Hazánkban már fél éve működteti a Telekom az IPTV szolgáltatását, mely nem csak a legnagyobb városokban érhető el. A reklámok csak dicsérik a szolgáltatást, mi azonban kíváncsiak voltunk a valós helyzetre.
Amikor Szerbiában valaki igényli az IPTV-t, legyen felkészülve, hogy akár hónapokig várni fog arra, hogy aktiválják a szolgáltatást. Ennek a hosszú várakozási időnek elsősorban az az oka, hogy a telefonvezeték minősége sokszor nem engedi meg, hogy akár tíz megabites letöltési sávszélességgel működjön az ADSL telefonvonal (az IPTV 2-10 megabites sávszélességet igényel), másodsorban pedig azért, mert az egyes ADSL elosztóközpontok nincsenek megfelelően felszerelve, számukra sincs biztosítva a szükséges kapacitás. A Telekom csak akkor oldja meg e problémát, amikor már elegendő új felhasználó van az adott környéken. Akik szerencsések, azok már élvezhetik a digitális tévé minőségét, de vajon mit nyújt a Telekom a havi 590 dináros árért (ha nem fizetünk extra csomagokat és szolgáltatásokat).
A felszerelés – amit kapunk – egy ADSL router (ha még nem rendelkezünk ilyennel), illetve egy Visionary Solutions AmiNET125 típusú hálózati h.264/MPEG-2 dekóder – más néven Set Top Box. A router már megfelelően beállítva érkezik, meghatározott (általában a második LAN) portjára kell a dekódert kötnünk, és a leírtak segítségével aktiválnunk kell a szolgáltatást. A router minőségével nincs probléma (a legutóbbi típusoknál), csupán annak lehetnek kellemetlenségei, aki internetet is használ, ugyanis a felhasználó nem kapja meg hivatalosan a részletes beállításhoz szükséges jelszót – de ezt internetes fórumokon mindegyik típushoz megtaláljuk. A Set Top Box azonban kissé meglepett bennünket. A kis tízszer tízes kütyü már néhány perc használat után eléri a nem éppen alacsony hőmérsékletet, szinte tojást süthetünk rajta. Mivel nincs ventilátor benne, hangtalanul működik. De még jobban meglepődtünk, amikor a csatlakozási lehetőségeket vettük szemügyre. Ugyanis a szerkezet csakis analóg úton csatlakoztatható tévére, vagy antennakábelen, vagy a SCART-on keresztül. Digitális kimenet csak a hangra létezik (SP/DIF, melyen akár 5.1-es hang is érkezhet – elméletileg). Ezenkívül van egy USB csatlakozó, melynek a jelentőségét nem tudtuk megfejteni, ugyanis semmi sem utal annak használhatóságára – esetleg a készülék szolgáltató általi programozásánál lehet értelme. Egyszóval, a HDMI-t felejtsük el! Ebből következik az is, hogy a legjobb képminőség melyet az IPTV-n kaphatunk, a DVD minőségének felel meg (720 × 576 pixel), és esélyünk sincs kihasználni az új LCD tévénk valódi képességeit. Egy telefonvonalra legfeljebb egy Set Top Boxot kapcsolhatunk (tehát legfeljebb egy tévét), mivel a szerbiai ADSL vonalak nem képesek több egységhez biztosítani a sávszélességet.
A rendszer üzemeltetése egyáltalán nem ördöngösség. A távirányító segítségével minden funkciót a képernyőn keresztül állítunk be, mint bármely korszerűbb eszköznél, csupán a reakció gyorsaságával van némi probléma, ugyanis minden egyes menüpont, csatornaváltás kicsit nehézkesen történik. Ez ugyan nem meglepő, ugyanis az IPTV technológiának pont ez a legproblematikusabb része – végülis semmi sem lokálisan, hanem a központi szerveren hajthatunk végre, tehát elküldjük a parancsot a szerverig, az pedig visszaküldi a végeredményt. Akik nem türelmetlenek, azok viszont gyorsan megszokják, hogy a gomb lenyomása után pillanatnyi szünet következik, és csak utána lehet a következő gombot lenyomni. A kép minőségére sem panaszkodhatunk, a klasszikus tévé felbontásában érkező kép éles, nincs szakadozás, a színek tiszták és erősek. Nincsenek hibák a képben. A legtöbben úgy ítélik meg, hogy a klasszikus koaxiális kábelen érkező képhez képest sokkal jobb, habár ez a helytől, illetve a tévé beállításától függ. Egyetlen hiányosság, hogy egyetlenegy csatornát sem lehet nagyobb felbontásban nézni. A feliratok azonban már nem ilyen tökéletesek. Nem szabad elhinnünk a reklámszlogent, hogy mindent szerbül feliratozva kapunk! Sok csatornán hiányos a felirat, vagy egyáltalán nincs, amire hiába panaszkodunk utólag, a szerződést már megkötöttük. A hang minősége hibátlan (sztereó), azonban nincs lehetőségünk válogatni különböző hangcsatornák között, csak angolul vagy szerbül érkezik a hang, az adott csatornától függően. Nincs semmilyen lehetőségünk magyar nyelven hallgatni az egyes csatornákat, holott a technológia ezt megengedné. Az elektronikus műsorfüzet is működőképes, habár egyes csatornák sok esetben pontatlanul közlik azt – ez az adott csatorna bűne.
A kapcsolódó szolgáltatások működnek, lehetőség van arra, hogy tároljunk egy-egy műsort, és 72 órán belül akár többször is bármikor utólag megnézhetjük. Video On Deamand (VOD) funkció, vagyis filmkölcsönző is működik. Már csaknem 400 film áll rendelkezésünkre, amikor és ahogy csak akarjuk. A film kikölcsönzése abból áll, hogy a távirányítónk segítségével kiválasztjuk a kívánt filmet, majd annak kölcsönzési értékét hozzáírják a számlánkhoz (50–500 dinárba kerül egy film kölcsönzése), és az elkövetkező 24 órában annyiszor nézzük meg a filmet, ahányszor akarjuk. A filmkölcsönzőben sajnos nincsenek meg a legújabb mozifilmek, azonban mindenki találhat számára megfelelőt. Minden filmhez – kölcsönzés nélkül is – elolvasható annak rövid tartalma, megtekinthető a DVD-doboz borítója, sőt egy rövid előzetes is megtekinthető (ez az előzetes azonban képes szakadozni; érdekes, hogy sehol máshol nem találtunk ilyen jelenséget).
Összegezve: van még mit javítani a szolgáltatáson, azonban induló szolgáltatásként megfelelő a minősége, azonban eléggé zavart bennünket, hogy nem hagytak fejlesztési lehetőséget a HD minőségű tartalmak átvitelére.
Működési elv
Utánajártunk annak, hogyan oldották meg a rendszer működtetését. Maga a Set Top Boxot gyártó cég biztosítja a szerver rendszerhez szükséges megoldásait is, mégpedig egy pofonegyszerű elven. A Set Top Boxokba semmi más nincs beépítve, csupán a megfelelő dekódoló chip (MPEG-2 vagy H.264 – a Telekom valószínűleg ezen utóbbit használja, mivel alacsonyabb a sávszélességi igénye), illetve egy HTML odalakat dekódoló és megjelenítő program (létezik néhány nem standard HTML parancs is a gyártó specifikációjával). A szerver oldalon tehát csupán megfelelő streaming szerverekre van szükség (melyek megvásárolhatók az adott cégtől), illetve weboldalakat kell létrehoznunk a vezérléshez és az információk közléséhez. Ezek a weboldalak dolgozzák fel az összes távirányító parancsot, és a felhasználót elküldik a kívánt streaming szerverhez. Az egésznek az érdekessége, hogy Linux alapú rendszerről, illetve több más nyílt forráskódú szoftver használatáról beszélünk.
Ezzel a technikával elvileg még sok más funkciót megvalósíthatnának, például az egyes csatornákról screanshotok is érkezhetnének, hogy egy képernyőn egyszerre akár több csatorna aktuális programját lássuk, vagy bekérhessünk egy sarokba egy másik csatornát aktuális műsornak. Azonban ezen funkciók nincsenek kifejlesztve, sőt a modern HTML alapú rendszerek több más lehetősége sincs kihasználva, mint amilyen a többnyelvűség. Remélhetőleg a Telekom e téren is hamarosan fejleszt.
Szerkesztői módosítás:
Azt a pozitív tényt sem hallgathatjuk el, hogy a Telekom olyan műsorok sugárzását is biztosítja az IPTV rendszerén, melyek más úton csak igen korlátozva érhetők el. Ilyen például a belgrádi diákolimpia (univerzijada), mely két 24 órás csatornát is kapott az IPTV hálózaton sok elő közvetítéssel. Azt azonban nem tudja senki, hogy milyen aktuális események fognak még hasonló dedikált csatornát kapni, csak remélni tudjuk, hogy az e hónapban Újvidéken megrendezésre kerülő ifjúsági atlétika EB is hasonló dedikált csatornát kaphat.
