Suicidium

Én soha nem tennék ilyet! Családunkban nem fordulhat elő! Hogy tud valaki leugorni a tizedikről! A bolond, képes volt bevenni összes gyógyszerét. Rákos volt, így már érthető...

Az öngyilkossági kísérletek jelentős része ún. segélykiáltás, az egyén utolsó kísérlete problémájának fókuszba állítására. Az öngyilkosság megelőzésének világnapját minden év szeptember 10-én tartják. A 2003 óta megtartott világnap célja, hogy elősegítse az öngyilkossággal kapcsolatos felvilágosítást, információt adjon, csökkentse a megbélyegzést és elősegítse annak megértését, hogy az öngyilkosság megelőzhető.

Az öngyilkosság (orvosi nevén: suicidium) az a szándékos cselekmény, amelynek célja és végeredménye a cselekvő saját életének kioltása. Ismert jelenség, hogy híres személyiségek öngyilkosságának híre a súlyos depresszióban, válsághelyzetben élőkre erőteljes ösztönző erővel hat, ilyenkor átmenetileg kóros azonosulás, utánzás révén megszaporodhat a hasonló módszerrel elkövetett öngyilkosságok száma.

Az öngyilkosság igen súlyos közegészségügyi probléma. Megelőzése és befolyásolása nem egyszerű feladat, a korszerű prevenciós tevékenységek egész sorát öleli fel: ide tartozhat például az is, ha egy adott társadalom a lehető legjobb feltételeket próbálja biztosítani a fiatal generáció fejlődéséhez; ha a társadalompolitika szabályozza a környezeti rizikótényezőket; ha magas színvonalon van és hatékony a mentális betegségek kezelése. Magától értetődik, hogy fontos az e témához kapcsolódó információk széles körű terjesztése és a tudatosság fokozása is.

Az öngyilkosság nem betegség, hanem cselekmény, amihez mentális zavarok, régebb óta fennálló kezeletlen problémák, külső körülmények, vagy frissen bekövetkezett, az egyén korábbi életét súlyosan megrendítő események járulnak hozzá. A pszichológia szerint nem létezik öngyilkosságra immúnis személy. Az öngyilkosok több mint kétharmada depressziós, de egyéb deviáns tényező, például az alkoholizmus jelenléte is befolyásolhatja az egyén viselkedését.

Egyes felmérések szerint az öngyilkossági kísérletek száma a befejezett cselekményeknek mintegy hatszorosára becsülhető, jelentős részük ún. segélykiáltás, az egyén utolsó kísérlete problémájának fókuszba állítására. Bár az öngyilkosság hátterében általában valamilyen mentális zavar áll, számos öngyilkosság veszélyére utaló jel felismeréséhez nincs szükség szakorvosra. A halálvágy megfogalmazása, gyógyszerek, mérgek gyűjtögetése, esetleg fegyver beszerzése az élet kioltására való szándék közvetett jelei. Az öngyilkosságot fontolgató személyisége bizonyos változásokat mutat. Érzelmi beszűkültség, az emberi kapcsolattartás szegényessége vagy hiánya, a saját értékrendbe és életszemléletbe vetett hit jelentős csökkenése figyelhető meg. Ezek a tünetek depresszióra utalnak, mely betegségben – mint azt már említettük – az öngyilkosságot elkövetők körülbelül kétharmada szenved. Más betegségek is komoly kockázati tényezőt jelentenek, ilyenek például a skizofrénia, a drog- és alkoholfüggőség, az evészavarok, és a különféle személyiségzavarok.

A kutatások bebizonyították, hogy kockázati tényezőnek számít az egyedüllét, a fájdalmas vagy rokkantsággal járó betegség, az 55 éves kor felettiség, a tartósan nyomasztó gond jelenléte (például pénztelenség, tartozások), a családban elkövetett öngyilkosság, a korábbi kísérletek, a családban vagy a családon kívül elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak, a rendszeres drog-, illetve alkoholfogyasztás stb.

Világviszonylatban az elkövetett öngyilkosságok száma 16 fő százezer lakosonként. Az Európai Unióban ez a számadat valamennyivel kisebb, 13 fő/100 000 lakos. Közismert, hogy Magyarországon igen magas az „öngyilkossági ráta” (százezer lakosra 25 fő jut), ez 2005-ben világviszonylatban a hatodik helyet jelentette. Azt is hozzá kell tenni, hogy szerencsére ebben az országban évről évre kisebb az öngyilkosok száma, ami világviszonylatban nem mondható el.