A Watchmen – Az őrzők c. képregény megjelenésekor, a nyolcvanas évek derekán, megerősítette a képregény mint médium létjogosultságát a felnőttmesék világában. A cselekvésképtelen hősök története egy olyan párhuzamos világban játszódik, ahol Woodward és Bernstein újságírók soha nem tudták kirobbantani a Watergate-botrányt, Nixon maradt az USA elnöke, Amerika diadalával zárult a vietnami háború, de a hidegháborús paranoia és az atomháború-fóbia egyre erősödik. Ellentétben a többi korabeli varázslatos szuperhősvilággal, a Watchmen hősei nem pózolnak hatalmas jellel a mellkasukon, és nem rikító alapszínekben pompázó kosztümökben harcolnak. Ez egy piszkos világ, ahol esik az eső, ahol bűz van, és ahol az emberek meghalnak. Még a jók is. Az őrzők olyan hatással volt a szuperhős képregény stílusára, mint a Szárnyas Fejvadász (Blade Runner) volt a sci-fikre.
Mind a közönség, mind a kritikusok rendkívül jól fogadták az 1986–87-ben megjelent 12 füzetet, mégis sokat kellett várni a történet filmadaptációjára. A hollywoodi stúdiók megfilmesíthetetlen, nehéz anyagnak tartották, de az sem vitte előre a mozi ügyét, hogy a Watchmen szerzői jogai nem voltak tisztázva, még akkor sem, amikor már gyártásban volt a produkció. A bírósági huzavona végül kiegyezéssel zárult, és március elején végre megnézhette a közönség Az őrzőket, Zack Snyder rendezésében, aki Arthur Miller 300 c. képregényének egyedi megfilmesítésével tett szert hírnévre. Hazánkban vagy legalábbis abban a részében, ahol éppen nem privatizálnak mozikat, április 15-én lesz a premier, Újvidéken csak 30-án, de a türelmetlenebbek, mint jómagam, addig is elszórakozhatnak az őrzőkkel: a filmet kísérő játéksorozat első része már megvásárolható a boltokban, vagy letölthető online, a Steamen keresztül.
A Watchmen: The End is Nigh a mozifilm előtörténetét dolgozza fel, 1972-ben játszódik, így több mint egy évtizeddel megelőzi azt. Bár Vietnamot megnyerték Amerikának, a szuperhősök ideje leáldozóban, a társadalom egyre inkább úgy érzi, nincs szüksége a kosztümös harcosokra. Néhány önfejű hős viszont tovább küzd az ellen, amit bűnnek hisz, ők az emberiség önbíráskodó, egyre inkább törvényen kívüli őrzői. A játékban láthatjuk Nite Owlt, a high-tech eszközökkel felszerelt harcművészt, Rorschachot, a fekete-fehér jellemű (és maszkú) nyomozót vagy a kegyetlen, nihilista, cinikus Komédiást. Ők mind kiválóak abban, amit tesznek, de csak dr. Manhattannek vannak valóban emberfeletti képességei, ő viszont egyre inkább közömbös az ország ügyeivel szemben. A borús mesét a képregényhez hű képi világban láthatjuk, a fejezetek bevezető animációi mind rajzoltak. Rorschach, és Nite Owl mögött Jackie Earle Haley és Patrick Wilson, az eredeti színészek hangját hallhatjuk, így a szinkronra nem lehet panasz. A játékban ezt a két karaktert irányíthatjuk, és osztott képernyőn akár ketten is játszhatunk kooperatívan, hálózati kapcsolatra sajnos nincs lehetőség.
A játékstílus klasszikus egy- vagy kétjátékos bunyós játék. Annyira klasszikus, hogy talán a Double Dragon Commodore 64-es változata óta nem játszottam ilyet. Annyi a dolgunk, hogy a gonosz bandák és hébe-hóba egy-két rendőrosztag egyre inkább keményedő hullámait elpáholjuk. A játékmenet csak az utolsó, hatodik fejezet végén változik meg, akkor egy gengszterfőnök is elvegyül a tömegben, némi nehézséget okozva lángszórójával. Persze lesz ügyeskedésre is lehetőség, minden fejezetben el vannak rejtve harci kombinációkat megnyitó érmék vagy karaktererősítő lapok, de ezekért általában nem kell sokat vesződnünk, és miután megtanultuk az ellentámadás (Counter-attack) kombinációt, minden harc triviális lesz, még akkor is, ha tízszeres túlerő ellen harcolunk.
A repetitív játékmenetet szerencsére kárpótolja a látványos pályatervezés és animáció. Rorschach kocsmatornász-pankrátor közelharci stílusban ragadja meg a rosszfiúkat, ellentámadása lefegyverezhet is egyben. Fegyverként használhat üveget, feszítővasat, csövet vagy tőrt, ami éppen a keze ügyébe akad. K. O. ütéseire ráközelít a kamera, és belassul az akció. Nite Owl kicsit távolságtartó, ő nem használhatja az elszórt fegyvereket, cserébe vannak neki saját játékszerei, Batman után szabadon. A hat fejezet mind másmilyen helyszínen játszódik, és olcsó játékhoz képest igényesen kidolgozott, a filmhez hű környezetben csépelhetjük a gonoszt. Azt viszont sajnos meg kell állapítanunk, hogy New York bandáiban alacsony a genetikai változatosság, sokszor előfordul, hogy egy csoportban ugyanolyan kinézetű tahók ellen küzdünk.
A Watchmen: The End is Nigh fejlesztői nem erőltették meg magukat, hogy egy különösebb játékot tegyenek a polcra, de az, amit adtak, a történet miatt, érdekes lehet az őrzők rajongóinak, és az egyszerű, bunyós játékok kedvelői is elszórakozhatnak vele, még ha csak rövid ideig is. Egy végigjátszás kb. három órát vesz igénybe, ami viszont még a legolcsóbb árkategóriában is rövidnek tűnik, hiszen nincs sok motiváció az újrajátszásra. A jelek szerint a játéksorozat szerencsére hamarosan folytatódik, bár még nincs hivatalos bejelentés, a következő rész tartalmát már osztályozta az amerikai ESRB. A játék Xbox 360, Playtation 3 konzolokon és PC-n is elérhető.
