1.
Az emberiség egyik első felismerése az volt, hogy a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Erről szól Hérakleitosz mondása, hogy ugyanabba a folyóba nem léphetünk kétszer, hasonlóképp a vallásos hagyományban a bűnbeesés egyszerisége és a megváltás egyszerisége. A történelemben mégis vannak ismétlődő mintázatok, noha különbségek is.
2.
Ha megfigyeljük a világtörténelem hullámzásait, láthatjuk, hogy a birodalmak és a birodalom nélküli helyzetek váltogatták egymást. A pszichológia és a kultúrantropológia azt mondja, hogy az emberek, a történelem előtti korszakban, az állatok háziasításakor nagyjából 100 és 150 fős közösségekben éltek, és a szőlő, majd a kalászosok, a Távol-Keleten a rizs termesztése két fontos eredményt hozott. Egyrészt ahhoz, hogy ez a termelési mód jól működjön, több együtt élő emberre volt szükség, másrészt pedig a magvakat felhalmozták, és a bő esztendők termését felhasználhatták az ínséges időkben. A bort is tárolhatták. A borkészítéssel és a gabonatermesztéssel jelenik meg tehát az, hogy a termelés mindig hozhatott többletet, amit valaki megtartott. Ezen az alapon szerveződtek a sumér városok, de a hatalmas perzsa birodalom is. Ezután az emberiség történetében a felhalmozás visszavonhatatlanul megjelent. Minden ezt követő társadalmi berendezkedésben a haszon központi jelenség lett, csak a módszerek és a hatékonyság változott. A kapitalizmus mozgatórugói már megvoltak az ókor előtt, sőt az emberiség örök álma is, az aranykor, a bőség, amiért nem kell semmit tenni. Ám a valóság, hogy a termelési rendszert, így a gazdaságot is meg kell szervezni. Az egész szerveződése a technológiák és találmányok alkalmazásával egyre fejlődött, az alkalmazott eszközök fejlődtek.
Az ókorban mégsem alakultak ki a mai értelemben vett nemzetek. Hérodotosz leírásából látjuk, hogy a perzsa birodalom hadserege mennyire változatos volt, ennek az a magyarázata, hogy a birodalom nem írta elő, pontosan milyen katonák küldését várja, ezért minden tájegységből az ott szokásos felszereléssel küldték a katonákat. A görögöknél és a római birodalomban is fejlődtek a felhalmozás módszerei. Tudjuk például, hogy a dúsgazdag athéni Nikiász rabszolgákat dolgoztatott a bányáiban, és a római birodalomban is rabszolgákat alkalmaztak. A marxizmus a rabszolgamunka jelentőségét túldimenzionálja, hiszen már az ókori keleten is adót szedtek. Az ókorban a Földközi-tenger köré szerveződött a legerősebb államalakulat, majd ez fokozatosan módosult, hogy kb. a 7. századi visszaesés után (amit az arabok megjelenése okozott a Földközi-tengeren) kialakuljon a mindenhol másmilyen feudalizmus. Érdemes megjegyezni, hogy a görögöknek két kifejezése volt a népre, a „démosz” és az „ethnosz”. Ma a „démoszt” úgy mondhatnánk, hogy állampolgár, hiszen ezzel a szóval egy polisz összes törvényes tagját jelölték. Az „ethnosz” szóval pedig az összes „hellént” fejezték ki, amivel analóg a mi kultúrnemzetünk. A középkor egésze, majd a korai újkor rendkívül érdekes akár a kapitalizmus, akár a nemzet szempontjából, de most legyen elég, hogy az események hömpölygése létrehozta a birodalmakat, amelyek immár az egész földgolyót felosztották, így a profit termelésére használták ki helyzetüket, és a nemzetállamok is létrejöttek. Érdekes és egyben tragikus, hogy a mi generációnk, illetve az utolsó három generáció az első abban, hogy jobban kihasználja a természetet, mint ahogyan az képes megújulni. Ezelőtt egyes embercsoportokkal volt így. Ma pedig ott vagyunk, hogy a jól szervezett ipari társadalmak képtelenek megújítani a lakosságukat. A születési ráták Dél-Koreában, Japánban és az európai országokban a legalacsonyabbak.
3.
A kapitalizmus fejlődésének a 16. század eseményei hatalmas lökést adtak, amit a földrajzi felfedezések előztek meg. Nugat-Európába addig elképzelhetetlen mennyiségű ezüst és arany áramlott, egy évszázad alatt mindennek a pénzben kifejezhető értéke kétszeresére nőtt, ami addig elképzelhetetlen volt. Ugyanakkor megjelent a nyomtatás is, amely alkalmas lett arra, hogy azonos tartalmakat több, majd sok példányban előállítsanak. Ez akkoriban pl. a Bibliák nyomtatásában, majd orvosi és egyéb fontos könyvek nyomtatásánál volt nagyon hasznos, mert a tudás így bővült. Ekkor jön létre tehát a közelmúlt társadalmának két alappillére: a modern kapitalizmus (a régi elvek és gépek), amelyet majd az élet minden terére kiterjesztenek, és a sokszor megismételhető információ. Ez felrobbantotta az addigi államszervezeteket, és újra kellett gondolni az örökölt struktúrákat. Ez sikerült Spanyolországnak, Portugáliának, nem sikerült a Német Birodalomnak és Itáliának (Az előbbit majd csak Bismarck egyesíti nemzetállammá, az egységes Olaszország pedig, mondjuk, 1859 és 1871 között jön létre). Ezenkívül a nemzetállam a legtisztább formájában, Hollandiában és Angliában jött létre, ez utóbbi bonyolultabb szerkezetű volt, de gyakorlatilag nemzetállamként működött. Franciaországot majd Napóleon uralma formálja valódi nemzetállammá. A kapitalizmus tehát meghozta azt az igényt, hogy jól körülhatárolt területek politikai és gazdasági irányítása lehetővé váljon. Ez kiterjedt az egész világra. A világháborúk idején Afrikában és a Közel-Keleten olyan „nemzetállamok” jöttek létre, amelyek nem nemzetállamok, hiszen nincsenek szírek, nigerek vagy afgánok, csak emberi közösségek vannak, amelyeket a nemzetközi jog ezekbe a keretekbe zárt. A nemzetállamok jelensége elsősorban európai jelenség lett, amelyet a Kelet és Nyugat továbbépített. Egyrészt az USA lett egy birodalom-nemzetállam, másrészt Oroszország. Ezzel a nemzetállam meghaladta az addig érvényes kereteket, „nagytér gazdaságokat” hozott létre.
(Folytatjuk)
