Új stílusú játékkal kísérletezett az Electronic Arts (EA) a nagy költségvetésű, minőséges produkciók piacán. A belső nézetű ügyességi játék ötlete nem új, a Portál, vagy a Quake 3 egyes modifikációi már ilyen elemekből építkeztek, de a Mirror’s Edge-t a svédországi Dice profi fejlesztőcsapata készítette sokmillió dollárból, széles játékosközönségnek. XBOX 360 és Playstation 3 konzolra tavaly novemberben, PC-re idén januárban jelent meg ez a leginkább platformszerű, ugrálós-futós játék, amelyben az akciót végig a főszereplő szemszögéből szemléljük.
Faith Connors csinos eurázsiai lány szerepében kell megküzdenünk egy névtelen város névtelen totalitárius rendszere ellen. Nem igazán törekszik a játék megmagyarázni ezt a részt, meg kell elégednünk azzal, hogy a vezetés minden kommunikációs csatornát lehallgat és kontrollál, és hogy ez rossz. Elég rossz ahhoz, hogy a kiglancolt, csili-vili, fényes városban, ami láthatóan prosperál, épül és fejlődik, törjünk, zúzzunk, és rendőrökkel verekedjünk. Faith egy rezsimellenes futárszolgálatnak dolgozik, akik a központi kontrollt kijátszva üzeneteket, csomagokat továbbítanak a lázadók között. Sosem kérdezik, kinek és mit visznek, ők az ellenzék egyetlen reménye. Faith, és társa, Mercury állandó rádiókapcsolatban vannak egymással, úgyhogy az sem tiszta, pontosan milyen kommunikációs csatornákat ellenőriz a hatalom...
A történet az nem a játék erőssége, érezhető, hogy csak okot akartak adni a tetőkön, csatornákban, metróalagutakban szaladgálásra – és ez a lényegi rész viszont meglepően jóra sikerült. Az irányítás egyszerű és intuitív. Az irányvezérlő gombok mellett csak egy felfele és egy lefele gombot kell használnunk az összes akrobatikus mutatványhoz. A felfele gombbal tudunk ugrani, falra mászni, míg a lefele gombbal tudjuk összehúzni magunkat, vagy becsúszni, ha éppen futunk. A mutatvány mindig attól függ, hogy éppen milyen helyzetben vagyunk, merre nézünk, és mekkora sebességünk van. Az oldalfalakat pl. sűrűn kell használnunk, hogy hosszabbak legyenek az ugrásaink, vagy hogy elrugaszkodjunk tőlük merőleges irányba. A játék elején az oktató részben mindent megtudunk az irányításról, csak jegyezzük meg a trükköket, szükségünk lesz rájuk a játék során! Segítségünkre lesz az ún. futárlátás (Runner vision), ami pirossal jelöli azokat a tereptárgyakat, amikre szükségünk lesz a továbbjutásra. Viszont nekünk érdekesebb a volt játék, amikor ezt kikapcsoltuk, és az intuíciónkra bocsátkozva haladtunk – a játéktervezők úgy építették fel a pályákat, hogy több útvonalon is elérhetjük a célunkat.
Sajnos nem lehet békés ugrabugrálással végigjátszani a Mirror’s Edget, néhány helyen harcolnunk kell, ilyenkor a rádión keresztül figyelmeztet bennünket Mercury. Előbb a rend őrei, majd egy privát biztonsági cég emberei lesznek az ellenfeleink. Két akciógombot használhatunk verekedésre, az egyikkel ütünk, rúgunk, helyzettől függően, a másikkal lefegyverezhetjük az ellenfeleinket. Mivel az akrobatikázás alatt nem lehet nálunk nehézfegyver, csak pisztoly vagy géppisztoly és azok hamar kiürülnek (újratölteni meg nem lehet őket), rendszerint fegyvertelenül fogunk nekirontani géppuskával felszerelt, páncélozott egységeknek. Ez esélytelennek tűnik, de a játék segít bennünket: ha gyorsan mozgunk csak nagyon ritkán találnak el bennünket a golyók, valamint fedezékben a többiek lövéseitől, egy az egy ellen már könnyen győzünk közelharban. Pár percenként időlassítást is használhatunk, amivel triviális a harc, és miután szereztünk egy fegyvert, könnyen elbánunk az erősítéssel is.
A grafikusok érdekes koncepciót választottak a játékhoz. A cselekmény fényes, gyakran rikító színekben pompázó helyszíneken játszódik, ilyet még tényleg nem láttunk más játékban. A mozgást kiválóan érzékelteti az elmosódás (motion blur), a bukfencek, piruettek közben sem veszünk el, pedig a nézőpont végig követi a főszereplő összes mozgását. A mozgást, a test megélését valóban erősíti az, hogy látjuk a végtagjainkat, ha éppen arra fordítjuk fejünket, csakúgy, mint a valóságban is. Ez a játék egyik fő karakterisztikája, de nem érne semmit a mozgás, az inercia már-már szimuláció szintű leprogramozása nélkül. Persze hihetetlennek tűnő ugrásokat fogunk csinálni néha, de az ilyen lélegzetelállító momentumok kellenek a játékba. Az Nvidia PhysX fizikai számítás-gyorsítást is kihasználja a játék, de a két tesztgép mindegyikén ki kellett ezt kapcsolni, mert különben nem futott rendesen a játék.
A Mirror’s Edge eladásai a nyitó héten nem voltak magasak az Electronic Arts masszív reklámkampánya ellenére. Sokan a játék megbukását jósolták, ami igazán kár lett volna, mert a Mirror’s Edge nem rossz játék – csak drága. A Portal megjelenésekor harmadennyibe került, és a játékhoz folyamatosan készül tartalom a rajongók által, tehát jóval több szórakozást biztosít még ma is, mint a teljes árú Mirror’s Edge a kb. nyolc órás végigjátszás után, amiben nincs pályaszerkesztési lehetőség. Végül mégsem lett bukás a Dice produkciója, az EA február elején 1 millió feletti eladásokat jelentett, ami ugyan elmarad a várt eredménytől, de biztosítja: a játék nem marad folytatás nélkül. John Riccitiello, az EA vezérigazgatója szokta mondani „azok a játékok, amiken egy 2-es van, jövedelmezőbbek.”
Minimális rendszerkövetelmények: 2.4 GHz Pentium 4 vagy Athlon 64 2800+ CPU; 1GB RAM; GeForce 6 256MB VRAM-mal vagy ATI X1650 grafikus kártya.
A Komputer oldalt támogatja az újvidéki gameS számítógépes és konzolos játékszaküzlet, mely Újvidéken, a Sad Novi Bazaar Áruház harmadik emeletén található. Újvidék, TC Bazaar, Bulevar Mihajla Pupina 1. Tel.: 021/521-357. e-mail: bazaar@game-s.co.yu. Weboldaluk: www.game-s.co.yu.
