Vannak olyan otthonok, ahol mindennek állandó a helye. Már úgy építették a tulajdonosok a házukat, vagy úgy vették meg másoktól, hogy amikor beköltöztek, eldöntötték, melyik a hálószoba, hol lakik a gyerkőc és ezen nem is változtatnak. Nálunk ez nem így van. Tizenöt éve lakunk abban a házban, ahol felnőttem, de még mindig nem alakult ki véglegesen, ki, melyik szobát birtokolja. Azt hiszem az életünk változásai és a gyermekeink növekedése is közrejátszik abban, hogy a szobákat illetően folyton rotálódunk. Persze ez a költözködés csak a hálószobákat érinti, a nappalinak, a konyhának nálunk is állandó a helye.
A mi hálónkat már kétszer átköltöztettük, szóval ez a harmadik szoba, ahol éppen alszunk. Amikor beköltöztünk, az egyik utcai szobát választottuk, aztán amikor megszületett az első gyermekünk, akkor átpakoltunk egy olyan belső szobába, amelynek ablaka a folyosóra nyílik. Ezt olyan megfontolásból tettük, hogy a babát nehogy felkeltsék az utcai zajok. Úgy gondoltuk, egy utcai zajtól távol eső szobában békésebben alhat majd. Persze sehol sem aludt, teljesen felesleges volt hurcolkodni. Három évvel később, amikor a kistestvérét váruk, akkor beköltöztünk a másik utcai szobába, mert időközben kiderült, hogy a belsőben kevésbé tudunk szellőztetni és az utcai nagyobb is. Kellett a hely, mert tudtuk, hogy mindkét lány velünk alszik majd. Azóta mi kitartunk ebben a szobában, csak már kevesebben vagyunk, mert a nagyobb lányuk idő közben kiköltözött. Ő a másik utcai szobát uralta az elmúlt években, most viszont pakolni akar, mégpedig a belsőbe, hogy a húgáé lehessen az, ahol eddig ő tanyázott. Szóval ismét pakolással telnek a délutánok. A dologban csak a nehézség, hogy az utóbbi években az volt a rumliszoba, vagyis oda raktunk be mindent, aminek nem találtuk a helyét, vagy amivel nem tudtunk mit kezdeni, de kidobni még sajnáltuk. Így ott tároljuk a lányok autósüléseit, amiket már eladni nem nagyon lehet, hiszen szinte minden önkormányzat ingyen osztogatja a szülőknek, ott vannak a régi ágyaink, amik még használhatóak, csak már nem annyira divatosak, oda került a régi konyhaasztalunk, egy gyerekkori szekrény és késő ősszel oda préseljük még be a kerti garnitúrát is. Az most szerencsére a teraszon van, úgyhogy azzal egyelőre nem is foglalkozunk, hogy azt majd hova tesszük, így is van minek helyet találni. Ahogy pakolászunk, szelektálunk is és egyes daraboktól meg is válunk. Az elmúlt években tankönyvek sokasága is felhalmozódott, most azoktól is megszabadulunk és a gyerekruhák maradékát is átválogatjuk.
Hihetetlen, hogy az ember mennyi mindent fel tud halmozni egy házban. Ha van egy helyiség, ahová lehet pakolni, akkor meg pláne könnyen teszünk be oda ezt azt, amiről azt gondoljuk, hogy, majd jó lesz még valamire. Most ettől a sok valamitől kellene megválnunk, meg azoknak a dolgoknak kellene helyet találnunk, amelyekre a továbbiakban is szükségünk lesz. Nem egyszerű a helyzet, innen oda, onnan amoda rakodunk. Az az érzésem, hogy ennek sosem lesz vége.
Nyitókép: Ahogy a szobák egymás után változnak, ahogy a régi holmik új helyet kapnak, úgy formálódik napról napra az otthonunk is (Fotó: Pixabay)
