Kipukkad a széles sávú lufi

Január végén a Google hivatalosan is megjelentette az internetes szolgáltatók korlátozásait és szűrőit felfedő első programjait. Az M-Lab névre keresztelt programok képesek ellenőrizni a felhasználó valódi internetelérési sebességét, kimutatni a szolgáltató által felállított szűrőket és korlátozó eljárásokat az egyes internetes szolgáltatások irányába. Az ok egyszerű: egyre több szolgáltatónál derült ki, hogy manipulálják felhasználó elérési sebességeit; korlátlan internetszlogen mellett akadályozzák a fájlcserélők vagy más nagy forgalmat bonyolító szolgáltatások elérését, vagy csökkentik azok sebességét.

Az Google által kifejlesztett eszközök jelen állapotban még nem teljesek, de már a megfelelő szaktudással rendelkező személy felfedheti velük szolgáltatójának turpisságait. Ennek következtében Amerikában naponta jönnek az újabbnál újabb szolgáltatókat lebuktató információk, egyes nyugati országokban pedig már törvényekkel szabályozzák, hogy a szolgáltató nem korlátozhat semmilyen protokollt abban az esetben, ha korlátlan elérésű csomagot árusít. Ez természetesen a szolgáltatóknak nem felel meg, mert ezáltal kiderül, hogy valósak azok a független szakemberek által tett vélemények, melyek szerint az internet jelenlegi hálózata reálisan nem bírja el a személyenkénti több tíz megabit másodpercenkénti elérést. Reálisan nézve lehetetlen mindenkinek biztosítani azt a fajta széles sávú elérést, amit jelenleg a Nyugaton forszíroznak, elsősorban a konkurenciaharc következtében. Azonban eddig nehézségekbe ütközött a turpisságok bizonyítása.

Jelenleg a nyugati internetszolgáltatók többsége forgalomkorlátozás bevezetésén gondolkodik – vagy már meg is tette részlegesen, próbaidőszakként. A forgalomkorlátozás lényege, hogy maximális elérhető sebesség csak akkor használható, ha egy bizonyos adatátviteli keretben vagyunk az adott hónapban. Amennyiben a túlléptük a letöltési vagy feltöltési keretünket, a szolgáltatás alacsonyabb elérhető sebességre kapcsol, akár meg is szűnhet. Jelenleg nem sok információ van azzal kapcsolatban, hogy milyen méreteknél kezdődnek majd a korlátozások, csupán a Charter Communications hozta nyilvánosságra az üzleti csomagjaira alkalmazandó korlátozást, miszerint a 15 Mb/s sebesség mellett maximum 100 GB adatot vihetünk át, a 25 Mb/s esetében pedig 250 GB a határérték. A valódi Flat elérésekért sokkal többet kell majd fizetniük a felhasználóknak. Sajnos arról még nincs információ, hogy az egyéni felhasználókat miként érinti majd a korlátozás, rájuk milyen szabályokat alkalmaznak.

Nálunk a helyzet merőben más, elsősorban azért, mert az internetelérés sebessége messze lemarad a nyugati országokban alkalmazottnál, másrészt pedig nem szabályozza törvény a szolgáltatásokat. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nálunk a szolgáltatók részéről háromféle hozzáállás létezik. Az első szerint már eleve alacsony sebességet biztosítanak, arra hivatkozva, hogy nagyobb sebesség esetén nem tudnák tartani a a minőséget. Mások, hasonlóan a nyugati példához, korlátozzák a Flat-csomagjaikat – már évek óta hivatalosan, vagy nem szolgáltatnak Flat csomagot, csak fogyasztás alapút (megabyte számlálást). Ezen két megoldás azonban kihalóban van az ADSL megjelenése óta, ugyanis sok helyen komoly konkurenciát jelent a telefondróton érkező gyors internet. Így sokan a harmadik csoportba térnek át, amelyben titokban tiltanak egyes szolgáltatásokat, vagy csökkentik annak elérési sebességét. Annak ellenére, hogy ez nem nyilvánul meg olyan mértékben, mint a Nyugaton, nálunk is jelen van. Ahogyan növekszik majd az internetelérés sebessége a széles sávú szektorban, nálunk is mind nagyobb probléma lesz a szolgáltatások sebességének biztosítása, és jobban nyilvánvalóvá válik a korlátozás.

Jelenleg hazánkban a kisebb helyi szolgáltatók nem osztanak mindenkinek saját nyilvános IP-t, hanem belső IP-ket használnak, amelyekkel sok fájlmegosztó weboldal elérését korlátozzák. Mások láthatatlan proxy szervereket használnak, favorizálva az ezen keresztül haladó információkat, és korlátozva a tőlük függetlenül átjutó csomagok sebességét, így azt érik el, hogy a weboldalak látszólagosan berepülnek a gépbe, gyors a letöltés, ugyanakkor a fájlcserélők és más programok akadozva működnek. Azonban találkoztam már olyan szolgáltatóval is, amely – habár nem ismeri el – bojkottálja a Rapidshare, illetve más forgalmasabb fájlmegosztó portálok elérési sebességét.