A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozat negyedik részében a magyar szecessziós stílust mutatjuk be, amelynek jegyében épült ez a kiemelkedő épület.
A magyar szecesszió vagy „magyar stílus” a 19. század végén és a 20. század elején virágzó művészeti irányzat, amely messze többet jelentett puszta díszítésnél. Sokak szerint egy önálló, nemzeti formanyelv megteremtésére tett kísérlet volt ez. Míg Párizsban az elegancia, Münchenben pedig a geometrikus rend jellemezte a szecessziót, addig Budapesten egy mélyebb, nemzeti önazonosságot kereső mozgalommá vált, amely az építészetet használta eszközként. Lyka Károly Művészet című írásában azt a kérdést vetette papírra, hogy vajon megfér e szecessziós stílus a magyar stílussal? Hiszen ezt akkoriban több hivatalos helyen is taglalták. A Budapesti Közlöny Országgyűlési Értesítő című mellékletében 1902-ben megjelent Wlassics Gyula közoktatási miniszter parlamenti ülésén mondott beszéde a témával kapcsolatban. Akkoriban így nyilatkozott a magyar stílusról: „Felhívtam az építészeti osztály vezetőjét, és azt mondtam neki, hogy a szecessziós stílust nem szeretem, és mivel igen gyakran a magyar stílus neve alatt a szecessziós stílussal találkozunk, az én ízlésemnek ezen szecessziós stílus nem felel meg, mert nekem is van jogom bizonyos ízléssel bírni. Én azonban soha semmiféle akadályt nem gördítettem az elé, hogy a magyar stílus tekintetében föllendülés legyen, sőt annyira megyek, hogy ha valamely, bár téves irányzat mutatkozik, ha az új, annak tért kell adni, mert hátha kifejlődik.” A stílusnak végül teret engedtek, így számos épületet húztak fel ennek jegyében. Az építészeti stílus világhírű, iskolateremtő mestereként és a magyar szecessziós építészet megteremtőjeként Lechner Ödönt jegyzik. Az ő nyomdokait követte Komor Marcell és Jakab Dezső, a szabadkai Városháza két tervezője is.
A magyar szecesszió legfőbb törekvése egy sajátos, a történelmi múltból és a népi kultúrából táplálkozó formavilág megteremtése volt. Lechner Ödön, az irányzat vezéralakja úgy vélte, a magyar építészetnek a népművészet díszítőelemeiből kell kiindulnia. Ennek eredményeként a magyar szecessziós stílusú épületek homlokzatain megjelentek a hímzésmotívumok, a tulipánok, a szívek és a pávatollak, amelyeket gyakran keleti építészeti elemekkel ötvöztek, utalva a magyarság feltételezett eredetére. Ezek az elemek a szabadkai Városháza homlokzatán és belső stilizált terein is visszaköszönnek. A korszak technikai újításai közül kiemelkedik a Zsolnay kerámia alkalmazása. A pécsi gyár által kifejlesztett máz lehetővé tette, hogy az épületek tetőszerkezetei és homlokzatai élénk színekben pompázzanak. A majolikadíszek nemcsak esztétikai élményt nyújtottak, hanem tartós, az időjárásnak ellenálló burkolatot is jelentettek, amely Budapest és a vidéki nagyvárosok, köztük Szabadka látképét is a mai napig meghatározza.
A stílus szakított a historizáló építészet merev elrendezésével. Jellemzővé vált az organikus vonalvezetés, a hullámzó falfelületek és a növényi indákra emlékeztető díszítések. A tervezők nemcsak a falakat, hanem a belső tereket, a bútorokat, a lámpatesteket és az üvegablakokat is egységes stílusban alkották meg. Ebben kulcsszerep jutott az olyan mestereknek, akiknek üvegfestményei és mozaikjai a korszak reprezentatív épületeinek elmaradhatatlan részei. De ugyanúgy megjelennek a történelmi alakok is az épület részleteiben. A szabadkai Városháza esetében a díszterem vitrázsain többek között Mária Terézia, Hunyadi János, Deák Ferenc és Kossuth Lajos alakja is látható.
Nyitókép: A magyar szecesszió szakított a historizáló építészet merev elrendezésével / Fotó: Molnár Edvárd
