Mindannyian keressük a csodaszert vagy a titkos elixírt, amely garantálja a hosszú, méltóságteljes életet. A modern tudomány és a mindennapi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a fiatalság megőrzésének valódi kulcsa nem az orvosi bravúrokban, hanem a tudatosan megélt mindennapokban rejlik. A legfrissebb japán adatok is ezt mutatják. Az országban a százévesnél idősebbek száma mostanra átlépte a történelmi, százezres határt. A több mint százhétezer matuzsálemi korú ember az élő bizonyítéka annak, hogy a hosszú élet nem egyetlen csodának, hanem néhány alapvető szokásnak köszönhető.
A hosszú élet kapcsán egy számomra eddig ismeretlen szó ragadta meg leginkább a figyelmemet. A japán életfilozófia egyik legfontosabb fogalma az ikigai, amit leginkább úgy fordíthatunk le, hogy „az ok, amiért reggel érdemes felkelni”. Az ikigai az a metszéspont, ahol találkozik az, amit szeretünk csinálni, amiben jók vagyunk és ami értelmet ad a mindennapjainknak. A japánok szerint a fizikai egészség mellett a lelki hajtóerő, a célkitűzések és az életöröm éppolyan döntő fontosságú. Szerintük ebben az esetben sem kell nagy dolgokra gondolni. Az ikigai lehet a gyermekünk vagy az unokánk tanítása, a kertészkedés, a kézműves alkotás, a sport vagy a szomszédok segítése. A lényeg, hogy érezzük jelenlétünk értékét és hasznosságát. Európában erről a finom, belső iránytűről sajnos gyakran megfeledkezünk. A felgyorsult hétköznapokban a napok észrevétlenül válnak egyformává, monoton rutinná. Sok országban az emberek a mindennapi megélhetésért küzdenek, így az apró, örömteli célok és a pillanat megélése háttérbe szorulnak vagy teljesen feledésbe merülnek. Az ikigai tartalmába belegondolva a nap végén magam is máshogy tekintek az elvégzett teendőkre, ha azt olyan tartalmakkal töltöm meg, amelyek hasznosak és amelyeket örömmel végzek. Egy fárasztó munkanap vagy a megszokott hétköznapi mókuskerék közepette elég egyetlen egészen apró célkitűzés. Lehet ez egy régóta halogatott feladat elvégzése, egy új recept kipróbálása, vagy akár egy jól felépített edzés teljesítése. Amikor a nap végén visszanézek és látom, hogy ezt a kis célt sikerült megvalósítani, az elégedettség és a sikerélmény teljesen megváltoztatja a hangulatomat.
A japán példa és a világ más úgynevezett kék zónáinak tapasztalatai alapján a hosszú élet egyik kulcsa a mindennapos, természetes mozgás. Nem a végkimerülésig tartó, sanyargató edzésekben rejlik a titok, hanem a rendszeres sétákban, a kertészkedésben, a nyújtásban és a fizikai aktivitás természetes fenntartásában. Ez a folyamatos, mérsékelt mozgás óvja a szív- és érrendszert, fenntartja az ízületek rugalmasságát és frissen tartja az elmét. Ezt egészíti ki a mértékletes és egészséges táplálkozás. A feldolgozott élelmiszerek helyett a növényi alapú, tápanyagokban gazdag fogások, a zöldségek, a magvak, a friss halak és a természetes alapanyagok adják a szervezet valódi üzemanyagát. A kék zónákban élők szerint a szabály pofonegyszerű. Úgy kell étkezni, hogy a testünket tápláljuk és ne pedig leterheljük. A mindennapokban a környezetünkben sajnos ennek gyakran az ellenkezőjét látjuk. A rohanó életmód miatt a természetes, örömteli mozgást sokszor felváltja a passzivitás. Órákat ülünk az autóban vagy az íróasztal mögött, az estéket pedig a tévé vagy a telefon képernyője előtt töltjük. Amikor pedig mégis mozgásra szánjuk magunkat, hajlamosak vagyunk a szélsőségekre. Hetente egyszer-kétszer túlhajszoljuk magunkat az edzőteremben, vagy éppen bűntudatból vágunk bele kimerítő, fenntarthatatlan edzéstervekbe. Ugyanígy a táplálkozásunkban is eltolódtak az arányok. A friss, növényi alapú ételek és a mértékletesség helyett a mindennapi menüt túlnyomórészt az erősen feldolgozott, finomított szénhidrátokban, cukorban és telített zsírokban gazdag fogások uralják.
A legfontosabb, mégis a leginkább elhanyagolt tényező a jó szociális háló ereje. Az ember társas lény, és a valódi emberi kapcsolatok, a család, a barátok, valamint a kisközösségek megtartó ereje védelmet nyújt a magány és a krónikus stressz ellen. Egy őszinte beszélgetés vagy egy közös nevetés bizonyítottan csökkenti a szervezetben a gyulladásos folyamatokat, és erőt ad a mindennapokhoz. A japánok mindennapi tapasztalatai is azt mutatják, hogy a hosszú élet titka nem a fiatalság görcsös hajszolása, hanem az élet ritmusának megélése. Ezzel szemben nálunk a társadalom jelentősen felbomlott az elmúlt évtizedekben. A tömeges elvándorlás miatt szinte alig van olyan család, ahonnan ne ment volna valaki külföldre a jobb boldogulás reményében. A határon túlra költözött fiatalok, gyerekek és unokák hiánya miatt kiürültek a családi otthonok, az itthon maradt idősebb generációk pedig gyakran mély, elszigetelő magányban élik a mindennapjaikat. A fizikai távolságot a videóhívások csak részben tudják pótolni, az ölelés, a közös vasárnapi ebédek és a személyes jelenlét melege ugyanakkor hiányzik. Olvasva a japánok lehetőségeit és felfogását felvetődik bennem a kérdés: Vajon mindannyian egyenlő eséllyel indulunk a hosszú élet felé?
Nyitókép: Pixabay
