A hullám lényegében egy folyamatosan módosuló levél, melyet a hullámba csatolt felhasználók látnak vagy módosítanak. Tehát amikor egy hullámot elindítunk, az nem más, mint egy egyszerű levél. Azonban a levél tartalmát akár születése közben is láthatják, sőt módosíthatják a többiek, hozzáfűzve, javítva részeket, kommentározva, megjelölve azt. Ez történhet úgy is, hogy közben nincs mindenki a rendszerre csatlakozva, és az előző kommunikációt látják és bővítik, akár online is, ahogyan a chatelés folyik. Természetesen ez nagyon gyorsan egy kaotikus dokumentumot eredményezhet, amelyből az újonnan csatlakozó semmit sem ért. Ennek kiküszöbölése érdekében a hullám visszajátszható, vagyis követhető, hogy ki milyen bővítést, változtatást eszközölt rajta, és azt mikor tette.
A hullám további érdekessége, hogy akár a leveleknél tesszük, csatolhatunk a hullámba képeket (elméletileg más fájlokat) is, melyeket a többiek láthatnak/használhatnak. Mivel azonban a hullám csak egy példányban létezik, így a hozzáadott csatolmányok nem emésztik fel mindenkinek az e-mail fiókját, hanem a szerveren csak egy példányban szerepelnek. Ez nagyban csökkenti a tárhelyigényeket, jelenleg, sajnos, jellemző, hogy ugyanaz a fájl sok levélfiókban ácsorog és feleslegesen foglalja a tárhelyet a szervereken. Ráadásul a csatolt képek a gyorsaság kedvéért először csak kicsinyítve jelennek meg, és csak teljes feltöltés után – ha szükség van rájuk – jelennek meg teljes felbontásban.
Mindezen kommunikáció ráadásul blogba vagy más weboldalra is beilleszthető (a megfelelő beállítások alapján), és az oldal látogatói akár kommentárt fűzhetnek hozzá, ami szintén beágyazódik az eredeti hullámba. Érdekes megoldásnak tűnik, azonban még nem teljesen világos a Google számára sem, hogy mindez hogy fogja megállni helyét a valós életben, ugyanis igencsak jellemző mai világunkra a rosszindulatú webes használat. De a zárt körű kommunikáció esetében valószínűleg ez a probléma kiküszöbölhető, így lehet értelme a weblapba való beágyazásnak.
A Google-nál már megszoktuk, hogy mindez a folyamat a böngészőben zajlik, tehát további szoftverre nincs szükség. Az érdekesség, hogy a Google elképzelése szerint az egész közös virtuális asztalként működik, ahol a fogd meg és vidd elv is működne. A könnyebb érthetőség céljából demonstrálták is az elképzelést, miszerint a képek, csatolmányok hozzáadása csupán annyiból állna, hogy a kívánt fájlt rádobjuk a hullámra, a többit a böngésző és a szerveren lévő szoftver megoldja. Persze ennek az álomnak a valódi működéséhez szükség lesz a HTML5 standard lehetőségeire is (mely standard még nincs elfogadva, csak fejlesztési verzió létezik), ugyanis a jelenlegi standardok alapján igen kötött ezen megoldások megvalósítása – még akkor is, ha a JavaScript segítségével a szerzők már sok mindent megvalósítottak.
További érdekesség, hogy pluginekkel, illetve egy csatolófelületen keresztül a rendszer bővíthető vagy beépíthető más programokba is.
Az első publikusan használható verzió szeptemberben kerül ki a Wawe-ból. Azonban csak korlátozottan lehet majd használni, akik már ősszel szeretnék kipróbálni, regisztrálniuk kell magukat a https://services.google.com/fb/forms/wavesignupfordev/ oldalon, de a regisztrálók közül is csupán százezer felhasználó próbálhatja ki élesben a megoldást. Azt nem tudni, hogy mi alapján válogatják ki a felhasználókat.
Üzleti kérdésekben még ennyit sem tudunk, a Google nem árult el semmilyen tervet a technológiáját illetően. Léteznek olyan hírek is, hogy mindenki ingyen használhatja, reklámért cserébe, sőt olyan hír is felbukkant, hogy a Google lehetővé teszi a szoftver telepítését tőle független szerverekre is. Azonban még semmi sem biztos.
