A 20. század húszas-harmincas éveitől az orvosi kutatások iránya az élet meghosszabbítására tett kísérletekben a gyógyító orvoslásról mindinkább a betegségek megelőzésére tevődött át. Divat lett a fogyókúrázás, ami nemcsak fiatalos testalkatot kölcsönzött az emberi testnek, hanem a laboratóriumi vizsgálatok kimutatásai is egyértelműen támogatták a táplálék részleges megvonását.
Kitűnt, a mediterrán konyha sokkal egészségesebb a közép-európai, így például a magyar konyhánál is, amely a koleszterint koleszterinnel fűszerezve a szív- és érrendszeri betegségek melegágya. Amíg az orvosi kutatások folytak, az emberi táplálkozás területén felütötték fejüket olyan megalapozatlan szélsőséges irányzatok, amelyeknek kivitelezése nem egyszer emberi életet is követelt. Emlékezzünk meg néhányról, hiszen igazi hungaricum is akad közöttük.
Az 1920-as években a fogyókúrázók jó része sajátos módszerrel kísérletezett: egy bélféregpetét tartalmazó gyurmával fertőzte meg magát. A bélféreg kifejlődése után, megtapadva a vékonybél falán, gyorsan szaporodott és gyakorlatilag elette gazdája elől az ételt. Innen származik a még ma is közhasználatú mondás a sovány emberre: gilisztája van.
Ki ne emlékezne Maria Callasra, a világhírű görög operaénekesnőre? Az énekesnő büszkén vallotta egy interjúban, hogy ezzel a módszerrel 28 kilogrammot dobott le magáról. Akik követték sorsát, emlékeznek még rá, hogy a bélférgek nemcsak a hangját torzították el, hanem súlyos, gyógyíthatatlan betegségeket is okoztak a szervezetében.
A XX. század első harmadának másik sikere a vegetarianizmus volt, követői a szent cél érdekében táplálkozásukból száműzték a húsételeket. Hívei még ma is közöttünk élnek, az orvostudomány, úgy érzem, adósuk egy átható kutatással ezen a területen. A vegetáriánus életmód egyik vadhajtása a Magyarországon elterjedt bicsérdizmus, amely a két világháború között élte virágkorát.
Az Erdélyből származó Bicsérdi Béla volt a bicsérdizmus fő propagátora, így az ő neve után bicsérdistának nevezték követőit. Gyermekkorát áthatotta a ma már feledésbe merült, i. e. az I. században író Lucrétius feljegyzései, a szintén feledésbe merült pelaszgokról, akik mintegy 3500 évvel ezelőtt a mai Görögország területén éltek, inkább ősi kultúrát képviselve, mint népet jelentő embercsoportot. Lukrétius állítja, hogy „táplálékaik közül mindennél többre becsülték az erdők vörösen csillámló almáit, mégis évszázadok teltek, de daliás termetük egy hüvelyknyit se rokkant”. Ettől ihletve a bicsérdizmus hívei nyers zöldségen és főzeléken éltek. Céljuk azonban nem a fogyókúra volt – bár melléktermékként ez is megvalósult –, hanem az egészséges élet. Lényege az, hogy a szervezetet nyers növényi koszttal és kéthetes, vagy 45 napos böjtökkel „meg kell tisztítani” a káros erjedést előidéző anyagoktól.
Ily módon az „energikus törekvők” például sohasem reggelizzenek, hanem legyen az ebédjük alma vagy más idényjellegű gyümölcs, kenyér nélkül, esetleg dióval vagy hámozott mogyoróval. Este pedig a legmegfelelőbb vacsora az őrölt dió mézzel és tejfellel, és kevés kenyér. Közben tessék minél többet böjtölni, íme ez az emberiség boldog jövendőjének útja, melyet a Mester – aki kijelentette 750 évig fog élni(!) – sasszeme az „igazság meglátásának hajnalán megpillantott”. Nos, Bicsérdi Béla 79 éves korában hunyt el.
