A statisztikák azt mutatják, hogy mind több ember használ bankkártyát vásárláskor. Azonban a klasszikus kártyák esetében hosszú az idő a kártya elővételétől a fizetésig. A legtöbb idő az adminisztrációs feladatkora megy el, mely során a kasszát kezelőnek le kell húznia a kártyát, beütni az adatokat, nekünk be kell ütnünk a PIN-kódunkat, sőt alá is kell írnunk a hitelesítés végett. Ez megnehezíti a fizetést azokban az esetekben, amikor szinte semmiségekért fizetünk, ellehetetleníti a kártya használatát a gyorsétkezdékben, trafikokban stb. Ennek a problémának kiküszöbölésére dolgozta ki a MasterCard a PayPass rendszert, mely során a kártyát, vagy a vignettával (matricával) ellátott eszközt csak hozzá kell érintenünk a kasszánál felszerelt érzékelőhöz, és máris fizettünk. A kimutatások szerint még a készpénzzel való vásárlásnál is 60%-kal gyorsabb eljárásról van szó.
A PayPass rendszerben kétféle kártyát adnak ki: hétköznapi bankkártyát, mely ugyan úgy használható mint a klasszikus bankkártyák azzal, hogy ellátják őket egy megfelelő drótnélküli kommunikációs csippel is, mely a PayPass rendszer működését biztosítja, illetve PayPass matricákat, melyet ráragaszthatunk hordozható eszközeinkre (mobiltelefon, mp3 lejátszó stb.), így téve őket fizetőképesekké. A rendszer nem kér PIN-kódot azokban az esetekben, ha 15 euró (más információk szerint 25 dollár) alatti összegért vásárolunk, csupán a fizető szerkezet elé kell illesztenünk a kártyát vagy a matricát. A biztonság érdekében a tranzakcióinkról tájékoztatást kapunk a banktól SMS-ben, ha ezt igényeljük, így bármikor letiltható az eszköz szükség esetén.
A PayPass lényegében az RFID technológiájára épül. Egy speciális, nagyon alacsony fogyasztású chipet építenek be a bankkártyába, mely a teljes kommunikációt az őt leolvasó eszközzel drót nélkül, rádióhullámon végzi. A chip áramellátása is rádióhullámokon keresztül érkezik, ugyanis a chip olyan kis fogyasztású, hogy elegendő az az energia, melyet az antenna felvesz a rádióhullámok vétele során. Az információ áramlása rádióhullámon történik, azonban ez mégsem okoz biztonsági veszélyt a kommunikáció lehallgatását illetően, mivel a kommunikáció hatótávolsága legfeljebb néhány milliméter (a kártyát egészen az olvasóhoz kell érinteni), ugyanakkor az adatforgalom egy titkosított kommunikációs csatornán keresztül folyik, mely felépüléséhez mind a két félnek (az olvasónak és a kártyának) megfelelően azonosítania kell magát. Ráadásul a nagy összegű tranzakciók továbbra sem történnek meg a PIN-kódos azonosítás nélkül – ahhoz klasszikus eljárással kell vásárolnunk.
Annak ellenére, hogy több mint ötvenmillió példányt adott már ki a MasterCard ezekből a bankkártyákból, Európában jelenleg még nem terjedt el a használata. Az európai országok listáján csupán Anglia, Svájc, Spanyolország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia és Szerbia (!?) szerepel, illetve – már amennyire európainak mondható – Törökország.
Szerbiában a csak egy bank ad ki ilyen technológiával ellátott kártyákat, azonban öntapadó matricákat még nem adtak ki. A banktól sajnos semmilyen információt nem kaptunk arra a kérdésünkre, hogy hazánkban hol használható az adott technológia. Nem hivatalosan azonban megtudtuk, hogy jelenleg a belgrádi Delta City bevásárlóközpontokban alkalmazható csak, nincs senkinek sem tudomása arról, hogy esetleg másfelé is szereltek volna fel olvasókat ezen kártyák kezelésére. Sőt a MasterCard hivatalos weblapján sem találtunk semmilyen információt arról, hogy ezek a kártyák tényleg használható Szerbiában, illetve Romániában. A VISA-nak is van hasonló technológiája, Visa Wave néven, azonban jelenlegi információink szerint ez még egyáltalán nincs használatban Szerbia területén.
