Szeretné látni unokáit?

Az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy milyen mértékű a felelősségünk saját egészségünkért, ez mennyire fejezhető ki pénzben, ösztönzésben vagy valamilyen más mércével. Az ember az autóját is elviszi a szervizbe, mert ha már pénzt adott érte, felelősnek érzi magát a járműért, ha másért nem, a saját ráfordítása okából. Hogyne lenne igaz ez az állítás az egészségért való felelősség kérdésében, amikor új autót lehet venni, de új életet nem?!

Legfőbb értékünk az egészségünk. De vajon teszünk-e érte? Vannak, akik váltig állítják: egészségesen táplálkoznak, rendszeresen mozognak, eleget alszanak, csak mértékkel fogyasztanak alkoholt, és a dohányzással is felhagytak. Így biztosan nagy ívben elkerülhetik az orvost. Sajnos ez nem egészen így van, vannak betegségek, melyek nem kerülhetőek el ilyen könnyen. Ezért olyan fontos a korai felismerésük és a mielőbbi kezelésük. Az idejében felismert betegségek legtöbbje ma már gyógyítható vagy legalább a továbbterjedése megállítható, lassítható.

Helyettünk senki sem fogja megtenni

Mindenkinek önmagáért, a saját egészségéért kell, kellene felelősséget vállalnia. Sajnos nálunk az embereket mindenfajta felelősség vállalásáról leszoktatták, ennek következményei pedig az egészség terén meg nem élt években mérhetőek. Külföldön sokkal tudatosabban, a betegbiztosításon túl is hajlandóak áldozni önmagukra. A civilizált államokban nem az olimpiai bajnokok száma a mércéje annak, hogy az adott ország mennyire támogatja például a sportot, hanem azoknak az állampolgároknak a száma, akik rendszeresen sportolnak. A szabadidős sportlétesítmények, a kis településeken levő uszodák száma a mérce. Az emberek tudatosak az élelmiszer-választásban, többet foglalkoznak a káros szenvedélyekkel kapcsolatos kérdésekkel. Bár külföldön is dohányoznak és isznak, ezt mintegy ellensúlyozza a rendszeres testmozgás, a tudatos életforma vagy például a szieszta intézménye, a mediterrán életstílus, s mindez együttesen sokkal hosszabb átlagélettartamot eredményez. Nincs az a görcsölés, pesszimizmus, kilátástalanságérzés, mint nálunk. Mintha vidékünkön az emberek többsége azt várná, hogy mások majd megoldják a problémát. Pedig azt helyettük senki sem fogja megtenni…

Sajnos való igaz, hogy majdnem elveszítjük a 40-50 éves korosztályt. Az emberek rohannak a munka után, egész nap nem esznek, csak este, amikor hazaérnek, majd csodálkoznak, hogy híznak, híznak, és közben azt mondják ellenérv gyanánt: „Nincs egy perc szabadidőm sem, hol tudnék én még mozogni, sportolni is?” Ha nincs időd az egészségedre, majd lesz időd a betegségedre – szokták mondani. Gondoljuk meg: sorban állni az orvosnál, a gyógyszertárban, fizetni egyik-másik szolgáltatásért, s ezzel áll szemben a friss levegő, a napi fél óra testmozgás. Azt szoktuk mondani: a dohányzásról is leszokik mindenki. Előbb vagy utóbb. Az utóbbi a rosszabbik változat…

Életre nevelés

A szervizkönyv elve alapján az embernek fiatal korában ritkábban, de rendszeresen, idősebb korában pedig 2-3 évente, majd később évente kellene szervezetét, egészségét ellenőriztetnie. Harmincéves korunkig a természet gondoskodik rólunk, 30 fölött viszont már amennyit tesz az ember az egészségéért, az térül vissza, az térül meg. Az egészségtudatos magatartást már az iskolában kellene oktatni. Tételesen, mintegy ellenőrző listával. Tragikus, hogy összekerül két fiatal, és – bár bizarrnak tűnik a felvetés – nem azt kérdezi a fiú a lánytól: „Tudsz-e nekem mutatni egy negatív nőgyógyászati kenetvizsgálatot?”, a lány pedig a fiútól urológiai vizsgálatot kér, az AIDS-tesztről már nem is beszélve, hanem ágyba bújnak, majd csodálkoznak, amikor napokon belül jelentkeznek a kellemetlenebbnél kellemetlenebb tünetek. Ma nincsenek olyan tantárgyak, amelyek az egészségtudatos életmódra való neveléshez hozzájárulhatnának. Olyan tantárgyak kellenének, mint felelősség, célképzés, családszeretet, alázat. Hiányzik az életre való nevelés. Néha már-már az az érzése támad az embernek, mintha valakik megakadályoznák, hogy ön- és céltudatos emberek legyünk.

Doktor úr, lehet egy hasi ultrahangvizsgálat?

A szűrővizsgálatok célja a még panasz- és tünetmentes személynél valamilyen betegség korai felismerése, illetve a kockázati tényezők korai kiküszöbölése. Vegyük példának a komplex hasi és kismedencei ultrahangvizsgálatot! Ezt a beavatkozás-, fájdalom- és kockázatmentes, egyszerű, mégis igen informatív képalkotó eljárást különböző szakmai körökben 1–3 évente ajánlják elvégezni 30-40 éves kor fölött. Segítségével a következő szervek állapota vizsgálható: máj, epehólyag, epeutak, hasnyálmirigy, lép, vesék és mellékvesék, hasi nagyerek és nyirokcsomók, húgyhólyag, petefészek, méh, prosztata. A vizsgálattal korai, általában még jól kezelhető/gyógyítható stádiumban kiszűrhetők a következő betegségek: egyes daganatok (vese-, prosztata-, hólyag- vagy máshol levő tumorok májáttétei), gyulladások (epehólyag, hasnyálmirigy), kövek (epe, vese), ciszták (vese, máj, petefészek), méhmióma, hasüregi folyadék- vagy gennygyülemek, vérzés, megnagyobbodás (máj, lép, prosztata).

Amikor például a hasi ultrahangot az egészségével felelősen törődő ember maga kezdeményezi, ha egyébként nincsen panasza, kénytelen magánrendelőbe menni. Ilyenek ma már szép számmal találhatók, az egyszemélyes vállalkozásoktól a diagnosztikai centrumokon át a hipermodern magánklinikákig. Ezeken a helyeken előre megállapított díj ellenében elvégzik a hozzájuk forduló páciens kívánta vizsgálatokat, illetve teljes szűrőcsomagokat is ajánlanak. Egy mammográfiai vizsgálat például 2500 dinárba kerül. Ennyit rendszerint azok áldoznak, akik kénytelenek, mert már van valamilyen problémájuk. És a többiek? A kamenicai Onkológiai Intézet egyik orvosnője meg is jegyezte: a nők rendszeresen áldoznak fodrászra, kozmetikusra, új ruhára, cipőre, de sokallják a pénzt az időnkénti szürővizsgálatra.

Mégis mit tehet az, aki nem tud fizetni?

A betegnek joga van az egészségével törődni és az ehhez szükséges vizsgálatokat elvégeztetni magán. Ezért élni kell a megelőző jellegű vizsgálatok lehetőségével, akár hívják az embert, akár nem.