Vele maradni

Bozsoki Valéria

2019. január 8., 18:19 >> 2019. január 8., 19:19

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

A keresztények számára a család nagy érték, a Szent Család – Mária, József és Jézus – nagy életpélda.

A zsidó írástudók tudták, hogy a Messiásnak a jövendölések szerint Betlehemben kell megszületnie. Ennek ellenére csodálkoztak, hogy a várva várt Messiás nem a felhőkből ereszkedett le. Pólyás babaként nem tudták elfogadni, és később sem békültek ki azzal, hogy a gyermek, a fiatal, felnőtt férfi Jézus a Megváltó.

Jézus földi élete során nem volt sem csodagyerek, sem környezete átlagát meghaladó géniusz. Mindenki úgy tekintett rá mint Mária és az ács József fiára. Istenünk a szürke hétköznapok Istene. Azokon az embereken, eseményeken keresztül szól hozzánk, aki, illetve amelyek mindennapi környezetünket, hétköznapjainkat alkotják. A családi életben néha nehezebb felismerni Istent a hozzánk közel állókban, mint a távolból megcsodált jeles emberekben. Isten azt várja tőlünk, hogy Máriához és Józsefhez hasonlóan mi is belé helyezzük bizalmunkat.

József és Mária családi életéből láthatjuk, amikor Isten belép valaki életébe, vele együtt megérkeznek a nehézségek is. A Szent Családnak egy csöppet sem volt idillikus az élete: nemcsak, hogy a Messiásnak istállóban, szegényes körülmények között kellett megszületnie, hanem a karácsonyi öröm és béke után, a zord hétköznapok küzdelmeiről értesülünk a Bibliából. Mária és József rettegnek a gyermekért, akinek az életére tör a királyi trónját féltő Heródes. A család Egyiptomba, idegen országba menekül éjnek idején. Nem tudják, hogyan alakul a sorsuk, visszatérhetnek-e majd Názáretbe. Sok-sok év múlva, amikor a tizenkét éves Jézus szüleik tudta nélkül ott marad a Jeruzsálemi Templomban, ahol népének tanítóit tanította, a szülők őt aggódva keresik. Isten a Szent Család példáján is mutatja, mennyi megpróbáltatáson megy keresztül a család. Engem lenyűgöz Mária és József viselkedése, rendíthetetlen nyugalma: semmi miatt nem panaszkodnak, teljesen megbíznak Istenben. Hiszik, hogy ő minden körülményben, minden megpróbáltatásban a javukat akarja. S Jézus földi életének legnagyobb részét ebben az egyszerű, dolgos, szerető, hívő családban töltötte.

Érdekes dolog történt, amikor a misszionáriusok egy árvaházban karácsonyestén elmesélték a gyerekeknek, hogy Mária és József elment Betlehembe, de már nem volt hely számukra a fogadókban. Elmondták azt is, miként született meg Jézus egy istállóban, és hogyan fektették szülei egy jászolba. Amíg a misszionáriusok beszéltek, a gyerekek és a nevelők lélegzet-visszafojtva hallgatták a történetet. Némelyikük a szék legszélén ült, nehogy akár csak egyetlen szót is elmulasszon abból, amit mondtak.

Amikor befejezték a történetet, gyerekek több darabka kartonpapírt kaptak, hogy egyszerű jászolt készítsenek. Egy kis sárga szalvétadarabot vékony csíkokra tépkedték, és szalmaként a jászolba tették. Világosbarna filcanyagból babaformákat vágtak ki, egy régi hálóingből pedig négyszögletű flanel darabokat, hogy a babáknak takarójuk is legyen. A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat.

Az egyik misszionárius közöttük járkált, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. A gyerekek azonban szépen, önállóan dolgoztak. Egy hatéves fiú, Misa is elégedett volt a munkájával. A misszionárius, amikor szemügyre vette a jászlát, elcsodálkozott, mert abban nem egy, hanem két baba feküdt! A misszionárius megkérdezte tőle, mit értett félre. A fiúcska belefogott a karácsonyi történet elmesélésébe.

Életében először hallotta ezt a történetet, mégis pontosan emlékezett rá. Ám amikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézust a jászolba fektette, onnan egészen sajátos módon folytatta: „Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem sem mamám, sem papám, sem otthonom nincs. Akkor Jézus azt mondta, hogy akár lakhatnék nála is. Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni, mint mások. De annyira szeretnék nála lakni! Gondolkodtam, nincs-e mégis valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy talán melegíthetném őt. Megkérdeztem tőle: Ha melegen tartanálak, az olyan lenne, mint egy ajándék? Jézus erre azt felelte: Ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam.

Akkor befeküdtem mellé a jászolba, ő rám nézett, és azt mondta, most már vele maradhatok, mindig.”

A Szent Család vasárnapjával, ünnepével fejeződik be minden óesztendő, és minden az újesztendő az élettel kezdődik, amelynek bölcsője a család. S bármennyi megpróbáltatás éri a tagjait, akárcsak a Szent Családot érte, ha Jézust „melegítjük”, igényeljük jelenlétét, a családunk tagja marad, s a mennyei Atya szeretetét közvetíti felénk. Teljesen rábízhatjuk magunkat erre a szeretetre! A nehézségekkel ugyanis együtt jön Isten segítsége gyakran váratlan formában, örömteli kimenetellel.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége