Országunk belpolitikájának hosszú évtizedek óta egyik örökzöld témája Koszovó. Az utóbbi napok híradásait is többek között a rendezetlen státusú terület fejleményei uralták. Múlt hétfőn azonban a nemzetközi sajtót is élénken foglalkoztató eseményre került sort: Hashim Thaçi jelenlegi koszovói elnök megjelent a hágai különleges ügyész előtt. Ez azért is érdemel kitüntetett figyelmet, mert szemünk láttára dől el az utóbbi évtizedek balkáni eseményei egyik meghatározó alakjának sorsa.
Hashim Thaçi 1968. április 28-án egy Pristinától nyugatra fekvő faluban született. A 80-as évek végén a Pristinai Egyetemen filozófiát és történelmet tanult, közben pedig a Koszovói Népi Mozgalom tevékeny tagja volt. Az 1982-ben alakult formáció egy illegális politikai mozgalom volt az egypárti Jugoszláviában. Thaçinak a mozgalomban kifejtett tevékenysége miatt 1993-ban el kellett hagynia Koszovót, és Svájcban az ott élő albán politikai emigránsokhoz csatlakozott. Az alpesi országban beiratkozott a Zürichi Egyetemre, ahol balkáni történelmet és nemzetközi tanulmányokat hallgatott.
Thaçi az egyetemi tanulmányai mellett továbbra is aktív politikai szerepet vállalt. A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) egyik szervezője volt, és hamarosan bekerült a szervezet vezetőségének belső köreibe. Gyakran utazott vissza Koszóvóba, a határt illegálisan átlépve, és szervezte az UÇK-t, közben ő lett a „Gjarpëri”, azaz a Kígyó. Hamar az UÇK politikai szárnyának vezetőjévé vált. Ebben a tisztségben pedig kulcsszerepe volt a koszovói albánok politikai követeléseinek megfogalmazásában és a felkelés sorsának alakulásában. A hírek szerint e küzdelem közben az alvilági módszerek alkalmazásától sem riadt vissza, állítólag ő irányította a Koszovón belüli prostitúciót, a fegyver-, olaj- és cigarettacsempészetet. A befolyt pénzből finanszírozta az UÇK-tagok kiképzését és a fegyverek beszerzését. Emellett számos fegyveres támadásban vett részt szerb rendőrök ellen, de rossz nyelvek szerint parancsot adott a vele egyet nem értő koszovói albán politikai vezetők és katonai parancsnokok likvidálására is. Carla del Ponte volt hágai főügyész szerint az UÇK tagjai mintegy 300 szerb fiatalt raboltak el, szállítottak Albániába, ott a belső szerveiket eltávolították, és eladták valahol a Közel-Keleten. Thaçi ezeket a vádakat tagadta.
1999 márciusában ő volt a koszovói tárgyalócsoport vezetője a franciaországi Rambouillet-ben folytatott diplomáciai tárgyalásokon. Ez az esemény számos sikert hozott a számára. Sikerült háttérbe szorítania Ibrahim Rugovát, a koszovói függetlenségi törekvések tekintélyes vezetőjét. Elérte, hogy a nyugati diplomaták ne csak az UÇK fejeként, de a koszovói albánok politikai vezetőjeként tekintsenek rá. Az ENSZ csapatok bevonulása után kulcsszerepet játszott az UÇK leszerelésében és feloszlatásában, majd a Kalasnyikovot félretéve, a politikában próbált szerencsét, tegyük hozzá, sikerrel. Az UÇK egykori tagjaiból megalakította a Koszovói Demokrata Pártot (PDK), amely a háború utáni Koszovó politikai életének meghatározó erejévé vált. 2007-ben pártja megnyerte a választásokat, és Thaçi, mint miniszterelnök mondhatta ki Koszovó függetlenségét 2008-ban. A 2014-es választásokat ismét a PDK nyerte meg, a koalíciós tárgyalások után azonban Thaçi nem maradt kormányfő, hanem miniszterelnök-helyettesként és külügyminiszterként folytatta pályafutását, majd 2016-ban a pristinai parlament Koszovó elnökének választotta meg.
A Kígyó politikai pályafutása fölött azonban Damoklész kardjaként állandóan ott lebegtek a háborúban elkövetett kétes ügyei. A BBC már 2000-ben Thaçi és az UÇK által végrehajtott háborús bűnökről beszélt. A kard végül hosszú idő után lecsapott. A hágai ügyészség több éves vizsgálat után június 24-én vádat emelt Thaçi ellen. Ez pedig könnyen politikai pályafutásának a végét jelentheti, Thaçi ugyanis bejelentette, ha a különleges ügyészség megerősíti az ellene felhozott vádakat, azonnal lemond elnöki tisztségéről.
