Az életritmusváltás nem könnyű feladat, ezért ideális esetben már a nyár utolsó heteiben érdemes kialakítani egy iskolához szoktató életritmust. Fontos, hogy a korai kelést korai fekvés előzze meg, hiszen az alsó tagozatos gyerekeknek egyéni igénytől függően napi 10-12 óra alvásra van szükségük. Aki nem alussza ki magát, nyilvánvalóan kevésbé tud az új helyzethez alkalmazkodni, kevesebb energiája jut a tanagyag megértésére, vagy éppen az új társakkal való kapcsolatok kialakítására. Nagyobb gyerekekkel hasznos elbeszélgetni és megegyezésre jutni a hatékony időbeosztásról, ami magában foglalja a tanulással, sporttal, különórákkal és barátokkal töltött időt. Azonban még egy kiskamasznál sem árt ellenőrizni az alvással töltött órákat, hiszen aki hajnalig ül a számítógépes játékok előtt, az a nyári szünetben legfeljebb délben kel fel, de ez a ritmus nyilvánvalóan nem kivitelezhető iskolaidőben.
Sok kisdiákban nyilván van egy kis szorongás az iskolai élettel kapcsolatban, ezen leginkább a szülő tud segíteni, elsősorban személyes példáján keresztül. Saját iskolai élményeink elmesélése, az új barátokkal való megismerkedés szépségéről, a kedves tanító néniről szóló elbeszélések bizalmat ébresztenek a gyerekben az új helyzetben. Az is hasznos, ha a tankönyvek beszerzése után a gyermek és a szülő együtt lapozza át a fejezeteket, illusztrációkat. Így egyrészt kicsit képbe kerülnek az új tanévvel kapcsolatban, másrészt szóba lehet hozni, mi érdekli különösen a gyereket, illetve nagyobb iskolásként kiderülhet, hogy mi nem volt világos számára korábban. Nem árt, ha a szülő is érdeklődést mutat azzal a sok újdonsággal kapcsolatban, amelyeket a könyvekben talál, és érezteti a gyerekkel, milyen szerencsés, hogy ilyen sok érdekességről tanulhat, ennyire szép, színes könyvekből.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kisiskolások nem kis felnőttek, hanem még nagyon sokáig gyerekek. Óriási teljesítmény tőlük, hogy alkalmazkodnak a megváltozott követelményekhez, és olyan képességeket fejlesztenek ki magukban mint az önkontroll, a fegyelem, a megfelelés. Ez pedig megterhelő az iskolai idő alatt, így otthon, ideális esetben már csak a játékra lehet figyelni. Az önfeledt játék a gyerekek számára a készségfejlesztés remek eszköze, amire optimális körülmények között a szabadban, irányítás nélkül kerül sor. Vagyis ne kényszerítsük a kisdiákokat délután is a lecke fölé, inkább irány a játszótér, a focipálya, vagy éppen az otthoni közös játékok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne állítsunk a gyerek elé semmiféle követelményt, de ne zsúfoljuk tele a napjait különórákkal és edzésekkel. Heti két-három edzés vagy egyéb kedvelt különóra természetesen nem árt, de ne akarjuk egyszerre idegen nyelv tanulására, korcsolyázásra, zongorázni és számítástechnika elsajátítására kényszeríteni a nebulót, hiszen így mindenből csak felületes tudása lesz, elfárad, és még az alaptananyagot sem tudja kellőképpen elsajátítani. Bármilyen hihetetlen is, egy iskolás nem attól lesz okosabb, ha estig ül a „fejtágításokon”, hanem ha sokat játszik, mozog a szabad levegőn, ha elegendő mennyiséget alszik, és ha egészségesen táplálkozik. Persze az sem árt, ha alaposan megtanul írni, olvasni és számolni – de ezt már nyugodtan a tanító nénire bízhatjuk.
