Szinte nincs olyan nap, hogy a világ sajtótermékei ne számoljanak be az őssejtkutatás legújabb eredményeiről. Az orvostudomány előtt régóta ismert, hogy csupán néhány sejt szükséges – az ember esetében nyolc – bármelyik élőlény létrehozásához.
Amikor a tudomány elérte azt a szintet, hogy közvetlen megfigyelés alá vehette az őssejtek fejlődési stádiumait, megszületett a zseniális ötlet, hogy ezek a még csak általános tulajdonságokkal rendelkező, „még mindenre képes” sejtek behelyettesíthetők az emberi szervekbe, amelyek már nem képesek ellátni alapfeladatukat. S ha sikerül irányt szabni a fejlődésüknek, formálódásuknak, akár új szívet, tüdőt kaphatunk a beteg szervek helyébe, de ha nem kapunk, kifoltozhatjuk ezek sérüléseit.
Nincs szó tehát másról, mint a született vagy a szerzett fogyatékosságok esetleges pótlásáról az életszükségletű emberi szervekben. Esetleges, jelzem ezt dőlt betűkkel, mert még 2-3 – talán nem több – évet rá kell várni az elmélet gyakorlati megalapozására, amely a gyógyítás tudományos bizonyításán kívül magában foglalja a nyugati medicina alapelvét, a „ne ártson”-t is. E két feltételt pedig nem egyszerű teljesíteni, sok száz dupla, vak próbán alapuló kísérlet szükséges, amíg az orvosok engedélyt kapnak az őssejtekkel való kezelésre.
Igazi őssejtek csak a nemzés utáni első 15 napban találhatók a női petevezetékben, ezekhez csak a körülményes lombikbébi módszerrel tudnánk hozzájutni, s ez az út nem járható, etikailag kérdéses. Találhatók azonban igaz, kis mennyiségben a köldökzsinór-,a csontvelő- vagy a méhlepényvérben. Az innen kiszűrt sejteket tárolják, amit alkalmazhatnak egyrészt a fehérvérűség kezelésénél, de abban az esetben is, ha netán az egyént életének első 30 évében olyan betegség éri, amelynek gyógyítását időközben a tudomány már megoldotta.
Ma még a tárolás nemcsak költséges (kb.1200 Euró), hanem ideiglenesnek is tekinthető. Talán az előbbi mondatomból kiviláglik, hogy jelenleg csak 29-30 év a tartósítási lehetőség. Márpedig kicsi a valószínűsége egy Alzheimer-kórnak, szívinfarktusnak, agydaganatnak, izomsorvadásnak vagy körkörös érelmeszesedésnek az emberi élet első 30 évében. Ellenvetésként a kutatók megjegyzik, hogy mégiscsak volna értelme a tárolásnak, ugyanis az őssejtkutatás ma a legdinamikusabban fejlődő ágazat. Ne feledjük, néhány hónappal ezelőtt a tárolási garancia csak 10 évre szólt, ma 30 évvel számolunk. Maga az őssejtbeültetés napjainkban csak a 40 kg testsúlyig bizonyult eredményesnek, a kis mennyiségű őssejt miatt, ami a köldökzsinórból tárolható. Annak érdekében, hogy felnőtt egyedeknél is hatásos legyen a terápia, a kutatóintézetek tucatjai dolgoznak az őssejtek mesterséges szaporításának lehetőségén. Nem kétséges, hogy hamarosan ezt a problémát is megoldják.
