A nyárutó hava nálunk mindig mozgalmas, hiszen több családi ünnep is van (születésnapok, házassági évfordulók), így nagy a sürgés-forgás, vendégjárás, ezzel pedig együtt jár a tortakészítés, amit én rendkívül élvezek. Az idén többéves kihagyás után elkészítettem a kedvenc őszibaracktortánkat, amely igazi kánikulasütemény, rendkívül egyszerű, sütni sem kell, viszont annál finomabb. Nem kell hozzá más, mint babapiskóta, tejszínhab, lehéjazott őszibarack, darált pirított mogyoró és reszelt csoki. A barackokat előző este felszeletelem, jól meglocsolom rummal, hogy még az a vendég se kerüljön józanul haza, aki amúgy egy korty szeszes italt se szokott inni, jól megszórom vaníliás cukorral, és éjjelre elzárom a hűtőbe, hogy pácolódjon. Másnap aztán felverem a tejszínhabot, a babapiskótákat megmártom a rumos baracklében, és lerétegezem: egy sor áztatott piskóta, erre egy kevés tejszínhab, majd pityókás barack következik, amit megszórok a mogyoróval és a rummal – az őrölt fahéjimádók ezzel a fűszerrel még pikánsabbá tehetik. Erre ügyesen rásimítgatom a tejszínhabot, ami eléggé kacifántos művelet, mivel ráragad a mogyoró meg a csoki, de megbirkózom vele. Ezt addig ismételem, amíg el nem fogynak a hozzávalók, aztán az egészet beborítom tejszínhabbal, és ha maradt mogyoró meg csoki, rászórom a tetejére. Jól behűtöm, majd csak a kiadós ebéd után veszem elő.
Némi izgalommal cuppogtunk a tányérunk felett, mert gondolatban már a matuzsálemkorú négykerekűnkért aggódtunk, ugyanis másnapra időpontunk volt az autószerelőnél, amelyet egy héttel korábban kaptunk. A járgányunk tengelykapcsolója mondta fel a szolgálatot, így legutóbb már kétszer bent ragadtunk a zöld lámpánál, a férjem tehát jogosan rettegett attól, hogy mi lesz, ha végkép bemondja az unalmast, és leállunk az útkereszteződés kellős közepén. Az még hagyján, ha ez egy idilli vidéki környezetben történik meg, ahol ha más nem, a lovaskocsi vagy a traktor kikerülne bennünket, de a városban ez elképzelhetetlen. Itt mindenki rohan és türelmetlen, ráadásul csak a hivatásos vontató tudja elvontatni a gépkocsit.
Másnap kora reggel minden eshetőségre felkészülve, telefonszámokkal felvértezve indultunk el az egyébként néhány utcányira lévő mesterhez. Szerencsére az égiek is velünk voltak, így az összes lámpánál kifogtuk a zöldet. Nagy kő esett le a szívünkről, amikor leparkoltunk a műhely előtt, még az sem zavart bennünket, hogy majd' egy órával előbb odaértünk, hiszen jóval korábban elindultunk, hogy legyen időnk intézkedni, ha váratlan helyzet áll elő. Szerintem az autószerelőnek így még nem örült meg egy kuncsaft sem, megkönnyebbülve adtuk át a slusszkulcsot. Két nap múlva kiderült, nem is olyan nagy a baj, mint gondoltuk: beszerelte az új alkatrészt, és negyednap már mehettünk is a mi retró verdánkért. Így már bejelentkezhettünk a műszaki vizsgára, hiszen hamarosan lejár a gépkocsi forgalmi engedélye. Nagyon szerencsésnek tartottuk magunkat, hogy már másnapra kaptunk időpontot. A férjem a legnagyobb lelki nyugalommal ment el itthonról. Amikor másfél óra elteltével sem ért haza, kezdtem ideges lenni. Mint kiderült, nem alaptalanul. A műszakin ugyan gond nélkül átment, és amikor már az űrlapokat intézte volna, az egyik hivatalnokhölgynek feltűnt, hogy zombori a rendszámtábla. De nem azzal volt a gond, hiszen idestova már három éve náluk ejtjük meg a műszaki vizsgát, hanem azzal, hogy május óta Kúla saját rendszemtáblával rendelkezik, és a kúlai illetőségű gépjármű-tulajdonosoknak ott helyben kell ezt elvégezniük. A férjem elkerekedett szemekkel hallgatta, hiszen eddig egyetlen rokon sem szólt, és a mi figyelmünket is elkerülte ez a változás, ami „csekély” 7000 dinárral dobja meg az amúgy se kevés összeget.
Az autónk kis szerencsével ismét útra kelhet a javítás után (Fotó: Pixabay)
Amint belépett az ajtón, láttam, patakokban ömlik róla a víz, mindjárt tudtam, hogy gubanc van. Hiába nyugtatgattam, csak azután csillapodott le, hogy beszélt a kúlai ismerősével, aki rögtön intézkedett az ügyünkben. Ekkor azt hittem túl vagyunk a megpróbáltatásokon. De nem. Hogy érezzük a törődést, elszakadt a roló gurtnija. Most a verőfényes napfény helyett a nappaliban égetjük a villanyt, hiszen így, hogy azt sem tudjuk, mikor oldódik meg a rendszámtábla-mizéria, nem hívhatjuk el a rolós mestert sem.
Annak ellenére, hogy a horoszkóp szerint „ez a hét egy kis káosszal indul”, remélem, a három rosszal kilőttük ezt a pechsorozatot, az Univerzum mellénk áll, és ezek után csupa jó dolgok történnek majd velünk.
Nyitókép: A hűsítő, sütés nélküli baracktortánk mindig a nyárutó ünnepeinek fénypontja (Fotó: Pixabay)
