Münchenben minden épületébe optikai kábelt vezetnek, függetlenül attól, hogy magánházról, vállalati épületről vagy állami épületről van szó. A projektum révén minden épület be lesz kötve egy száz megabites optikai hálózatba, melyet később kábelcsere nélkül egy gigabitesre növelhetnek. A teljes projektum 2013-ra készülne el, amikor is már mindenki nagy sebességű internethozzáféréssel rendelkezne a városban.
Nálunk ilyen hálózatról még álmodni se merünk, örülünk ha a településünkig eljutott az optikai kábel, minek következtében jobb minőségű telefonbeszélgetéseket folytathatunk, illetve gyorsabb lettek az internetelérhetőség. De ne irigykedjünk, ugyanis a müncheni projektum csupán egy teszt, amely segítségével szeretnék kipróbálni, hogy milyen hatással lenne egy ilyen nagy sebességű optikai hálózat a város életére és működésére. Jelenleg hatalmas beruházás a már meglévő rézdróthálózatot optikaira cserélni. Csupán a gerinchálózatokat építik optikai szálak segítségével. Ezen optikai kábelek nagy előnye, hogy legtöbb esetben a sebesség növelése érdekében nem szükséges újabb kábel lefektetése, csupán a két végén elhelyezett optikai és elektronikai elemeket kell kicserélni. Hosszú távon ez költséghatékony megoldás.
A másik oldalról azonban a rézdrót mindenhol elérhető, manapság minden helyen megtalálhatók a telefonos drótpárok. Így újabb jelentős beruházás nélkül kapcsolhatók a háztatások az internethálózathoz a DSL technológia segítségével. Ez a technológia azonban a maga 24 megabites kapcsolatával úgy látszik, hogy elérte a határait, ugyanis nagyobb sebességet már hosszú ideje nem sikerült kicsikarni a réz telefondrótból, sőt még ez a maximális sebesség is csak igen korlátozott keretek között használható, ugyanis a központól a végpontig a drót nem haladhatja meg az egy-két kilométer hosszúságot, illetve semmilyen zavar nem keletkezhet rajta. Ennek ellenére már megjelentek egyes országokban az 50 megabit másodpercenkénti sebességgel száguldó ADSL vonalak is. Nem törték ugyan meg a fizika határait, csupán egy ügyes trükkel duplázták a sebességet. A trükk abban rejlik, hogy nem egy telefonvonalon érkezik ez a nagy sebesség, hanem kettőn, és egy speciális szerkezet és routolási technológia révén párhuzamosan viszi át az adatokat a két vonalon. Ezen elv alapján a rézvezetékek számának növelésével is növelhető a sebesség, azonban kérdés, hogy ez meddig kifizetődő.
Kutatók bejelentettek már olyan technológiát is, amely által – szintén több telefonos vezeték segítségével – akár több száz megabit másodpercenkénti sebességet is el lehet érni ugyan azon a telefonhálózaton. Azt nem tudni, hogy a kísérleteken kívül tervezi-e valamelyik szolgáltató bevezetni ezt a sebességet elérhető csomagként, azonban a kísérletekkel nem álltak le. Sokan bíznak abban, hogy a rézdrót hosszú ideig ki fog bennünket szolgálni (legalábbis kénytelen lesz).
Visszatérve azonban hazánkra, ahol optikában nem reménykedhetünk. Az ADSL technológia nálunk szépen terjed, azonban nem mindenhol megfelelő a minősége. Nem csak a kis településeken, Újvidéken is több panaszt tettek azok, akik az IPTV-t szerették volna beköttetni a Telekomtól – agyonra reklámozzák, de több hónap után sem érkezett meg a várt szolgáltatás. Felhívtuk az illetékeseket, akiktől megtudtuk, hogy sokkal több igényt adtak át, mint amennyire számítottak, így a jelenlegi felszerelés nem képes kielégíteni az igényeket, kénytelenek javítani, illetve bővíteni a viszonylag új hálózatot.
De nem csak az IPTV szolgáltatás terén vannak ilyen fennakadások, a megnövelt ADSL kapacitások sem érhetők el mindenhol, ugyanis a rézdrót minősége miatt a modem nem képes a kívánt sebességgel kapcsolódni a rendszerhez. Érdekes, hogy a legtöbb helyen nem a letöltési sebességgel van gond, hanem inkább az egyébként is szerény feltöltési sebességgel. Hiába fordulunk panasszal a szolgáltatóhoz, a fülük botját sem mozdítja, szerinte minden rendben van. Nem csak az optikai kábelből látszik, hogy ez Szerbia. Csupán abban reménykedhetünk, hogy egyszer a Telekomnak is lesz konkurenciája.
