Az IBM a cég összes számítógépén a Microsoft Office-termékeket felváltotta a saját Lotus Symfony nevű office programjaival. Az egész folyamatot tíz nap alatt végeztette el a munkásaival.
A váltás hirtelensége, az indoklások hiánya, a döntés kiszivárgás nélküli meghozatala az egész informatikai társadalmat meglepte, olyannyira, hogy a Microsoft még csak nem is tudta kommentálni a dolgot.
Az IBM vezetői szerint az okok nem az anyagiakban keresendők, hanem olyan belső problémákban, amelyekre csak egy egységes dokumentumformátum tud megoldást nyújtani. A Lotus Symfonyt, melyet a cég partnereinek hosszú ideje ajánl a Microsoft a függőségtől való megszabadulásra, a cégen belül alig használták, mivel elsősorban a Microsoft Office-csomagra építettek – hagyományosan. Természetesen az ügyfelekben is felvetődött a kérdés, miért ajánlanak valamit, amit maguk sem használnak. Másik, a vezetők által kihangsúlyozott oldal pedig az, hogy a Lotus Symfony az OpenOffice által propagált és mára már standardizált Open Document Formatot (ODF) használja a dokumentumok elmentésére. Ez a formátum egységesen használható mind Linux, mind Windows alatt, ezeket a rendszereket a cégen belül vegyesen használják. Mivel a Microsoft nem hajlandó nyitni a nyílt standard felé, az Office programjuk pedig kizárólag Windows alatt működik, az IBM egy gyors döntéssel ezeket a programokat kidobatta a rendszeréből, így próbálják megoldani a hosszú ideje tartó formátumproblémákat. A Lotus Symfony képes ugyan a microsoftos dokumentumok megnyitására és kezelésére, ám ezekkel, a zárt forráskódok miatt, mindig problémák voltak, nem beszélve arról, hogy a dokumentumokat az IBM nemcsak megtekintésre használná, hanem alkalmazná automatizált rendszereiben is, amelyekben a fejlesztéseket nagy mértékben megkönnyíti (és olcsóbbá teszi) egy-egy nyílt standard.
A Microsoft már évek óta próbálja az általuk kifejlesztett xml alapú formátumát ugyanúgy standardizálni, mint ahogyan azt az OpenOffice (és a köréje tömörülő cégek) tette, ám sikertelenül. Ennek oka abban keresendő, hogy a beadványaiban folyamatosan olyan részekre bukkannak, melyeket a Microsoft nem kíván nyíltan dokumentálni, illetve igyekszik megőrizni a formátum megfizettetését. A Microsoft törekvése egyértelmű, meg akarja akadályozni, hogy más programok is használhassák a standardját, vagyis csakis licencdíj fizetésével, ami sok esetben megengedhetetlen, sőt, ez megint megakadályozza a versenyt az Office-programok használata terén. Ugyanis csak akkor alakulhat ki verseny a felhasználói programok terén, ha az általuk eredményezett termék (vagyis dokumentum) nem követeli ugyanazon program meglétét, hanem bárhol nyíltan használható, a felhasználó igénye szerint. A Microsoft ugyanakkor éppen a formátuma miatt került egy amerikai cégbíróságon is bajba, ugyanis egy kanadai cég levédette azt a technológiát, amelyet ez a formátum használ – erről már beszámoltunk. A per végeredményét nem tudni, azonban spekulánsok úgy vélik, hogy a Microsoftnak megvan a hatalma, hogy ezt a problémát másodfokon kijátssza, végső soron a legtöbb illegálisan használt licencproblémát a cégóriás vagy különmegállapodással, vagy a licenctulajdonos cég felvásárlásával oldotta meg.
Az IBM döntése tehát több oldalról is megalapozott (akármennyire hirtelen jött), költségmegtakarítást hozhat, közvetlenül (nem kell fizetni a szoftverért) és közvetve is (nem kell fizetni a dokumentumformátum más általuk készített programokban való használatáért), kompatibilitási problémák csökkenését eredményezi, ráadásul indokoltan ajánlhatják a programot a klienskörének is. A Lotus Symfony nem mellékesen az OpenOffice-ra épül, azonban annál sokkal egyszerűbb programról van szó, amely az átlagos haladó felhasználók képességeire és szükségleteire összpontosít, a programból kihagyva olyan funkciókat, melyekre a felhasználóknak nincs szükségük. Jobban áttekinthető kezelőfelületet kínál, és kibővített, professzionális kép- és háttérgalériát, a programhibák minimalizálása mellett. Nem mellékesen az IBM az OpenOffice mellett is letette a voksát, vagyis a projektum fejlesztéséhez biztosít erőforrásokat (elsősorban programkódokat és programozókat).
Az IBM-nek ugyanakkor megvan az ereje egy informatikai változás kikényszerítésére, és ezt már többször is bizonyította. Többek között az IBM a felelős a Microsoft naggyá tételében, ugyanis az IBM PC-k mellé a DOS operációs rendszert választották, így várható, hogy döntésük több más céget is befolyásol, hasonló döntésre kényszerít, minek következtében a Microsoftnak is újra kell majd gondolnia az eddigi, teljesen zárt formátumstratégiáját, nagy valószínűséggel kénytelen lesz nyitni a standardok felé. Ez ugyanakkor a monopolhelyzetének megingását is előrejelzi (akkor is, ha nem nyit), ugyanis az eddig felépített vár nagy mértékben arra épül, hogy más gyártók szoftvereivel nem lehetséges ugyanazt a fájl használni, vagy csak nagy nehézségek és kompromisszumok árán.
