Az utóbbi években a Need for Speed (NFS) patinás neve igencsak megkopott, az előző részek gyengén teljesítettek a kasszáknál. Érthető módon, az Electronic Arts igencsak elhatárolódott a franchise újjáélesztésében, a Slightly Mad Studiosra bízták az új rész, a Shift fejlesztését, akik a sikeres GTR autószimuláció-sorozattal már bizonyították rátermettségüket, és világszerte, többek között Budapesten is, nyílt Launch Partykat tartottak a megjelenés napján, helyi hírességek és versenyzők meghívásával. A jó hír az, hogy a kritikusoknak tetszik a legújabb NFS, rossz hír viszont, hogy a közönség igencsak megosztott, nem ritka a teljesen negatív vélemény sem.
A Need for Speed: Shift sokféle követelményt próbál kielégíteni, és többnyire sikerül is neki, de semmiben sem tűnik ki a többi autós játék közül. Az NFS eddigi hagyományai ellen megy, és a Shift nem árkád versenyjáték lett, hanem inkább autószimuláció, de a szimuláció viszont nem olyan mély és reális, mint ahogy azt a GTR játékokban megszokhattuk. Ugyanúgy, mint a versenypályán, a kanyarokban korán kell fékeznünk, és könnyen kisodródunk, ha eltérünk a legjobb útvonaltól (best line), de ugyanakkor a játék jutalmazza a becsúszós kanyarodást és a „heveny festékcserét” az ellenfeleinkkel, sőt azt is, ha kiszorítjuk ellenfelünket a pályáról.
A szóló játékban karrier és gyors verseny lehetőségünk van 36 pályán, 6 játékmódban, és 72 kocsi közül választhatunk, miután minden tartalmat megnyitottunk. A karrier módban több mint 150 eseményen vehetünk részt, lépcsőzetesen haladunk, a végső cél, a World Tour tíz futama felé. Bőségesen jutalmazza a játék győzelmeinket, így a szinteknek, és magának a World Tournak a megnyitásához is elegendő, ha csak az események felén diadalmaskodunk. Minden szinten megfelelő autóval kell versenyeznünk, szerencsére a pénzjutalmakban sem fukarkodik a játék, gyorsan összegyűlik új kocsira, és egy-két továbbfejlesztésre (tuningra). Az előző rész, a ProStreet döcögős-unalmas karrierjátékához képest ez egy nagyon jó fejlemény.
A karrier módban tapasztalati pontokat kapunk, és vezetői szinteket is léphetünk, ha elértünk egy megfelelő határértéket. Minden sikeres manőverünket pontozza a játék, a legjobb útvonalon maradásért, a kanyarok technikailag pontos bevételéért és a koccanásmentes vezetésért precíziós pontokat, míg a becsúszós (drifting) kanyarokért, ellenfelünk blokkolásáért, valamint kilökéséért agresszív pontokat kapunk. A meccsek végén aztán átnyálazhatjuk magunkat a különböző statisztikákon, de a játékra nincs különösebb hatással, hogy agresszív, vagy precíz pilótának minősít bennünket a Shift. A vezetői szintekkel kapunk új garázshelyeket az újabb kocsiknak, de ezekre különben is szükségünk lesz, ahogy haladunk előre.
A mesterséges intelligencia (AI) még a legkönnyebb beállításon is nagy kihívást fog jelenteni. Nem szívbajosak, gyakran fognak lelökni bennünket az aszfaltról, és ilyenkor általában indíthatjuk újra a futamot, mert a pályán kívül irányíthatatlan a kocsi. A gép itt érezhetően csal, mert az AI ellenfelek nagyon gyorsan vissza tudnak manőverezni a pályára. Nincs flashback opció, mint a Dirt 2-ben, vagy a Race Driver: Gridben, így egyes nehezebb futamokon sűrűn fogunk az indítólámpa zöldjére várni – vagy inkább más pályát választunk. A hosszabb meccseket azonban nem kell feladni, néhány másodperces előnyt még behozhatunk, mert az AI kompenzál: az előttünk levő ellenfelek lassabban hajtanak, mint a mögöttünk lévők... A futamot megnyerhetjük, egy csepp fair play nincs az ilyen játékban.
Az irányítás a legnagyobb gond az új NFS játékban. Billentyűzeten, sőt még gamepadon is gondot okoz a kocsik úton tartása, főleg magasabb szinteken, amikor már 300 km/h-vel kellene száguldoznunk, hogy versenyben maradjunk. A vezérlés érzékenysége csökkenthető, a gyors futamokon így könnyebb lesz a dolgunk, de az eleve nehéz (sőt túl nehéz) drifting versenyeken viszont az erősebb érzékenységű kormányzás a jobb. Szerencsére a drifting futamok teljes egészében kihagyhatók, anélkül is megnyerhetjük a szóló játékot. Egy márkásabb kormánykerék-vezérlővel könnyebb lenne az irányítás, sajnos azt nem volt alkalmunk kipróbálni, de az NFS játékokhoz eddig sem volt kötelező kormány, hogy játszhatók legyenek, így erős egy kicsit ez a változtatás.
Az Electronic Artsnak szüksége volt az NFS frissítésére, és ezt meg is tette: az árkád, rendőrös-zavarócskás játékokból szimulációt faragott, de tette ezt úgy, hogy semmi olyat nem csatolt a stílushoz, amit nem láttunk már másik játékban – sok esetben jobban megvalósítva. Kétségkívül minőséges játék, jó grafikával és hangeffektusokkal, sőt, a vezetés, a sebesség élménye sem utolsó (már amikor a pályán van a kocsi), de aki gondtalan száguldozásra vágyik, amint felinstallálta a játékot, az válasszon másikat, mert az irányítás beállítása több órát is igénybe vehet.
