Kint már hűvös az októberi levegő. A tél közeledtével sok család számára nem a karácsonyi készülődés, hanem a fűtés, az étel és a gyógyszer közti választás jelenti a mindennapi gondot. A szegénységben élők számára a hideg hónapok mindig a legnehezebbek, megemelkednek a rezsiszámlák, az élelmiszerárak lassan kúsznak felfelé, a munkahelyek egy része idényjellegű, és a tartalékok sok esetben már ősszel elfogynak. A legtöbb idős csak egy-egy helyiséget fűt, hogy kijöjjön a nyugdíjból, mások a tűzifát próbálják beosztani tavaszig. A gyerekes családoknál a tél a kiadások időszaka: cipő, kabát, villanyszámla, élelmiszer – minden egyszerre terheli a családi kasszát.
Az ENSZ Közgyűlése 1992 decemberében nyilvánította október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjává. A döntéssel a nemzetközi szervezet arra hívta fel a tagállamokat, hogy ezen a napon külön figyelmet szenteljenek a szegénység társadalmi és gazdasági okainak bemutatására, valamint azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek a nélkülözés enyhítését szolgálják. Az ENSZ egyúttal arra ösztönözte a kormányokat és civil szervezeteket, hogy működjenek együtt a szegénység csökkentését célzó programokban, és segítsék elő a legkiszolgáltatottabb rétegek támogatását.
Több mint harminc évvel később a helyzet alig javult. Az ENSZ Fejlesztési Programja és az Oxfordi Egyetem közös, 2024-es jelentése szerint világszerte 1,1 milliárd ember él súlyos, úgynevezett többdimenziós szegénységben, amely nemcsak az alacsony jövedelmet, hanem a lakhatás, az oktatás, az egészségügyi ellátás és az alapvető szolgáltatások hiányát is jelenti. A rászorulók több mint 80 százaléka vidéken él, és a háborús térségekben háromszor nagyobb az esélye annak, hogy valaki nélkülözésben éljen.
A szegénység földrajzi eloszlása továbbra is drámai egyenlőtlenségeket mutat. A világ legszegényebb embereinek több mint 83 százaléka Fekete-Afrikában vagy az indiai szubkontinensen él. A legnagyobb arányban Indiában, Pakisztánban, Etiópiában, Nigériában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban élnek rendkívüli nélkülözésben az emberek. Indiában például az 1,4 milliárdos lakosságból mintegy 234 millió ember nem jut hozzá a létfenntartáshoz szükséges alapvető javakhoz.
A brit The Economist legutóbbi elemzése szerint, ha a jövedelemalapú szegénységet vesszük alapul, ma már hárommilliárd ember él szegénységben, közülük mintegy 700 millió extrém körülmények között. A szakértők szerint a járvány, a háborúk, az infláció és a klímaválság együtt több évtizednyi fejlődést töröltek el. A világ legszegényebb országai ismét leszakadóban vannak. A szegénység már nemcsak a fejlődő régiók problémája, egyre inkább a mindennapi megélhetésért folytatott harc, még olyan országokban is, ahol a gazdasági mutatók elméletileg javulást mutatnak.
Az ENSZ és az Oxfordi Egyetem 2024-es jelentése szerint világszerte 1,1 milliárd ember él súlyos, úgynevezett többdimenziós szegénységben (Fotó: Pexels)
Szerbiában a Köztársasági Statisztikai Hivatal szerint a szegénységi kockázat aránya 19,7 százalék, a társadalmi kirekesztettséggel együtt 24,3 százalék volt 2024-ben. Ez a „szegénységi kockázat” nem távoli fogalom, ez azt jelenti, hogy valaki olyan jövedelemből él, amely a társadalmi középjövedelem 60 százaléka alatt van. Egy egyedül élő embernél ez havi 35 606 dinár, kétgyermekes családnál 74 773 dinár, amelyből manapság már alig lehet fedezni a mindennapi kiadásokat, nemhogy felkészülni a télre. A legnagyobb veszélyben az idősek és a munkanélküliek vannak. A 65 év felettiek 23,6 százaléka, az 55–64 éves korosztály 22,7 százaléka él szegénységi kockázatban.
A szegénység természetesen nem csupán a statisztikáról szól. Sok idős embernek a téli hónapok a túlélésről szólnak, a fűtést beosztják, az étkezést egyszerűsítik, a gyógyszert sokszor csak részben váltják ki. A szegénység tehát nemcsak anyagi, hanem életminőségi kérdés is.
A világban közben egyre több a háború, a klímaváltozás miatt nő az élelmiszerár, és sok országban az államadósság elviszi a szociális kiadásokra szánt pénzt. Az ENSZ szerint a szegénység csökkentése csak akkor lesz újra lehetséges, ha az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás elsőbbséget kap a költségvetésekben.
Október 17-e erre emlékeztet, a nélkülözés nem távoli probléma, hanem itt van köztünk. Miközben a statisztikák kis javulást mutatnak, a mindennapokban ez sokszor nem érződik. A szegénység elleni világnap célja, hogy a számok mögött újra meglássuk az embereket. Mert a tél minden évben megérkezik, de nem mindenkinek van mivel várnia.
Nyitókép: Az étkezést sokan egyszerűsítik, a fűtéssel takarékoskodnak télen, mert máshogy nem tudják átvészelni a hideget (Fotó: Pexels)
