Tanulságos mesék füzérével érkezett Szabadkára a pécsi Bóbita Bábszínház, a Répamesét a Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválon játszották, és a Népszínház épületében látta a közönség. Az előadásban megismerkedtünk két mesélő bohóccal, akik bőröndöket hoztak, a bőröndökben pedig mesék lapultak. Ott volt egy történet egy csacsiról, aki beesett a kútba, lelketlen gazdája pedig ahelyett, hogy kimentette volna, úgy döntött inkább betemeti a kutat. A gazdájával ellentétben a csacsinak helyén volt az esze. Ahogyan az ember dobálta be a földet, a szamár lerázta magáról és jól letaposta. Végül kimászott a kútból, a gazdát pedig ott ette meg a fene lyukban, amit maga alatt ásott ki. Így lett ez a történet duplán tanulságos. Az előadás folyamán egy másik mese is előkerült: Móricz Zsigmond Iciri-piciri című verses meséje, ami a kiemelkedő magyar író nyelvi bravúrjának köszönhetően a gyermekirodalom egyik legkiválóbb gyöngyszeme. Az Iciri-piciri mesécske bábokkal elevenedett meg, és felvidította a közönséget.
Az előadás végére maradt a címadó Répamese. A színpadon meg is jelent az óriásrépa, amit senki se tudott kihúzni. Hiába kapaszkodott egymásba nagyapó, nagyanyó, a kutya, a macska, az egér, de még a két mesélő is. Ekkor megkérték a közönségben ülő gyerekeket, hogy kapaszkodjanak ők is egymásba és segítsenek kihúzni a répát. Az összetartás pedig meghozta az eredményt: a répa kimozdult a földből. A pécsi Bóbita Bábszínház kedves kis előadása frissességet adott a régi meséknek, de arra is rávilágított, hogy manapság is sokat lehet belőlük tanulni. Ugyanakkor szépen csengő magyar nyelvünk ritmusosságára és dallamosságára is rámutatott. Az előadást Szabó Attila írta és rendezte, a szereplők Rácz Attila és Szalai Barbara voltak, a bábokat és a díszletet Nagy-Kovács Géza tervezte, a zenét pedig Csernák Samu szerezte.
Nyitókép: Fotó: Lukács Melinda
