Fertőzés gondatlanságból, szikét felejtettek egy páciensben, vakbélgyulladásba halt bele egy fiatalember, téves diganózis miatt agyhalál... A leggondosabb felkészülés, a legkörültekintőbb munka során is előfordulhat , hogy egy ember hibázik. Ahogy ez egy túlórától kimerült orvossal is megeshet. Csakhogy az ő esetében nem nézhet ő el a mulasztás, hiszen figyelmetlenségén emberi életek múlnak/múlhatnak. Joggal várható el tehát, hogy nagyobb szakmai körültekintéssel végezze a munkáját.
Egy szerbiai szakértőcsoport által végzett felmérés szerint leggyakrabban a nőgyógyászok, a sebészek és az altatóorvosok hibáznak. Noha a páciensekre nézve egy cseppet sem vigasztaló, a szakemberek azt mondják, máshol is történnek mulasztások. Szlovéniában például évente mintegy 200 eset miatt folyik per, az USA-ban pedig csaknem százezer beteg halálát okozzák az orvosi műhibák. Magyarországon a kórházak 22 százalékában nem ellenőrzik közvetlenül a műtét előtt a beteg személyazonosságát, 26 százalékukban pedig semmi nem szabályozza, miként kell ellenőrizni, hogy nem maradt-e idegen test a betegben a beavatkozás során – írta a minap a Magyar Nemzet.
Arról, hogy nálunk mennyi az orvosi műhibák száma, nem készült kimutatás. A Szerbiai Orvosi Kamara becsületbíróságának tavaly 72 belgrádi esetről volt tudomása. Dr. Tatjana Radosavljević, a szervezet elnöke szerint a fő ok, amiért az orvosok nem felelnek a mulasztásaik miatt, hogy Szerbiában nem határozták meg, hogy valójában mi is értendő az orvosi műhiba fogalma alatt – csupán a büntető törvénykönyv foglalkozik vele, az egészségügyi jogot pedig egy magánegyetemen tanítják –, és nem készült el a gyógyítási protokoll sem, amely minden betegség esetében pontosan meghatározza, hogy valójában mit is kell az orvosnak tennie a gyógykezelés során. Orvosaink egy 1979-ben meghozott ügyrendi szabályzat szerint dolgoznak.
Radosavljević doktornő szerint az orvosi műhibák elkerülésének egyik előfeltétele az egészségügyben dolgozók állandó továbbképzése. A továbbtanulás szükségessége egyaránt fontos mind az orvosok, mind pedig az egészségügyi személyzet számára.
Marko Kontić egyetemi tanár, a Szerb Orvostársaság etikai bizottságának egykori elnöke szerint manapság semmivel sincs több orvosi műhiba, mint korábban, csupán arról van szó, hogy mind több eset kerül napvilágra, az újságok hasábjain – mégpedig szenzációként. Kontić szerint az orvosok túlterheltek, az újbelgrádi egészségház orvosai például naponta mintegy 50-60 beteget vizsgálnak meg, emiatt senki sem garantálhatja, hogy mindegyik páciens minőségi ellátásban részesül.
Az orvos és a beteg közötti kapcsolat valóban kulcsszerepet játszhat a gyógykezelés hatékonyságában. Információhiány és kiszolgáltatottság – e két szóval lehetne leginkább megfogalmazni, hogy mi az, ami a beteg helyzetét jellemezheti, ha valamilyen egészségügyi gondja támad. S bár a páciens megfelelő tájékoztatása időigényes, az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a betegek legnagyobb része alapvetően tájékozatlan a betegségével kapcsolatban. A jogairól nem is beszélve. Nagy hiányosság, hogy sehol nincs leírva, mi az egészségügyi ellátás minimuma, a páciensnek fogalma sincs arról, mi jár neki, és mi az, ami már nem tartozik az ellátási minimum körébe. A beteg sokszor postacsomagként bolyong az ellátás különböző szintjein, legtöbbször minden indok nélkül. A magára hagyott, az információk hiányában döntésre képtelen beteg valós kiszolgáltatottságot él át a kezelése alatt, feszült lesz, és ilyen esetben okkal elégedetlen. Pedig a konfliktusok nagy része elkerülhető lenne, ha a beteg kérdezhetne, majd megfelelő válaszokat, tanácsokat,útbaigazítást kaphatna. Az egészségházak, a kórházak manapság már szinte egészséggyárakká váltak, üzemként működnek, amelyekben előfordulnak hibák, mulasztások, tévedések. Ilyenkor általában a műhibákra gondol mindenki, pedig sokszor betegbiztonsági gondokról, a kórházban szerzett fertőzésről, sebekről, ellátási félreértésekről van szó.
Pontosan meg kellene határozni a betegjogokat, hogy a beteget ne érhesse egészségkárosodás, és minden páciens valós helyzete tudatában dönthessen, s így működhessen együtt az orvossal – mondják az illetékesek. Biztonságos feltételeket kellene teremteni a gyógyítás és a gyógyulás érdekében, csakúgy, mint az egyéb veszélyt rejtő helyeken, hiszen a repülő is csak azután szállhat fel, miután minden műszerétellenőriztek és rendben találtak. Ennek a műtőben is így kellene működnie: a betegről minden adatot – kórelőzmény, laborleletek, gyógyszerelési státus – ismernie kell a műtétet végző csapatnak – e nélkül el sem lehetne kezdeni egy beavatkozást, és annak is természetesnek kellene lennie, hogy a műtőben lévőellenőrzőeszközök mindig hibátlanul működjenek. Ráadásul, ha pontosan és kialakult menetrend szerint dolgozik egy műtő személyzete, nem fordulhat elő, hogy egészséges végtagot operálnak meg vagy éppen elcserélik a beteget. Amennyiben egy ellenőrzőlista alapján a műtéteketkövetően számba veszik, hogy minden korábban használt eszköz megvan-e, elkerülhetők a betegben felejtett ollókról, szikékről, törlőkendőkről szóló történetek, és persze az ebből adódó esetleges műhibaperek is.
A beteg biztonsága az orvos biztonsága is, ezt sokan belátták, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenki belső kényszerként éli meg, hogy foglalkozzon a betegével, aki sokszor kérdezni sem mer, és teljesen természetes folyamatnak hisz mondjuk egy műtét után kialakult lázas állapotot is.
Az orvos is ember, aki tévedhet, rosszul dönthet, erkölcsileg azonban egészen másként ítélhető meg az az eset, ami pillanatnyi oda nem figyelésből következik be, mint az, amit az orvos hanyagsága idéz elő. A Szerbiai Orvosi Kamara elnöke azt tanácsolja a betegeknek, hogy akik úgy érzik, csorbultak jogaik, forduljanak a betegjogvédőhöz. Ha úgy gondolják, hogy ez a szolgálat sem tudja orvosolni problémájukat, panaszaikkal keressék fel az Orvosi Kamara becsületbíróságát.
Esetek
Tavaly nyáron meningitiszben meghalt egy néhány hónapos baba, mert az orvosok tévesen diagnosztizálták a betegséget, és a magas láz ellenére sem részesítették kórházi kezelésben.
2008-ben egy 14 éves rumai fiú gyomortükrözés idején kómába esett, majd másfél hónap múlva meghalt.
2007-ben arról cikkezett a sajtó, hogy szemműtét közben meghalt egy 3 éves zimonyi kislány, mert a beavatkozás során elfogyott az oxigén.
2006-ban egy 37 éves nő azért halt meg másfél hónapig tartó vérmérgezés miatt, mert az orvosok az epezacskóműtét során megsértették az epevezetékét is.
A műhibákkal kapcsolatos tájékoztatás és ügyintézés viszont mára már kiterjedt rendszerré duzzadt. A WHO szerint ennek kedvező következménye, hogy a gyógyintézmények gondosabban ügyelnek a nyilvánosság számára is láthatóvá vált munkájukra. Ellenben negatív kísérőjelenség, hogy a műhibákért kérhető minél magasabb anyagi – kevésbé erkölcsi – kártérítés lebonyolítására jogi irodák szerveződtek. A biztosítók – saját érdekeik szerint – hol az egyik, hol a másik fél oldalára állnak. A kártérítés megítélése sem egységes, sőt az egyes országokban érvényesülő joggyakorlat szerint igen eltérő lehet. Szélsőséges esetekben a vita koholt vádakban, illetve hamis gyógyítási adatokban csúcsosodik ki. |
