2024. március 29., péntek

Egyirányú üzenetet kaptunk

In memoriam Veszteg (Kiss Jovák) Ferenc ( 1946–2013)

Mikor a múlt század hetvenes éveinek végén, a nyolcvanas évek elején Veszteg Ferenc megírta egyirányú (verses) leveleit Rimbaud-nak, Kafkának, Eliotnak, Thomas Mann-nak, Yeatsnek, Proustnak, ez nem csupán az úgynevezett második Symposion-nemzedék, de költészetünk egészének volt egyik legeredetibb, értékes hangja. Kötetben 1984-ben jelentek meg ezek a versek, ez volt Veszteg második önálló kötete. (Egyirányú levelek és egyéb leletek.) Nem fogadta a verseskötetnek meglehetősen vaskos könyvet nagy csinnadratta, de az a néhány értő kritika irodalmunk jelentős eredményéről beszélt, és várta a folytatást. De a folytatás elmaradt.

Először maga Veszteg maradt el, egyre ritkábban jelent meg a szerkesztőségi üléseken, irodalmi esteken, baráti összejöveteleken, aztán a gondosan megmunkált kéziratai is el-elmaradoztak, majd végleg elmaradtak. Veszteg a magányt, a hallgatást választotta. Holott tudta, hogy „Márpedig/ passzív állást vállalni/ a támadási lehetőségek/ teljes feladásával/ egymagában felér a vereséggel”. Nem szenvedett vereséget Veszteg Ferenc, hiszen itt maradt utána a két verseskötet, és ez a két könyv több volt, mint csupán ígéret; inkább mi lettünk a vesztesek, akik, lassanként megfeledkeztünk róla. Neve idővel kikopott a névsorból, mikor a második nemzedékről beszélnek, az antológiák szerkesztői rendre megfeledkeznek róla. Nem jól van ez így, de tudjuk, a világ így működik, aki nincsen szem előtt, aki nem hívja fel állandóan magára a figyelmet, arról megfeledkeznek.

Néhányunkban sokáig élt a remény, hogy Veszteg Ferke valami nagy művön dolgozik, azért vonult vissza, azért választotta a rokkantsági nyugdíjat is. Reményeinket táplálta az is, hogy mikor nagy ritkán látogatókat fogadott, halomnyi teleírt füzetet mutatott meg nekik, –nekünk, de nem akart semmit sem mondani arról, hogy mit tartalmaznak, csak titokzatosan mosolygott. Mi lehet azokkal a füzetekkel, megvannak még?

Veszteg (Kiss Jovák) Ferenc Újvidéken született, 1946-ban. Szülővárosában fejezte be az általános iskolát, Szabadkán a középiskolát. Az Új Symposion korrektora, majd a Magyar Szó lektora volt. 1970-ben jelent meg első verseskötete Réják címmel. Ugyanebben az évben jelent meg egy közös kötete (Böndör Pállal, Fülöp Gáborral, Tolnai Ottóval) mely verseket, képverseket tartalmazott, 1969 címmel. Fő műve az 1984-ben megjelent Egyirányú levelek és más leletek. Most, váratlanul, egy újabb egyirányú levelet küldött nekünk, és mi nem tudjuk, mit válaszoljunk neki.