2024. június 17., hétfő

Úton az atomreneszánsz felé

Az atommagban rejlő energia hasznosításával a múlt század folyamán és különösen a második világháborút követően kezdtek behatóbban foglalkozni a tudósok. A második világégés végén Hiroshima és Nagaszaki ellen bevetett atombomba pusztítását látván, a tudósok elsősorban az atomenergia békésebb célokra való felhasználására fókuszáltak. Ezek közé sorolhatjuk az olcsóbb elektromosáram-ellátást, vagy a fosszilis üzemanyagok felváltását.

Az atomenergia felhasználásának kérdése évtizedek óta vita tárgyát képezi, különösen az 1986-ban bekövetkezett csernobili katasztrófa, amelynek következményeként hatalmas radioaktív-hullám borította be Európa jelentős részét, valamint a 2011-es fukusimai katasztrófa óta. Ezen tragikus események fényében napjainkban is megosztottság tapasztalható az atomenergia felhasználásának kérdésében.

Ez a megosztottság az Európai Unión belül is jól érzékelhető, egyrészt Franciaország a nukleáris terjeszkedést minél szélesebb körben történő megvalósítását támogatja, a másik oldalon pedig elsősorban Németország és Ausztria áll, amelyek a megújuló erőforrások mellett kardoskodnak. A kérdés megoldása annál is sürgetőbb, ugyanis az atomerőművek közel fele főként az 1970 és 1985 közötti időszakban épült ki. Ennél fogva az országok vezetői döntés előtt állnak: vagy komoly anyagi forrásokat fordítanak ezen létesítmények korszerűsítésére és felújítására, vagy pedig elállnak mindettől.

A pro és kontra érvek mérlegelése korántsem tűnik olyan egyszerű feladatnak. A környezetvédelem szempontjából talán a nukleáris energia jó választás lehet, ugyanis sokkal környezetkímélőbb, mintha fosszilis üzemanyagok elégetésével nyernénk energiát. Nem bocsát ki üvegházhatású gázokat, így nem véletlen, hogy 2022-ben az Európai Unió tiszta energiaforrássá nyilvánította a földgáz mellett.

Sokkal hatékonyabban működik egy atomreaktor, mint mondjuk egy szélerőmű, amelynek termelőkapacitása nagyban függ a szélerősségtől és a földrajzi elhelyezkedéstől. Az atomenergiának azonban szintén vannak hátrányai, ezek közül is talán a legjelentősebb a radioaktív hulladékok kezelése, tárolása, ugyanis ezek az anyagok akár több tízezer éven át is veszélyesek maradhatnak. A nukleáris katasztrófák előfordulásának veszélye is fennáll, amelyek nemcsak lokálisan, hanem hatalmas kiterjedésű területeken is pusztíthatnak.

Mindezek ellenére a klímaváltozás megakadályozása a jelek szerint nagyobb fontosságú szempontot képez a nukleáris katasztrófáktól való félelemnél, legalábbis erre engednek következtetni a múlt hét folyamán lezajlott Európai Nukleáris Szövetség első csúcstalálkozóján elhangzott nyilatkozatok, amelyen több uniós tagállami vezetője is részt vett, többek között Orbán Viktor, magyar miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is.

A csúcstalálkozóra egybegyűlt politikusok elsősorban az atomenergia jelentőségét igyekeztek hangsúlyozni a globálisan jelentkező kihívások kezelése érdekében. Ehhez szorosan kapcsolódik a megváltozott geopolitikai helyzet miatt Európa energiafüggetlenedésére való törekvés is. Egy közös nyilatkozatot is elfogadtak, amelyben hangsúlyozták: „Elkötelezettek vagyunk az atomenergiában rejlő lehetőségek teljes körű kihasználása mellett.”

Az uniós tagállamok vezetői új atomreaktorok építését is elhatározták, különösen a kis moduláris reaktorokra (SMR) helyezve a hangsúlyt. Emellett a már meglévő atomerőművek élettartamának meghosszabbítását is szeretnék elérni, valamint felszólították a pénzintézeteket, hogy több támogatást nyújtsanak a nukleáris projekteknek. A Bloomberg által a csúcstalálkozóról összeállított elemzés szerint azonban túl későn és túl szerény mértékben születtek meg az elhatározások az atomipar újjáélesztéséről.

A közeljövőben választ kaphatunk arra, hogy mennyire mutatkoznak majd sikeresnek ezek a tervek, mindenesetre azt már most világosan láthatjuk, hogy az évtizedek óta elhanyagolt fejlesztések bepótlása egyáltalán nem lesz könnyű feladat.

Nyitókép: Pixabay