Minden pillanat az igazság pillanata lehet a Haggard Games új külsőnézetű lopakodós játékában, a Death to Spies: Moment of Truth-ban. A II. világháború tetőpontján az orosz SMERSH titkos ügynökeként kell a teljes éberségben lévő náci központokba beszivárogni. Egy rossz lépés, egy nyitva hagyott szellőzőrács, egy fegyverdörrenés is lebuktathat bennünket ebben a rendkívül nehéz, ám annál izgalmasabb kémjátékban.
Az orosz fejlesztőcsapat nem erőltette meg magát, nem kapunk elmerítő mesét vagy megélhető főhőst, de a mesterséges intelligencia (AI) és a játékrendszer annál fejlettebb. Tipikus lopakodós játék a Moment of Thruth: az ellenfelek járőrözését figyelve keressük a lehetőségeket az utunkat álló őrszemek kiiktatására, majd ruhájukat felhúzva próbálkozunk elvegyülni a frontvonal mögött. Álcánk viszont sosem nyújt teljes biztonságot. Nem mindegy, hogyan végzünk ellenfeleinkkel, mert nem húzhatunk fel vérnyomokkal szennyezett vagy golyótépte göncöket. Érthető módon rögtön gyanúba keverednénk, amint valakinek a látóterébe keveredünk ilyen ruhában. Ezenkívül nem mindegy, hova próbálunk bejutni, például szerelőnek öltözve hamar lebukunk, ha a tisztek szálláshelyén kapnak rajta bennünket. De ha az ezredes ruháját lopjuk el, akkor sem lehetünk bárhol biztonságban: vezérüket természetesen arcról ismerik a katonák, és nem tolerálják az imposztorokat, rövid úton kivégeznek bennünket.
Meglepetésszerű ellenőrzések során is lebukhatunk, mert nincs nálunk azonosító, illetve, mert a hátitáskánkban turkáló őr szerint a fojtózsineg és hangtompítóval ellátott pisztoly nem része a szerelő felszerelésének. Ilyenkor gyorsan véget ér a játék, hacsak rögtön nem találunk valamilyen fedezéket. Ugyanis, amint lövöldözésre kerül sor, az eddig remekül működő AI sajnos szó szerint megkergül. Ügyetlenül forognak a katonák rejtekünk körül, míg mi egyenként végzünk velük. Persze, amint eldördül az első lövés, megszólal a riadó, és a bázis összes katonája ellenünk fordul, csak, hogy rövid időn belül elessenek, mert ők sem lesznek hirtelen okosabbak bajtársaiknál. Viszont ha gránátot dobnak ránk, könnyen nekünk is végünk lehet, a kézigránát óriási, valótlannak tűnő hatótávolságából általában nem tudunk kifutni. Összességében érthető a játék ilyen egyensúlyozása, mert okosabb AI-vel lehetetlen lenne túljutni a lövöldözős részeken, de illúzióromboló, ahogy „rejtőzködő” kémként hullákkal borított szobákat hagyunk magunk mögött.
A missziók jól meg vannak tervezve, a feladatokat több módon oldhatjuk meg. Gyakran fogjuk visszatölteni a mentett játékainkat, ahogy kísérletezünk a kémtudományunk eszközeivel. Minden mozdulatunk végzetes lehet, és az esetek többségében ez a mi hibánk, egyszerűen jobbnak, meggondoltabbnak kellett volna lennünk. Viszont vannak olyan szituációk is, amikor a játéktervezők „jóvoltából” kerülünk lehetetlen helyzetbe. Ilyenek például a meglepetésszerű ellenőrzések. A Moment of Truth nem figyelmeztet, hogy ilyesmi is megtörténhet. A játék különben is szegényes ezen a téren, oktatószintek sincsenek benne, a technikák többségére nekünk kell rájönnünk.
A játék grafikája igencsak szegényesnek tűnhet, ma már a next-gen fejlesztőcsapatok sokkal részletgazdagabb látványvilágú játékokat gyártanak. Ennek ellenére elég szép az összkép. A negyedik szinten például szépiaszűrőn keresztül látunk mindent, mintha kisárgult fényképeket vagy archív filmfelvételt néznénk. A karaktermodellek és animációk is igencsak idejüket múlták, cserébe a játék gépkövetelménye nem túl erős, régebbi gépen is élvezhető képfrissítést produkál. A Moment of Truth csendes játék. Mondhatják a fejlesztők, hogy ez felel meg a lopakodós stílusnak, és igazuk is van, amikor nagyon hatásosan használják fel a csendet megtörő effektusokat, de sajnos ritkán történik ez meg. Inkább úgy tűnik, hogy a hangmérnököknek már nem maradt idejük a megfelelő mennyiségű tartalom megalkotására.
A Death to Spies: Moment of Truth nehéz játék, korántsem lesz mindenkinek megfelelő. Aki nem játszott még lopakodós játékkal, annak nem is ajánljuk, talán egy könnyebb játékon edződjön meg. Aki viszont Thief-féle játékok rajongója, és nem bánja a mentett állások állandó visszatöltögetését, annak érdemes kipróbálni – a nehéz missziók teljesítése után érzett öröm igazi jutalom.
