A magyar tévécsatornák folyamatosan reklámozzák az UPC legújabb internetes szolgáltatását, amely elérheti a 120 megabites sebességet is.
Természetesen ez csakis optikai kábelen igényelhető, illetve mivel az optikai elosztórendszer nincs mindenhol kiépítve, viszonylag korlátozott számú településen használható – sőt egyes helyeken nincs minden utcában, kerületben hozzáférési lehetőség, mint például Budapesten. Magyarország területi lefedettsége nem terjed ki a déli régióra, tehát Szeged és környéke kimarad a jóból.
Nem csupán e téren van csúsztatása a reklámnak (pontosabban egyes nem kívánt információkat nem közölnek), hanem azon a téren is, hogy mi a garantált és mi a maximális elérési sebesség. Mivel Magyarországon már volt bírósági eljárás a UPC, illetve a T-Com reklámjai kapcsán, ezúttal feltüntették a weboldalon a garantált sebességeket is, nem csupán az elérhető maximálisat. Így gyorsan kiderült, hogy a reklámozott sebesség csupán egyharmadát garantálja a szolgáltató, a többi a hálózat minőségén, terheltségén stb. múlik. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen esetben az átlagsebesség legtöbbször közelebb van az alsó határhoz, mint a felsőhöz. Az más kérdés, hogy valójában szüksége van-e ilyen sebességre egy otthoni felhasználónak, illetve a felhasználó felszerelése képes-e ezt a sebességhatárt kihasználni (pl. a Wifi legfeljebb húsz Mb/s valós átviteli sebességet valósíthat meg, a legtöbb otthon használatos switch és egyéb hálózati eszköz sem képes ötven-hetven megabitnél többet átvinni). Továbbá az is kérdés, hogy az otthoni számítógépek ezt a hatalmas adatmennyiséget, amely másodpercenként érkezik, fel tudják-e dolgozni ugyanilyen sebességgel (nem elég szájba tömni az ételt, azt meg is kell emészteni).
Hazánkban ezen a téren ismét leálltak a változások. Nincs semmilyen információ sebességnövelésekről, őszi, esetleg téli nagyobb kapacitású elérésekről. Ismét stagnál az internetes piac fejlődése. Annak ellenére, hogy az infrastruktúra sok helyen megengedne a nagyobb sávszélességet, a szolgáltatók a növelést nem hajlandók vállalni, így is jók a bevételi mutatók. Arról nem igazán érdemes nálunk beszélni, hogy a magánszemélyek is optikai kábelen csatlakozzanak a hálózatra, ugyanis annak ellenére, hogy ez az infrastruktúra egyre olcsóbb (olcsóbbak lettek a kábelek és szükséges eszközök), a piaci résztvevők nem aktivizálják magukat e téren (Telekom, SBB). Problémát okoz többek között az a helyzet is, hogy a használható kábellefektetésre szolgáló föld alatti csatornákat a Telekom birtokolja, melyeket nem szívesen nyit meg másoknak használatra – külön procedúra az engedély beszerzése. Sőt, amíg ezt nem törvény szabályozza, nem lesz változás. Habár új vezetékek lefektetésére is lenne lehetőség, az azonban sokkal többe kerül (kiásni, lefektetni, és betemetni), erre a beruházásra sincsenek felkészülve a jelenlegi piaci szereplők (nagyon lassan haladnak vele). Jelenleg még a cégeknek is nehézkes optikai kábelen internetes elérhetőséghez jutni, a magánszemélyek ne is álmodjanak róla. Másrészt az optikai szolgáltatást nyújtó cégek sem igyekeznek önerőből megoldani a hálózatot, igyekeznek a hálózatkiépítés munkálatait az azt igénylőkre terhelni, vagyis a vevő kifizeti a szolgáltató hálózatát, amelyet majd az később másoknak is biztosít (miután lefektették a kábelt, melyben általában 36 optikai szál fut, nem probléma további csomópontok beiktatása, hogy mások is rácsatlakozhassanak). Szóval optikát ne várjunk az előttünk álló években, de hatalmas internetelérési sebességnövekedést se – ha szerencsénk lesz, a következő évben duplázódik az internetelérés sebessége, de többre nem számítanunk.
Felhívnám az olvasók figyelmét arra is, hogy az UPC által háztartásonként használható sebességet Szerbiában legtöbbször még a szolgáltatók sem érik el. Hazánk területén a legtöbb internetes szolgáltató 30–60 megabites sávszélsaséggel rendelkezik – igaz, ez a sebesség szavatolt.
