Minden szülő a legjobbat szeretné a gyerekének, és többségünk árgus szemekkel figyeli, hogy megfelelően halad-e a fejlodés útján. Laikusként nehéz eldönteni, hogy egyéni eltérésről vagy komolyabb lemaradásról van szó, ami már szakember bevonását igényelné. A bizonytalanság felőrli a szülőt: senki sem akarja fölöslegesen logopédushoz hurcolni a gyerekét, miközben értékes hónapokat sem szeretne veszíteni, ha tényleg szakemberre van szükség. Csuvik Zsófia logopédus abban segít eligazodni, hogy hogyan találjuk meg azt a határvonalat, amikor már érdemes segítséget kérni. Az interjúból kiderül a beszédfejlődés tipikus menete és az is, hogy mi várható egy logopédiai felmérésen és foglalkozáson.
Hogyan zajlik a tipikus kisgyerekkori beszédfejlődés?
– A beszédfejlődés már újszülött korban elindul. A születéstől hat hónapos korig a baba gőgicsél, próbálgatja a hangképzést, figyeli az arcokat. Aztán féléves kortól egyéves korig már megjelenik a gagyogás, ekkor már hangmintákat is elkezd használni. Egyéves korra jelennek meg az első jelentéssel bíró szavak, másfél éves korban pedig 10-20 szót mondanak a kisgyermekek. Ez egy nagyon fontos mérföldkő, és azt is fontos mindenkinek tudnia, hogy két-két és fél éves korra meg kell jelennie az 50 szavas aktív szókincsnek. Háromévesen már mondatokban kell beszélnie, kérdeznie kell, és ilyenkor érthetőbbé is válik már a kommunikációja, a beszéde. Négy-öt éves korra tehető, hogy már mások is megértik, amit mond.
Az ötven szavas aktív szókincs tekintetében mi számít szónak?
– Szónak számítanak a hangutánzások is, például amikor az autót utánozva azt mondja, hogy brrr. A lényeg az, hogy ez a hangsor következetesen mindig az autóra vonatkozzon. Ha az apukáját mindig úgy hívja, hogy papapapa, az is szónak minősül, sőt a saját nyelvén kitalál valamit, amit mindig ugyanannak a dolognak a megnevezésére használ, az is szó.
Milyen jelekből gyanakodhatunk arra, hogy valami nincs rendben a beszédfejlődéssel?
– A legfontosabb jelzések közé az tartozik, hogyha hat hónaposan még nincs gagyogás, hogyha egyéves korban nem mutogat, nem fordul a hang irányába, nem reagál a nevére, és egyáltalán nincs benne kommunikációs szándék, hogyha 16 hónaposan még egyetlen szót sem használ, illetve ha két és fél évesen nincs meg az ötven szavas szókincse. Ilyenkor mindig nagyon fontos meggyőződnünk a háttérben húzódó anatómiai okokról: épek-e a beszédszervek és a hallás. Amikor a logopédus hallásvizsgálatra küldi a gyereket, erre sok szülő úgy reagál, hogy de hiszen az ő gyereke hall, még a suttogást is megérti. Ez lehet, hogy így van, de nem mindegy, hogy milyen frekvencián működik a hallása, és vannak olyan hallásvizsgálatok, amik épp ezt vizsgálják. A hallás nagyon fontos, hiszen ha a hallott nyelvet nem tudja megfelelően feldolgozni a gyermek, akkor sérülhet a beszédmegértés és a beszédfeldolgozás is.
Mennyi eltérés fölött lehet még szemet hunyni, és mikor kell feltétlenül szakemberhez fordulni?
– Az egy-két hónap eltérés még belefér, emellett az is nagyon fontos, hogyha a fejlődés egy picit lassabb ugyan, de folyamatos, akkor azzal nincs gond.
Jellemzően mikor fordulnak a szülők logopédushoz?
– Sajnos a tapasztalat az, hogy többnyire későn. Általában akkor, ha három, három és fél éves kor körül még nem beszél a gyermek, vagy pedig amikor hat-hétévesen még hanghibákkal beszél. Nagyon érdekes, hogy vannak olyan korai megkeresések is, ahol az egy év körüli gyerek még nem mond túl sok szót, és a szülő aggódik. Ilyenkor inkább tanácsadás, információátadás történik.
Mi lehet az oka annak, hogy sokan későn keresik föl a logopédust?
– Szülőként gyakran mondogatjuk, hogy minden gyerek másképp, a saját tempójában fejlődik. Az utóbbi időben az a tapasztalatom, hogy a gyermekorvosok is ezt mondják. Emiatt hajlamosabbak vagyunk szemet hunyni ezek fölött a dolgok fölött.
A beszédfejlődés szempontjából mit érdemes tudni a képernyőhasználatról?
– A WHO ajánlása szerint kétéves kor alatt semennyi képernyőidő nem javasolt. Kétéves kortól ötéves korig pedig legfeljebb napi egy óra, de ez sem egyszerre, hanem több húszperces blokkban, szülői felügyelettel. A mindennapi élet tempójával megegyező videókat lehet nézni, például a saját magáról készülteket, természetfilmeket. Ötéves korig semmiképpen nem javasoltak a villódzó rajzfilmek, a gyors képváltások, mert nem tudja még az idegrendszerük földolgozni ezt a sok információt, ebből pedig később figyelemzavarok és sok más probléma fejlődhet ki. Sajnos sok szülő mondja: hiszen a képernyőről tanult meg kifejezéseket a gyermek, vagy a rajzfilmből tanult meg angolul. Sajnos kutatások bizonyítják, hogy a képernyő nem segíti a beszédfejlődést, hanem éppen hátráltatja azt. A sok képernyő megkésett beszédfejlődéshez, vagyis nyelvi zavarhoz is vezethet, mert a gyermek nem egy természetes emberi hangot hall, hanem egy gépi, mesterséges hangot. Ez fölnőttként nekünk nem tűnik fel, de egy kisgyermeknek arra van szüksége, hogy az anyával legyen interakciója, hogy mondókázzanak, képeskönyvet, kártyákat nézegessenek. Sok szülőnek vonzó, hogy a gyermeket leköti a képernyő, ezért odaadja neki, addig is ő teheti a dolgát. De annyi minden más van még, amivel le lehet kötni a pici gyermekeket! Ezért szoktam javasolni én is a WHO ajánlását: kétéves korig semmi, aztán ötéves korig legföljebb háromszor húsz perc naponta.
A kétéves kor alatti zéró toleranciát nagyon nehéz tartani akkor, ha nagyobb testvérek is vannak. Ilyen kihívások esetén mit javasolsz?
– A kezdő szüloknek mindig azt mondom, hogy a legjobb az, hogy meg sem mutatjuk a gyereknek a képernyőt. Sokkal nehezebb aztán elvenni vagy határokat szabni, mint egyáltalán nem megmutatni. Van, hogy elkerülhetetlen az a helyzet, hogy a nagyobb már nézi, de a kicsinek még nem kellene. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogyha mindenképpen elkerülhetetlen, akkor az öt-hatéves is nézzen inkább saját magáról készült videókat vagy természetfilmeket. Így a kicsi is tud kapcsolódni. Nem jó ötlet még a Bogyó és Babóca sem, mert ott is sok a képváltás. Van viszont egy nagyon jó Youtube-csatorna, ahol a Pagony Kiadó könyveit lehet meseként megnézni. Ezeket a képeket befotózták, és nagyon lassú mozgásokkal animálták, magát a mesét pedig általában egy színész olvassa fel hangoskönyvként. Én amondó vagyok, hogy ötéves korig ez teljesen elegendő.
Mi a helyzet a hangoskönyvekkel? Itt nincs képernyő, de ugyanúgy nincs szülő–gyerek interakció sem.
– A hangoskönyvekkel az a gond, hogy nem tud visszakérdezni a gyerek, hogyha kérdése van, nem tud ismételni, nincs egy dialógus, nem alakul ki párbeszéd szülő és gyerek közt. Nagyon fontosak a szókincs bővítésében a kis mondókák, mesék, de egy hangoskönyvből nem tudnak megfelelően beépülni a szavak a szókincsbe.
A képernyőhasználaton kívül mi minden hátráltathatja még a beszédfejlődést?
– Vajdaságban sokan gondolják, hogy a kétnyelvűség is hátráltatja, de mi, szakemberek azt szoktuk mondani, hogy késleltetheti ugyan egy picit a beszédfejlődést, de nem jelentősen. A gyerekek agya nagyon jól alkalmazkodik a két nyelvhez, ezért legfeljebb egy-két hónap eltérésre lehet számítani a kétnyelvű környezetnél. A hallásproblémák, a visszatérő fülgyulladások, az elhúzódó fölső légúti megbetegedések, az orrmandula vagy a garatmandula megnagyobbodása, a nyelvféklenövés, tehát bizonyos anatómiai eltérések lehetnek még azok a tényezők, amelyek miatt késik a beszédfejlődés.
Hogyan zajlik egy logopédiai vizsgálat?
– Az első vizsgálaton történik az anamnézis felvétele, ez tulajdonképpen egy előzetes beszélgetés a szülővel, aki elmondja, mik voltak a terhesség és a szülés körülményei, és beszélünk a családi előfordulásokról, hallásproblémákról, elhúzódó betegségekről. Azt is megkérdezzük, hogy milyen nehézségeket lát a szülő. Később megfigyeljük spontán beszédben is a gyermeket, majd jönnek a célzott tesztek és ezek kiértékelése, végül pedig egy egyéni terv összeállítása.
A későbbiekben hogy néz ki egy fejlesztőfoglalkozás?
– Az attól függ, hogy milyen logopédiai diagnózissal kerül a gyermek a szakemberhez. Egy dadogásterápiának teljesen más a fölépítése, mint egy korai beszédindító foglalkozásnak. A legtöbben artikulációs zavarokkal (régebbi nevén pöszeségterápiával) keresnek fel. A terápiás folyamat során ekkor fúvó- és szívó gyakorlatokat végzünk, hogy megerősítsük a száj körüli izmokat, a nyelv izomzatát, emellett ajak- és nyelvtornákat csinálunk, később pedig megkezdődik a konkrét hangkialakítás, mégpedig először a szavak elején, a szavak végén, a szavak közepén, aztán már mondatokban is használjuk, és végül beépül a gyermek beszédébe.
Az elmúlt évtizedekben hogyan változott a gyerekek beszédfejlődése, ha változott?
– Úgy gondolom, hogy nagyon sokat változott. Legtöbbször a szüleinktől is azt halljuk, hogy régebben nem volt ennyi beszédhibás gyermek. Ennek okaként megint csak a képernyőt tudom felhozni. A képi világ felé fordulás magával hozza azt, hogy kevesebb a közös játék, a beszélgetés, a szabad játék. Kimutatták azt is, hogy a cumi vagy a cumisüveg elhúzódó használata is hátráltatja a mai gyermekek beszédfejlődését.
Maga a logopédia is változott ezzel párhuzamosan?
– Mivel több az érintett gyermek, ezért leginkább az változott, hogy most már sokkal több a logopédus, mint korábban. Folyamatosan jönnek újabb továbbképzések, újabb technikák, fejlődnek a terápiák, de maga az artikulációs terápia, vagyis a hangok kialakítása, megmaradt úgy, ahogy volt. Nagyon jó, hogy használhatjuk a régi szakirodalmakat, amit tudunk színesíteni nyelvtornákkal, ajakgyakorlatokkal. Ezeket lehet modernizálni akár mostani mesehősökkel is, nekem is van Mancs őrjáratos nyelvgyakorlatom.
Hogyan alakult eközben a szülők hozzáállása?
– Logopédushoz járni még mindig egy kicsit tabu, arra asszociálnak belőle, hogy a gyereknek valami gondja van. De azt gondolom, hogy jó irányba tart a dolog, és egyre több szülő elfogadóbb, egy inkább látják, hogy az otthoni munka is mennyire fontos.
Nyitókép: Csuvik Zsófia logopédus
