezett meg újvidéki megállójához, ahol délben a Mihajlo Pupin Villamossági Középiskola dísztermében tartott verses előadást, mind a Pupin iskola diákjainak, mind a gimnáziumból és a művészeti középiskolából érkező diákoknak. Az előadás előtt Vicsek Annamária oktatási államtitkár mondott köszöntőbeszédet, valamint Krizsán Szilvia színművésznő is előadott egy Radnóti-verset.

Tóth Péter Lóránt előadása este hat órától a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban is megtekinthető volt a szép számban összegyűlt érdeklődők számára. Itt szintén Vicsek Annamária mondott köszöntőbeszédet, majd megkezdődött az előadás, amit a résztvevők szinte lélegzetvisszafojtva hallgattak végig.

Az előadás után Tóth Péter Lórántot arról kérdeztük, hogy mi történt Radnótival és a munkaszolgálatos társaival újvidéki tartózkodásuk alatt.

–  Mindenképp meg kell említenem, hogy az előadás során is elhangzott naplószerű idézetek Kőszegi Ábel Töredék című munkájából valók. Kőszegi dokumentarista regényében írta meg Radnóti Miklós utolsó hónapjainak krónikáját, az általa felkutatott túlélők, keretlegények, szemtanúk beszámolói alapján. Ebből a krónikából tudjuk meg, hogy Tiszakálmánfalváról érkeztek és a Futaki úton áthaladva érkeztek meg Újvidékre. A keretlegények kísérték a több kilométer hosszú menetet, és mintegy 30–40 embernek sikerült itt megszöknie, méghozzá úgy, hogy az utca két oldalán lévő nézelődők közé léptek, amikor a katonák nem figyeltek. Ezt észrevették az akkori kórház ápolónői, és ezeket az embereket kórházba szállították. A menetben ragadtak pedig továbbhaladtak Szenttamás felé – mondta Tóth Péter Lóránt.

Emellett azt is kiemelte, hogy Radnótiék egyik nagy tragédiájaként az is számon tartható, hogy a frontvonal, a felszabadítók útjuk során mindig nagyon közel jártak hozzájuk, de mégsem érték utol a menetet.