Pénteken nyolcvanéves korában elhunyt John Robert Lewis amerikai politikus, a Demokrata Párt képviselője. Lewis az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik ikonja volt, aki Martin Luther Kinggel együtt harcolt a faji megkülönböztetés ellen. Elmondható, hogy egész élete egy folyamatos küzdelem volt a kisebbségek és az elesettek jogaiért. Legfőbb elve az erőszakmentesség volt. Küzdelmei közben pedig a XX. század második felének legnagyobb történelmi személyiségeivel találkozott.
Szegény déli családból származott. Onnan küzdötte fel magát a képviselőségig. 1940. február 21-én született az Alabama államban található Troy városában. Szülei részes bérlők voltak, vagyis azért, hogy az általuk bérelt farmon dolgozhassanak, a termény egy részét a tulajdonosnak kellett átadniuk. Így már gyermekkorában szembesülnie kellett a szegregációval. Csak feketéknek fenntartott iskolákba járhatott. A színházban mindig csak az erkélyre ülhetett le, míg a fehér gyermekek a földszinten foglaltak helyet. Nashville-i egyetemistaként már a polgárjogi mozgalmak egyik aktív tagja volt. Részt vett a városban szervezett úgynevezett „sit-in” megmozdulásokban, amelyek egyfajta ülősztrájkok voltak. A lényege, hogy az afroamerikai aktivisták egyszerűen beültek a fehéreknek fenntartott kávézókba, éttermekbe, és nem mozdultak onnan. Bár Lewist és társait többször letartóztatták, elérték, hogy az amúgy is alkotmányellenesnek minősülő szegregációt fokozatosan megszüntessék Nashville-ben. 1961-ben tagja volt az úgynevezett „freedom ridereknek”, azoknak a fehér és fekete polgárjogi aktivistáknak, akik a távolsági buszokon harcoltak a szegregáció ellen. Lewis ezen akciók során nem tett mást, mint felült egy buszra, de ezért negyvenszer letartóztatták, több alkalommal megverték, egyszer pedig egy faládával vágták fejbe. Küzdelmei során többek között Rosa Parkssal, az autóbuszsztrájkok elindítójával is találkozott. 1963-ban az egyetemistákat képviselő Hallgatók Erőszakmentes Koordinációs Bizottságának (SNCC), az egyik legfontosabb polgárjogi szervezetnek a főtitkára lett. Ebben a minőségben Lewis részt vett a Washingtoni Menetelés megszervezésében, és magán az eseményen is szónokolhatott. Bár a menetelés Martin Luther King Jr. Van egy álmom beszédéről vált világszerte ismerté, a legradikálisabb felszólalást mégis Lewis intézte a több mint 250 ezer tüntetőhöz. A beszédének talán legnagyobb tetszést kiváltó szavai ezek voltak:
„Azoknak akik azt mondják: »legyünk türelmesek és várjunk«, azoknak azt kell mondanunk: »nem lehetünk türelmesek«. Szabadságunkat nem fokozatosan akarjuk elérni, most akarunk szabadok lenni.
Fáradtak vagyunk. Belefáradtunk a rendőrök veréseibe. Belefáradtunk abba, hogy újra és újra azt látjuk, hogy az embereinket börtönbe zárják, majd azt kiáltják: »Legyetek türelmesek!« Meddig lehetünk türelmesek? A szabadságunkat akarjuk, és most akarjuk.”
A felvonulás után, mindösszesen huszonhárom évesen, egy küldöttség tagjakén találkozhatott az akkori elnökkel, John F. Kennedyvel. 1964-ben részt vett az alabamai Selma városából Montgomerybe tartó felvonuláson, amelyet a rendőrség brutálisan szétvert. Lewis az oszlatás során koponyatörést szenvedett. Az akkor szerzett sérülések nyomai egész életén át meglátszottak.
Lewis később szoros barátságot alakított ki a Kennedy családdal. Segítette Robert F. Kennedy 1968-as elnökválasztási kampányát. Martin Luther King 1968 áprilisában merénylet áldozata lett. Lewist lesújtotta a hír, de úgy gondolta, Robert F. Kennedy tovább folytatja King küzdelmét. Az év júliusában Kennedyt is megölték. Az eset mélységesen megrázta Lewist. Martin Luther King halála után ő lett a polgárjogi mozgalom egyik vezéralakja. 1986-ban Georgia állam 5. kongresszusi körzetének képviselője lett, ahol azóta sem talált legyőzőre. A képviselői munkája során kivívta, hogy tisztelői és ellenfelei egyaránt a „kongresszus lelkiismereteként” emlegessék.
Az elmúlt időszakban Donald Trump egyik legélesebb hangú bírálója volt. 2017-ben a jelenlegi elnök azzal vágott vissza, hogy Lewis közel hatvanéves közéleti tevékenysége során nem tett mást, csak beszélt. Tegyük hozzá, a fent ismertetett életrajz másról tanúskodik. Lewis a tavalyi év végétől vívta élete legnagyobb harcát, mégpedig a hasnyálmirigyrákkal szemben. Sajnos ezt a harcot idén elveszítette. Élete példakép lehet sokak számára, hiszen John Lewis megmutatta, hogyan lehet egy célért erőszakmentesen harcolni.
