Akik a néphagyományokat ismerik, tudják, Kisaszony napján a fecskék elindulnak délre, hogy József napján újra visszatérjenek. Mi vadászok tudjuk, hogy Kisaszoy napján kezdődik az igazi szarvasbőgés, azaz erdeink legáhítottab trófeájával rendelkező nagyvad násza. Igaz, az utóbbi években már augusztus végén megszólaltak a bikák, de ez még csak hangolás, mint amikor a zenekar stimmeli a hangszereket, de a függöny még nem gördült fel.
Az idei év azonban, úgy tűnik, minden szempontból rendhagyó, és nem pozitiv értelemben. Az aszály ugyanis nemcsak a termést vitte el, hanem még a szarvasbőgést is megzavarta. A hét végén Baranyában, a világhírű Kopácsi-réten járva, az ottani vadászoktól nem halottam mást, mint hogy hallgatnak a bikák, és csendben zajlik a szarvasnász. Ők ennek a rendhagyó viselkedésnek az okát a nagy melegben látják. A Dunától távolabb levő holtágak, csatornák rendre kiszáradtak, méghozzá annyira, hogy ahol máskülönben varsákat meg hálókat raktak, ott már néhány hónapja ballangókat kerget a szél.
A szarvasnász ugyan zajlik, sötétedés után megszólal egy-egy bika, de rövidesen el is hallgat, tehát hang után cserkelni nem lehet. Az ismert bőgőhelyek környékén felállított magaslesekről lehet csak puskavégre kapni a szerelemtől megittasult bikákat. Szeptember derekáig a nehézségek ellenére a Tökösi-erdő két aranyérmes és több ezüstérmes trófeájú gímszarvast adott, a legerősebb trófeát 135 pontosra értékelték.
A Külső-rétben, amellyel a kopácsi Szarvas Vadásztársaság gazdálkodik, szinte nincs víz, ezért a vad is elvonult a víz után, tehát a Duna felé. Ahol nincs tarvad, ott a bika sem marad meg. Mit is csináljon, szegény feje, ilyenkor szeptemberben, fehérnép nélkül?!
A helyzet tájainkon sem lehet más, hiszen mifelénk még kevesebb csapadék hullott májustól mostanáig, mint a Duna jobb partján. De még ha valakinek van is elég pénze ahhoz, hogy jó területre menjen szarvasra vadászni– vagy barátja vendégül hívja ilyen területre –, ahhoz, hogy sikerrel járjon ilyen körülmények között, nagy türelemmel, kitartással kell rendelkeznie, és jó adag szerencse is kell hozzá. Ha a hónap második fele hoz egy kis lehülést, de főleg csapadékot, akkor ez még megszólaltatja a bikákat, és megkönnyítheti a vadászok dolgát. Igaz ugyan, hogy októberben, a dám barcogása idején is lehet még szarvasbőgést hallani, de az már olyan utóbőgés, mint amikor az operábol hazafelé menet mi dudoljuk a hallott melódiát, a függöny pedig már régen legördült.
