Hétfőn este a világhálón böngészve egy szomorú hírre bukkantam: hosszú betegség után 87 évesen elhunyt Maléter Pál özvegye, Gyenes Judith. Igazán azonban az elkövetkező napok döbbentettek meg, ugyanis néhány internetes hírportálon kívül nem sok magyarországi médium vette a fáradságot, hogy hírt adjon a halálesetről, és megemlékezzen az elhunytról. Pedig a harmadik Nagy Imre-kormány honvédelmi miniszterének özvegye, az 1956-os forradalom és szabadságharc szemtanúja, és az 1989-es rendszerváltás tevékeny résztvevője távozott az élők sorából, akinek az életútja egymagában szimbolizálta mindazt, amit az 56-ban kivégzett mártírok özvegyeinek, családtagjainak el kellett szenvedniük a kádári diktatúrában.
Gyenes Judith 1932. február 4-én született Budapesten, értelmiségi – földbirtokos családban. Apja Gyenes István főszolgabíróként és alispánként szolgált a Horthy-korszakban. 1939-ben alapító tagja volt a Nemzeti Parasztpártnak, amely a kommunista diktatúra kiépülése után, 1949-ben beszüntette tevékenységét. Így a Rákosi-rendszerben a családnak számos meghurcoltatást kellett elszenvednie. Földjeit elkobozták. A jeles érettségi ellenére Gyenes Juditot származása miatt nem vették fel az Agrártudományi Egyetemre. 1951-ben a családot a kitelepítéstől egy távoli rokon, Maléter Pál, a Néphadsereg tisztje mentette meg. 1954-ben Gyenes Judith és az elvált, háromgyermekes Maléter Pál házasságot kötött. A Gyenes család nem nézte jó szemmel, hogy a lány hozzáment a párttag katonatiszthez. Maléter Pál azonban ekkor már kiábrándult a rendszerből. Ezt jelzi az a tette is, hogy szerelmét nem csak polgári szertartáson, hanem néhány napra rá Kuthy Dezső nyugalmazott evangélikus püspök lakásán megtartott egyházi esküvőn is elvette. A szertartás titokban történt, ugyanis ha kiderül, az derékba törte volna Maléter katonai karrierjét. Gyenes Juditot 1955-ben Maléter Pálnéként már felvették az Agrártudományi Egyetemre. Emellett a Gyenes család is megbékélt a házasság tényével.
Maléter Pált ezredesi rangban érte az 1956-os forradalom kitörése. Október 25-én harckocsikkal a Kilián-laktanyába küldték „rendet csinálni”. Tűzharcba keveredett a felkelőkkel, de néhány nap múlva átállt a felkelők oldalára, és a Kilián-laktanya a forradalom egyik szimbolikus központjává vált. Az ezredesnek oroszlánrésze volt abban, hogy a felkelőcsoportok és a Nagy Imre-kormány kiegyeztek egymással. Nagy Imre november 2-án Maléter Pált honvédelmi miniszterré nevezte ki és vezérezredessé léptette elő. Másnap a frissen kinevezett honvédelmi miniszter a magyar vezérkarral együtt a tököli szovjet főparancsnokságra ment tárgyalni, de a nemzetközi jogot sárba tiporva a szovjetek letartóztatták őket. Maléter Pál 1957 januárjáig maradt szovjet fogságban, majd kiadták a Kádár János vezette „forradalmi munkás-paraszt kormánynak”.
Gyenes Judith-ot a forradalom után elbocsájtották állásából, és kilakoltatták otthonából. 1958. június 16-án a rádióból értesült arról, hogy férjét Nagy Imrével és Gimes Miklóssal együtt felakasztották. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát, többek között parkgondozó és temetői segédmunkásként, bejárónőként, takarítónőként dolgozott. Útlevelet nem kaphatott. Negyed századon át kellett viselnie annak a következményeit, hogy Maléter Pálba szeretett bele.
1983-tól rendszeresen részt vett a formálódó demokratikus ellenzéki mozgalmak által szervezett, magánházakban tartott 56-os megemlékezéseken. Közben elvégzett egy középfokú könyvtárosképző tanfolyamot. 1985-ben Antall József, a későbbi miniszterelnök, könyvtárosként alkalmazta őt az általa vezetett Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Az 1988 tavaszán létrejött Történelmi Igazságtételi Bizottság alapító tagjaként követelte a forradalom mártírjainak rehabilitálását és méltó eltemetését. Végül 1989. június 16-án sor kerülhetett Nagy Imre és mártírtársainak, köztük Maléter Pálnak az újratemetésére. A diktatúra végét szimbolizáló eseményen Gyenes Judit a 301-es parcella özvegyei között vitte az ártatlanság jelképét, a fehér liliomot a mártírok sírjára.
A rendszerváltás után Gyenes Judit 1992-től egészen 2010-ig az 56-os Intézet könyvtárosaként dolgozott. 1990-ben 1956-os Emléklapot kapott, 1999-ben Maléter Pál Emlékéremmel, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Mindeközben hűen ápolta férje és a forradalom emlékét. Rendszeresen tartott előadásokat, beszélgetett fiatalokkal, hogy megismertesse a későbbi generációkkal az 1956-ban történteket. Halálával tovább csökkent a forradalom és szabadságharc szemtanúinak a száma.
