A Palicson megrendezett harmadik Connect + Grow üzleti konferencián előadást tartott dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, jogász, sportdiplomata is. Az egykori sportoló jelenleg a világ vízi sportolóit egyesítő Nemzetközi Úszószövetség (korábban FINA, jelenleg World Aquatics) technikai bizottságának elnöke. Vele beszélgettünk az előadását megelőzően.
Aktív sportolói pályafutását követően is nagy szerepet vállalt a világ vízilabdázásában. Tudatosan készült a vízilabdázó karrierje utáni időszakra?
– Szegedi vagyok, és a várost addig nem hagytam el, amíg az egyetemet el nem végeztem. Ez tudatos döntés volt. Hívtak budapesti csapatok, de úgy gondolom, hogy ha akkor előnyben részesítem a vízilabdát, és nem a tanulmányaimmal párhuzamosan kezelem, akkor lehet, hogy be sem fejezem az egyetemet, vagy ha el is végzem, akkor nem öt, hanem nyolc-tíz év kellett volna hozzá. A szegedi vízilabdaklub színeiben játszottam, amíg be nem fejeztem az egyetemet, és ez jó döntés volt. Szeged sportos város, a szegedi egyetem Jogi Karának több prominenst tanára is támogatta a sportot, és azt gondoltam, hogy ezt mindenféleképpen ki kell használnom. Ezt követően mentem Budapestre, majd két évet játszottam külföldön, egyet a szerb bajnokságban Óbecsén. Szakmailag ez utóbbi jó év volt, hisz gyakorlatilag a világválogatottban játszhattam, anyagilag viszont nem volt jó döntés, mivel abban az évben esett szét a csapat, és nem fizették ki a pénzeket. Ez után volt tíz jó évem a Honvédban, és a pekingi olimpia előtt, amelyről tudtam, hogy utoljára szerepelek a magyar válogatottban, már gondolkodtam azon, mit fogok a karrierem után csinálni. Ezért kezdtem el játékot vezetni, és tudtam, hogy szeretnék bekerülni az európai és a világszövetség technikai bizottságába, hogy ott képviseljem a magyarok érdekeit, illetve a vízilabda érdekeit. Ez jól működött, először Európában, a LEN-ben lettem a technikai bizottság tagja, majd a FINÁ-ban, jelenlegi nevén a World Aquaticsben, és immár a második ciklusban vagyok a technikai bizottság elnöke.
Sportolóként milyen tapasztalatokat tud átadni az üzletembereknek?
– A sportolókat mindenki tisztelettel, elismeréssel nézni, ám kevesen tudják, hogy milyen munka van abban, hogy idáig eljussunk. Egy példát szoktam erre felhozni. Híres hegedűművész koncertet tartott, majd a gálavacsorán odament hozzá egy hölgy, és azt mondta neki, hogy Drága művész úr, én szeretnék úgy hegedülni, mint ön. A művész megérintette a vállát, és azt mondta: Higgye el, nem szeretne. Kevesen tudják, hogy mennyit kell dolgozni a sportsikerért, hogy milyen konfliktusok vannak, mikre kell figyelni, hogy lehet ezeket túlélni, hogy lehet egymás hibáiból, erényeiből tanulni, ami a közös sikert szolgálja. Csapatsportokról beszélünk elsősorban, és az üzleti élet is szerintem csapatsport. Ha elmesélem a történeteimet, biztos vagyok benne, hogy a csapatsportokból vett példák közül minden szegmensben lehet olyan párhuzamot találni, amely az üzleti életben is hasznosítható.
A csapatépítés nagyon fontos a sportokban. Mire érdemes odafigyelni, ami akár az üzleti életben is hasznosítható?
– Minden csapat egy sajátságos egység, és nem lehet kliséket ráhúzni. Egy jó vezető tisztában van a csapat tagjai közt lévő különbségekkel, és ennek megfelelően viszonyul hozzájuk. Minket is, legyen az egy klub tagjaiként vagy a válogatottban, különböző módon kellett kezelni, különböző módon kellett büntetni és jutalmazni. Kemény Dénesnek (1997 és 2012 között a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya – a szerk.) abban volt a nagysága, hogy ezt jól felmérte, és szervezeten belül az eljárásokat is elfogadtatta. Például senki sem húzta a száját, hogy Biros Peti (Biros Péter 352-szeres magyar válogatott vízilabdázó, háromszoros olimpiai bajnok átlövő) most éppen miért nincs fenéken billentve, amikor éppen nagy hülyeséget csinált.
Az előadását úgy hirdették meg, hogy a közönség arról is hallhat, hogyan lehet újratervezni. Mit tanácsolna az üzletembereknek, sikeres üzletkötés után hogyan keressenek új célokat?
– Erre azzal a példával válaszolok, hogy amikor Sydney-ben megnyertük az olimpiai bajnoki címet, és jött Athén, mindenki azt kérdezte, hogy mi a nehezebb, megnyerni vagy megvédeni az olimpiai aranyat. Persze értettem a kérdést, de kicsit értetlenkedtem, hogy nem értem, mitől kellene megvédeni a sydney-i aranyat, az ott van a vitrinben, remélem senki nem akar betörni hozzám és elvinni azt. Szó sincs arról, hogy meg kellene védeni, le kell zárni, el kell felejteni, és tiszta lappal kell új úton elindulni. Egy pillanatig sem szabad abba a hitbe ringatni magunkat, hogy bármiféle előnyünk van attól, hogy a múltban valamit elértünk.
Rendszeresen tart előadásokat. Az üzletemberek hogyan fogadják a sport világából hozott példáit?
– Senkinél nincs ott a bölcsek köve. Mindenkinek van saját személyisége és tudásháttere. Egy jó vezető a saját tudását beleteszi a csapatba, ám nincs semmi garancia arra, hogy az ő módszere működni fog. Viszont ha az eredmény pozitív, akkor az ő módszerét kezdik el úgy kezelni, mintha az lenne a megoldás mindenre. Ez közel sincs így, nincs mindig és mindenhol alkalmazható megoldás, de minden bizonnyal vannak benne jó ötletek, amelyeket más is fel tud használni.
Nyitókép: Molnár Tamás előadás közben (Fotó: Molnár Edvárd)
