Szerbiában az idén, novemberig, több mint 50 ezer ittas gépjárművezetőt zártak ki a forgalomból. Ez 15 százalékkal több, mint amennyi tavaly ilyenkor volt. Emellett 350, pszichoaktív anyagok (tudatmódosító szerek) hatása alatt lévő járművezetőt állítottak meg a rendőrök. Több mint lesújtó adatok, hiszen az elmúlt években, hónapokban, másról sem hallottunk, mint hogy „a rendőrség fokozott ellenőrzést végez az utakon, különösen az ittas vezetők kiszűrése céljából”. A legutóbbi ilyen akció épp a minap zárult.
Vajon mit lehetne még tenni? Mi lehetne az, ami megállítaná ezt a negatív és vészjósló jelenséget. Mert egy részeg járművezető potenciális veszély, bomba az úton. Azt mondják a szakemberek olyan, mint amikor valaki töltött fegyverrel hadonászik a tömegben. A közlekedési szabályokat betartó, vétlen járművezető pedig legtöbbször felkészületlen arra, hogy egy részeg sofőr kiszámíthatatlan reakcióját kivédje.
Valóban a részeg sofőrök idejében élünk? Mert hogyha megtörténik az, hogy a diákbusz ittas sofőr miatt nem indul el a kirándulásra a diákokkal, ha egy szerbiai kisvárosban három órás rutinellenőrzés alkalmával 160 ittas járművezetőt lepleznek le, ha évente több mint kétezer járművezetőt visznek kijózanításra, ha valaki négy ezrelékes véralkoholszinttel nem klinikai halott, nincsen kómában, hanem a kormánykeréknél ül, ha alig múlik el hétvége, hogy ne történjen ittasság miatt tragikus kimenetelű baleset valahol – akkor mi mást mondhatunk?
Persze nem új keletű és nem csak szerbiai problémáról beszélünk. Mosolyogtunk a napokban annak a német járművezetőnek az esetén, aki ittasan nekihajtott egy italosbódénak, majd a járművéből kiszállva rendelt magának még egy pohár forralt bort. Nyilván rájött, hogy neki már úgyis mindegy. Svédországban a minap ittas sofőr egy sportcsarnok falát törte át az autójával. A benn kézilabdázó fiúk pillanatok alatt elhagyták a pályát. Nyilván onnan a gyors reakció, hogy ott fennáll a terrortámadás eshetősége is. Moszkvában pedig buszmegállóba hajtva, három ember halálát okozta a részeg sofőr.
Mindenhol a maguk módján harcolnak a jelenség ellen. Vélemények szerint ebben a német rendszer a legjobb. Ott az első hiba után megbüntetik az elkövetőt, másodjára már sokkal nagyobb méretű a szankció. A harmadszor vétkező pedig örökre elbúcsúzhat a jogosítványától. Az a tapasztalat, hogy az utóbbiakból csak nagyon kevesen vannak. Olaszországban az ittas vezetőnek (ha a vérében egy ezrelék feletti a véralkoholszint) elkobozzák a járművét, amellett akár 15 ezer eurós büntetéssel is sújthatják. Svájcban évente több ezer jogosítványt vesznek el ittasság miatt. Thaiföldön és Moldovában pedig büntetésül a halottasházban dolgoztatják a részeg járművezetőket. Azt mondják, ezek az emberek egy életre lemondanak az italról.
Az ittas állapotban okozott halálos kimenetelű balesetért nálunk kettőtől 12 évi börtönbüntetésre ítélhetik a járművezetőt. Sokan a Közlekedésbiztonsági Törvény további szigorítását szorgalmazzák, mások az alkohol 22 óra utáni árusításának a betiltását szeretnék, vagy azt, hogy az alkoholszint-mérés gyakoribb legyen. Mások szerint az elkövetők nevének a nyilvánosságra hozása is érne valamit. Az ittas sofőr járművének az elkobzása (akár a falopásnál a motorfűrész elvétele) is visszaszoríthatná az ittas vezetést. De sorolhatnánk tovább.
Nyilván érdemes előadásokkal a fiatalokat időben fölkészíteni az időszakra, amikor majd aktív résztvevői lesznek a közlekedésnek. A rendőrségnek pedig még nagyobb mértékben kellene ellenőriznie a közlekedést. És, persze – kivétel nélkül – mindenkit szankcionálni.
Viszont az a tapasztalat, hogy egy jó kampány inkább csak a választáskor hoz(hat) eredményt. A forgalomban sok ránk leselkedő veszélyt nem tudunk megjósolni, sem elkerülni. Annyit viszont megtehetünk, hogy amikor a kormánykerékhez ülünk, ne feledjük, hogy nem csak a magunk és a velünk utazók biztonságáért vagyunk felelősek, hanem mindenkiért. Erre gondoljunk mindig az út előtt. Különösen ilyenkor, az ünnepek idején.
