Portré

Az elmúlt napokban az amazonasi esőerdőt sújtó hatalmas erdőtüzek, és annak következtében kialakult politikai adok-kapok miatt Jair Bolsonaro a világpolitikai hírek középpontjába került. A jobboldali brazil elnök pedig botrányos kijelentéseivel gondoskodik arról, hogy a világ közvéleménye még jó ideig róla beszéljen.

Csütörtökön tartották meg a brit Konzervatív Párt vezetőválasztásának utolsó frakciószavazási fordulóját. Ez után már csak ketten, Boris Johnson volt és Jeremy Hunt jelenlegi külügyminiszter maradt versenyben a pártvezetői és egyben az Egyesült Királyság miniszterelnöki tisztségéért folytatott küzdelemben.

Vasárnap érkezett a hír: elhunyt a kilencvenes évek Szerbiájával kapcsolatban talán második leggyakrabban emlegetett politikai szereplő, Slobodan Milošević egykori államelnök özvegye, Mirjana Marković. Moszkvában érte a halál, férje letartóztatását követően Oroszországba szökött és ott kapott menedéket a Jugoszláv Baloldal (JUL) egykori vezetője, akiről az a hír járta, hogy őt kérdezte meg Milošević minden egyes, az államügyekkel kapcsolatos fontos döntés meghozása előtt.

Radovan Karadžićtyal hétre nőtt azoknak a szerb oldalon politizáló és harcoló személyeknek a száma, akiket a hágai törvényszék életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélt. A MICT, a törvényszék jogutódja, helyt adva a hágai ügyészség fellebbezésének, megmásítva ezzel a büntetés vonatkozásában az elsőfokú ítéletet – 40 év fegyházelzárás népirtás, emberiesség ellenes gaztett, valamint a háborús szokásjog megsértésének okán –, ezt a jogerős büntetést mondta ki a volt boszniai szerb vezető ellen.

Miután megnéztem – kétszer is – a Viszlát, Bajnok! című amerikai filmet, átfutott az agyamon, hogy ennél szörnyűbb dolog nem történhet újságíróval.

A világ minden táján készítenek remek filmeket, természetesen még a sokat szapult – és valljuk be: tényleg rengeteg selejtet árasztó – hollywoodi alkotások között is számos nagy kedvencem akad, ínyenceknek való csemegékkel kecsegtet Dél-Amerika, Ázsia, Afrika – ám a szívem csücske kétségkívül mégis csak az európai film. A kontinensen belül is akadnak kedvenc régióim, teszem azt Írország, Lengyelország, a francia mozi pedig úgyszólván garancia számomra.