Az űrben a kommunikáció nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt a Sci-fi filmekben látjuk. Nagyon sok probléma lép fel, sok olyan tényező van, mely zavarja az elektromágneses hullámok terjedését. Földi körülmények között nincsenek ilyen jellegű problémák, mivel a Föld légköre megvéd bennünket a napkitörésektől és más űrbéli hatásoktól, melyek megzavarják, vagy teljesen lehetetlenné teszik az aktuálisan használt elektromágneses hullámokon történő kommunikációt. Asztronauták jelenleg ha kommunikálni szeretnének a földel, akkor pontos előre egyeztetett helyen kell hogy legyenek pontosan meghatározott időben, de még ekkor is előfordulhat, hogy zavar következik be. A földi körülmények között jól bevált hálózati protokoll mint a TCP/IP ilyen körülmények között használhatatlan, ugyanis a zavarok adatvesztéshez vezetnek, amikor is ismét kézzel kell felvenni a kommunikációt, helyreállítani az adatfolyamot, sőt a megszakadt kommunikáció újrafelvétele után előállt adatismétlődéseket is kézzel kell kiszűrniük a fent lévőknek.
Az új protokoll, melynek neve Delay Tolerant Networking (DTN) évek óta fejlesztés alatt áll, és a minap kezdték az első valós teszteket végezni a nemzetközi űrállomás és a föld közötti kommunikációban. Ahogyan azt a neve is mondja, az új eljárás nem érzékeny a kommunikációban fellépő zavarokra, a kommunikáció megszakadására, akár hosszabb ideig tartó kiesésre sem. A rendszer abban az esetben amikor zavar történik a kommunikációban nem dobja el a csomagokat, melyek nem jutottak el a célhoz, hanem megtartja azokat, és amint azt lehet ismét elküldi őket. Így ha nem is valósul meg a teljes hálózati kommunikáció olyan formában, mint ahogyan az a földön történik, nagy mértékben leegyszerűsíti az asztronauták munkáját. Az új protokoll esetében az adatátvitel ugyanis nem szakad meg, amikor kiesik a hálózat, csupán késik. A rendszer teljesen önállóan határozza meg az egymás utáni adatok küldése közben eltelt időszakot, mint ahogyan más nagy távolság esetén megvalósuló kommunikáció paraméterét is. Így a rendszer az interplanetáris kommunikációban mérföldkő lehet, ugyanis biztosítaná a bolygók közti kommunikációs lehetőséget folyamatos emberi beavatkozás nélkül. A rendszer legnagyobb előnye, hogy a teszt során az eddigi maximális átviteli sebesség négyszeresét tudták elérni. Az új eljárás így megkönnyíti a nagy felbontású fényképek átjuttatását az űrön, mely még a huszonegyedik században is nagy kihívást jelent.
A legelső próbateszteket már tavaly elvégezte a NASA, amikor egy földi számítógép és egy űrszonda segítségével a Marsról a Földre történő adatátvitelt modellezték, de az éles tesztekre csak napjainkban kerülhetett sor – sikerrel. A teszteket 2011-re fejezik be, miután elkezdődhet a szükséges alkatrészek sorozatgyártása és az űrbe juttatása, minden egyes űrben keringő eszköz felszerelése az új modulokkal. Ha a projekt megvalósul, végre egy internetszerű számítógépes hálózat épülhet az űrben, ami nagyban megkönnyítené a kommunikációt, gyorsítaná a fejlesztéseket, és közelebb hozná egy esetleges bolygóközi utazás lehetőségét.
