Indulhat a világ legnagyobb földgázüzletének, a Szibéria Ereje-2 vezetékrendszernek a kiépítése, amely átadása után átformálhatja a teljes energiapiacot. A beruházásról a minap született megállapodás Kína, Oroszország és Mongólia között, a munkálatok azonban később kezdődnek. Nem tudni, mikor, mivel több fontos kérdés is még megválaszolatlan. Az is, hogy kik és mennyiért, illetve milyen hosszú ideig építik majd a földgázt a nyugat-szibériai lelőhelyekről (Mongólián keresztül) Kínába eljuttató, csaknem 950 kilométer hosszú vezetéket.
A Gazprom orosz energetikai óriásvállalat arra számít, hogy akár három évtizeden keresztül évi 50 milliárd köbméter földgáz szállítására nyílik lehetőség az új csőrendszer üzembe helyezése után. Az szinte borítékolható, hogy Kína keményen alkudozik minden tételre. Különösen az érkező gáz köbméterenkénti árára.
Amíg elkészül az új rendszer (és utána is), a már üzemelő csőhálózatokon keresztül több földgáz érkezik Kínába orosz területekről, mint korábban. A minapi egyezség értelmében Oroszország növeli az éves gázszállításokat Kínába mind a Szibéria Ereje, mind a Távol-keleti Útvonal vezetéken keresztül. Az előbbi vezetékrendszeren az eddigi 38 milliárd köbméter helyett 44 milliárd köbméter földgázt továbbítanak évente, az utóbbin a jelenlegi mennyiséget, az évi 10 milliárd köbmétert 12 milliárdra növelik.
Mindezek a változások alapvetően befolyásolhatják a globális gázpiacot is. Az EU 2027 végéig teljesen be akarja szüntetni az orosz energiahordozók, elsősorban a kőolaj és a földgáz vásárlását. A területére irányuló export jelentős része várhatóan Indiába és Kínába kerül. Ha ez a fordulat bekövetkezik, jelentősen átalakulhat a világ energiapiaca. Az is megtörténhet, hogy mind az ausztrál, mind az amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG) kiszorul a kínai piacról, és jelentős része Európába kerül, csökkentve az itteni árakat.
Az Ukrajna elleni háborúja miatt nyugati szankciókkal szorongatott Oroszország más területen is kénytelen a világ főhatalmának szerepére törekvő Kína, illetve az általa vezetett országcsoportok, elsősorban a 2011-ben alapított, s jelenleg tíz állandó tagot, továbbá 16 partner- és megfigyelő státusú országot magába foglaló Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) és a 2009 óta működő, kilenc államot tömörítő BRICS felé fordulni.
Az augusztus 31-én és szeptember 1-jén megtartott SCO-csúcstalálkozón Tiencsinben, majd az azt követő (pekingi) kétoldalú megbeszéléseken a kereskedelmi, gazdasági és a katonai kapcsolatok további szorosabbra fűzéséről állapodott meg Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz államfő.
A program megvalósításáról mérvadó orosz állami vállalatok gondoskodnak. A Gazprom mellett a világ egyik legnagyobb atomenergetikai vállalata, a Roszatom is elégedett lehet. Alekszej Lihacsov, a cég vezérigazgatója arról számolt be, hogy „Kínának ambiciózus tervei vannak az atomenergia fejlesztése terén. A feladat most az, hogy utolérjék és meghaladják az Egyesült Államokat a kapacitás terén”.
Kínában jelenleg több tucat reaktor épül. A tervek szerint a Roszatom további ilyen létesítmények építésében vállal szerepet. Orosz segítséggel Kína (az évtized közepére) akár világelsővé válhat a nukleáris erőművek száma és a termelési kapacitás terén. Jelenleg az USA üzemelteti a világ legnagyobb atomerőmű-hálózatát, amelynek beépített kapacitása – becslések szerint – megközelíti a 97 gigawattot. Kína még „csak” az 55 gigawattnál tart.
Lihacsov szerint Oroszország kész segíteni Kínát abban, hogy e téren megelőzze az Egyesült Államokat és a világ legnagyobb atomenergia-termelőjévé váljon. A Roszatom eddig négy kínai atomerőmű építésében vett részt, s további négy építésére vállalkozott.
Kínának nagy mennyiségű uránra és nukleáris fűtőanyagra is szüksége lesz a jövőben, különösen akkor, ha az atomenergia termelésében meg akarja szerezni és tartani az első helyet. Ebben az esetben újgenerációs, úgynevezett zárt nukleáris üzemanyag-ciklusú reaktorokat is ki kell fejlesztenie orosz technológia alapján.
Persze a többi állam sem tétlenkedik. Nem a versenyszellem hajtja őket, hanem a piac, illetve a kereslet. Legalább húsz ország, köztük az Egyesült Államok, Franciaország és Kanada készül arra, hogy az évszázad közepére – új atomerőművek üzembe helyezésével is – megháromszorozza energiakapacitásait a zéró kibocsátás elérésére törekedve.
Kína jelenleg a harmadik generációs Hualong One típusú, saját fejlesztésű nyomott vizes atomerőművi reaktortípust részesíti előnyben. Ez olyan biztonsági rendszerekkel van ellátva, amelyek megakadályozzák a leolvadást még akkor is, ha az erőmű felett teljesen megszűnik az irányítás. A készülő vagy építendő reaktorok majdnem fele ebbe a kategóriába tartozik, miközben a negyedik generációs atomreaktorok telepítésére is egyre nagyobb figyelmet fordít. Olyannyira, hogy az ilyen reaktorok széles körű telepítésére való képességei már alighanem 10-15 évvel megelőzik a fő riválisának számító Egyesült Államokét.
