A magyarkanizsai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola három épületéből idén összesen 99 diák ballagott el, és mondott búcsút tanárainak, diáktársainak. Ez a szám azonban több puszta kimutatásnál, mivel ez szinte egy osztálynyival jelent kevesebb diákot a tavalyi évben végzettekhez képest. Ezek az számok pedig azoknak a demográfiai mutatóknak az adatait támasztják alá, amelyek azt mutatják, hogy egyre kevesebb gyermek születik a községben.
Erre a szinte általános jelenségre Nyilas Mihály polgármester is kitért a diákokhoz intézett köszöntőjében, aki szintén utalt a gyökerek, az itthon maradás és egyáltalán a megmaradás fontosságára. A következőképpen fogalmazott: „Kívánom, hogy jó helyen legyetek, jó időben; hogy feltaláljátok magatokat az otthontól távol is, de igazán azt szeretném, ha a szívetek mindig hazahúzna benneteket. Megmaradásunk záloga vagytok, s ezért fontos, hogy a megszerzett tudást majd itthon kamatoztassátok.”
A ballagási ceremónia végén kiosztották a Vuk-diplomákat (összesen 8-at), majd kiválasztották a generáció diákját, aki az idén Gojkov Sára lett. Sári azonkívül, hogy színkitűnő tanuló volt, leginkább kimagasló sporteredményeinek köszönhette az elismerést. Jelenleg három klubnak is tagja, illetve aktív versenyzője. Röplabdázik és kézilabdázik is, de a legjobban mégis úszni szeret. Minden napra jut neki valamilyen edzés, miközben ez idő alatt az érettségi vizsgákra is igyekszik készülni.
Milyen érdemek kellettek ahhoz, hogy te legyél a generáció tanulója?
– Úgy gondolom, hogy nekem a sport számított sokat, hogy a generáció diákja lehessek. Sok sportversenyen vettem részt, például súlylökésből, úszásból, röplabdából, kézilabdából és fociból is. Több mint húsz versenyen voltam, községin és körzetin egyaránt, és ezeken mindig fel tudtam állni a dobogó valamelyik fokára. Ezenkívül pedig a különböző nyelvi versenyeken is eredményesen szerepeltem, ezek között volt egy magyar és egy angol községi, illetve egy szerb körzeti verseny is. Gondolom, ezek játszhattak közre abban, hogy végül én lettem a generáció diákja. Ez pedig nagyon megtisztelő érzés.
Honnan ered a sport iránti szereteted?
– Már kiskoromban elvitt anyukám atlétikára és úszásra, mert már akkor sem tudtam mit kezdeni az energiámmal. Így szerettette meg velem a sportokat, és azóta is rendszeresen járok edzésekre. Ideges is vagyok, ha nem mehetek.
Habár ez az elismerés magáért beszél, ennek ellenére mégis megkérdezem: Hogy állsz a tanulással? Szeretsz-e iskolába járni?
– Tanulni nem szeretek, ezért is igyekszem inkább mindig odafigyelni az órákon. Jó lehet az agyam, mert elég egyszer elolvasom az anyagot, és máris megjegyzek mindent. Sosem volt olyan, hogy leültem magolni, inkább próbáltam arra törekedni, hogy már az iskolában az órákon megjegyezzem a dolgokat. Iskolába szeretek járni, de inkább csak a társaság miatt, mert ugye ott mindig történik valami. Viszont a tanulás részét annyira én sem szerettem.
Hol szeretnél továbbtanulni a későbbiekben? Hová adtad be a jelentkezésedet?
– Azt, hogy mi szeretnék lenne, egyelőre még én sem tudom. Ezért is írtam a felvételi lapra elsőként a zentai gimnáziumot, mert remélem, hogy majd ott négy év alatt sikerül ezt eldöntenem.
n A sport a későbbiekben is meg fogja határozni az életedet? Vannak-e ilyen irányú terveid?
– Örülnék, ha egyszer az év sportolója is lehetnék, de ahhoz már komolyabb szinten kellene foglalkoznom a sportokkal, meg itt, Magyarkanizsán nincs is olyan nagy lehetőség a fejlődésre. Remélem, hogy a sportnak később is jelentősége lesz az életemben, ha máshogy nem is, akkor legalább hobbi szinten.
Ha jól tudom, a jövő héten már az érettségi vizsgák lesznek. Tartasz-e tőlük?
– Igen, először anyanyelvből, majd matematikából, a harmadik napon pedig több tantárgyból is lesz egy kombinált teszt, amelyben történelemmel, földrajzzal, biológiával, fizikával és kémiával kapcsolatos kérdéseket kell megoldanunk.. Ettől tartok is egy kicsit, mert a fizikát és a kémiát nem szeretem annyira, de remélem, nem lesz olyan nehéz, hogy emiatt ne kerüljek be a gimnáziumba.
