Tudományos tény: ha leghétköznapibb dolgot is végzünk éppen, pl. bevásárolunk, de közben ott van velünk egy barát, boldogabbak vagyunk. Egy amerikai tudományos folyóiratban megjelent, több mint 40 ezer résztvevős kutatás során azt vizsgálták, mi tesz minket boldoggá, és kiderült, hogy szinte bármi – ha nem egyedül csináljuk. A kutatók maguk is meglepődtek: a közös könyvolvasástól a tankolásig minden tevékenység élvezetesebb, ha ott van valaki, akivel megoszthatjuk. Tehát a boldogság titka nem a testmozgás, nem a meditáció, hanem... a társaság. Kár, hogy mindehhez olyan kutatás kellett, amely több kutatót és válaszadót igényel – és nem volt elég a nagymamánk tanácsa: „Menj ki játszani a barátaiddal, te gyerek, ne ülj itthon egyedül!”
De milyen barátokról is beszélünk? Nem mindegy ugyanis, kik ők. Azokról, akik mellettünk állnak, ha össze is dől a világ – vagy azokról, akik csak addig tartanak velünk, amíg jó a hangulat? A pszichológusok szerint a valódi barátság az első „választott kapcsolatunk”: nem a vér, nem a jog, hanem a szabad akarat tartja össze. Nem kötelező, ezért őszinte. Csak addig tart, amíg mindketten akarjuk. A szakértők szerint, elegendő egyetlen igaz barát az életben, ahhoz, hogy jobban működjünk. Egyetlen stabil, megbízható kapcsolat képes nyugalmat, erőt és lelki rugalmasságot adni.
Az igazi barátság a számoknál, nem a mennyiségnél mérhető (Fotó: Pixabay)
A barátság, a kutatás szerint még a hosszú élet egyik titkaként is bevethető. Az ún. Kék Zónákban – ahol szokatlanul magas a százévesek száma, akik krónikus betegségektől mentesen élnek idős korukig, mint amilyenek például Görögország vagy Japán – ezekben az országokban nem csupán az a közös, hogy az ottani emberek sok halat esznek, hanem az is, hogy igen sokat beszélgetnek.
A mai korban viszont a barátság paradox módon lázadó gesztus lett. Miközben mindenki „kapcsolódik” mindenkivel, valójában egyre kevesebben mernek igazán közel kerülni a másikhoz. A közösségi médiában létrejött kapcsolatok csupán optikai illúziók: rengeteg ismerősünk van, de egyre kevesebben bízunk meg. A kutatások szerint az, akinek több száz „barátja” van, gyakran magányosabb, mint aki csak eggyel tartja a kapcsolatot. A mennyiség tehát nem helyettesíti a minőséget – és a közös kávézást sem.
A pszichoterapeuták szerint a barátságban a sebezhetőség a kulcs. Ha nem merjük megmutatni a hibáinkat, ha csak a tökéletes verziónkat mutatjuk egymásnak, akkor az nem barátság, hanem reklám. A valódi barátságban megjelenhet a sírás, a zavarodottság, pl. az „éppen nem tudom, mit mondjak”, hiszen ez teszi emberivé. És mi történik akkor, ha a barátság véget ér? Nos, a statisztika nem kecsegtető: a közeli barátságok 70 százaléka hét év után megszakad. Ugyanaz a ciklus, mint a házasságban, csak kevesebb közös ingatlannal. Ez nem jelent feltétlenül kudarcot – ha már nem épít, hanem rombol, jobb elengedni. A jó hír viszont, hogy nem kell sok barát, csak néhány valódi. Nem kell napi ötven üzenet, elég, ha valaki tényleg meghallgat bennünket, nem csak reagál egy szívecskével.
Habár a legtöbb ember számára evidens, hogy barátkozik, ez a folyamat nem mindenki számára olyan egyszerű. Aki gyerekként nem ment ki bújócskázni az szomszéd gyerekekkel, nem sajátította el ezt a készséget, annak felnőttként még nehezebb megtenni ezeket a lépéseket. Sajnos, a barátkozás készsége sem jár együtt a felnőttség-csomaggal.
Nyitókép: A közös bevásárlás nem pusztán a kosár megtöltéséről szól – a társaság minden tevékenységet élvezetessé tesz (Fotó: Pixabay)
