A posztapokaliptikus pusztába helyezett játékok a tavaly megjelent Fallout 3 után ismét népszerűek lettek. John Carmack Rage játéka is az atomháború sújtotta Földön fog játszódni, de csak jövőre kerül a polcokra, addig is el kell valamivel ütni az időt. A Gearbox Software ügyesen a két szuperprodukció közé időzítette a Borderlands játékának megjelenését, amely belső nézetű lövöldözős és szerepjátékelemeket is tartalmaz. Igaz, nem a Földön játszódik, hanem a törvényen kívüliekkel lakott Pandora bolygón, ám a helyszínek koncepciója igencsak emlékeztet a Fallout posztnukleáris sivatagjaira. Egyedi, rajzhatású grafikája miatt biztos emlékezetes marad a játék, és szerencsére a játékélmény sem marad el – amíg csapatban, barátainkkal játszunk.
„Ugorj be, ugorj ki” módon teljesen szabadon csatlakozhatnak társaink a játékhoz, amíg online játszunk. A szóló játék unalmas és lassú lehet, de amint csatlakozik valaki hozzánk (akár a helyi gépen, osztott képernyőn is játszhatnak ketten), felgyorsulnak az események, a játék dinamikája, a fejlődésünk, és persze a csapatmunka is élvezetesebb lesz. Az is nagy segítség, hogy a pusztai járgány-csodákban lesz mellettünk lövész. A gyakran egyhangú és lapos történetre is kevésbé figyelünk ilyenkor, de azért igazán nem kár. Mint a szerepjátékokban általában, ebben a játékban is minden ellenfelünk legyőzése után felszerelést és fegyvereket zsákmányolhatunk. A terepeken „elrejtve” is találhatók kincsek, változatos tárolókban, a dobozoktól kezdve a hűtőszekrényeken keresztül a mosógépekig mindent kihasználnak Pandora lakói. Nincsen viszont automatikus zsákmányosztási rendszer, így jobb, ha ismerősökkel játszunk, mert aki kapja-marja alapon azé a kincs, aki előbb eléri a tárolóeszközt.
Négy egyedi karakter közül választhatunk induláskor, mindegyikük egy-egy kasztot képvisel. Brick, a berzerker, hatalmas testével és pajzsaival nagy sebzést bír el. A robbanóeszközökre, az ökölharcra vagy a túlélésre specializálhatja magát a magasabb karakterszinteken. Lilith, a szirén, láthatatlanná tud válni és az elemi hatások, a tűz, az elektromosság, a korrózió, valamint a közelharc mestere lehet. Mordecai vadász, kedvenc állatkájával, Bloodwinggel a távolsági fegyverek szakértője. Roland, a professzionális exkatona elsősegély-képzettségével a csapat lelke lehet, de tüzérnek is beállhat, ha kell. A karakterek egyéni előtörténete és küldetése érdekessé tehetik a játék többszöri végigjátszását, igaz, a játék csúcspontja igencsak lehengerlő tud lenni, de az út, amit megjárunk közben, igazán megéri.
Minden kasztnak van egy saját fegyvertípusa, kizárólagos használatra, a többi fegyver viszont szabad préda, bárki használhatja őket. Puskát, revolvert kismilliót fogunk találni kalandozásaink során, hála a véletlen-generátor rendszernek, ami a fejlesztők nyilatkozata szerint több milliárd variációt tud előállítani. A fegyverek karakterisztikája szerencsére mindig egyértelmű, így könnyen megállapíthatjuk, hogy fejlődik-e a karakterünk használatával. A többi fegyvert pedig eladhatjuk az árusoknak, ha van elég hely a táskánkban amíg eljutunk hozzájuk.
A játék látványvilágának megvalósítása nagyon jó összhatású, mégha a textúrák nem is tűnnek olyan jó minőségűnek. Egyedi grafikai megoldás ez, amilyet eddig nem láttunk játékban, egyfajta átmenet a rajzolt, képregényszerű, és az ún. cel-shadinggel készített 3D-s képek között. Az eredmény magáért beszél, ezt látni kell, ha máshol nem, az interneten is fellelhető előzetesekben.
A Borderlands játékélménye nagyban különbözik, hogy csapatban, vagy szólóban játszunk. Amíg csapatban igazán jó szórakozást biztosít, addig szólóban unalmas és repetitív lehet a folytonos szörny- és banditavadászat. A szerepjáték- és akcióelemeket jól társították a Gearbox fejlesztői, csak a történeten kellett volna még egy kicsit dolgozniuk, és kiváló játékot alkothattak volna. A Borderlands konzolokra már megjelent, PC-re a következő héten érkezik.
