Díszüléssel ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját az elmúlt hétvégén Balatonalmádiban a Kárpát-medencei Magyar Újságíró-egyesületek Közössége, amely két évtizeddel ezelőtt azzal a céllal alakult meg, hogy hozzájáruljon a magyar szellemiségű és magas szakmai színvonalú anyanyelvű tájékoztatáshoz szükséges feltételek biztosításához a külhoni magyarság számára. Az elmúlt időszak eredményeiről és a jövőbeli tervekről Klemm Józsefet, a KMÚEK alapítóját és tiszteletbeli elnökét kérdeztük.
Hogyan foglalható össze, milyen alapvető célkitűzésekkel alakult meg húsz évvel ezelőtt a KMÚEK?
– A mostani ünnepi ülésünket azzal kezdtük, hogy emlékeztettük a tagságot a húsz évvel ezelőtti társadalmi-politikai körülményekre, amelyek közvetlenül befolyásolták a határon átnyúló összekapaszkodásunkat. A valódi kezdetek ugyanis 2004 decemberére tehetők, amikor egy korábbi véletlenszerű megismerkedést követően, a Magyar Szó hatvanadik születésnapjának megünneplésére meghívtuk a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének két vezetőjét, Ambrus Attilát és Karácsonyi Zsigmondot. Az ünnepség mindössze három héttel a Magyarországon december 5-én megtartott szerencsétlen és megalázó népszavazás után volt, amelyen – mint ismeretes – elvetették a magyar állampolgárság könnyített megszerzését a külhoni magyarok számára. Az akkori kiábrándulás olyan dacos hozzáállást váltott ki körünkben, hogy a két erdélyi vendéggel közösen, Léphaft Pál és jómagam úgy döntöttünk, javasoljuk az összes külhoni nemzetrésznek, fogjunk össze, és alapítsuk meg a határon kívül rekedt régiókban tevékenykedő magyar újságírók egységes szervezetét. A kezdeményezés olyan jó visszhangra és olyan lelkesedésre talált, hogy alig öt hónappal a javaslat elhangzása után Szegeden megtartottuk a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciójának alakuló ülését, amelyen már hat külhoni régió képviselői voltak jelen. Azon a találkozón fogalmaztuk meg a két alapvető célkitűzésünket is, pontosabban azt, hogy a külhoni magyarságnak, a szülőföldön való megmaradás és boldogulás érdekében, magyar szellemiségű és a lehető legmagasabb szakmai színvonalú anyanyelvű tájékoztatást kell biztosítanunk.
Hogyan látja, mi az, amit a kezdeti célkitűzésekből sikerült megvalósítaniuk? Mik a legfőbb hozadékai a közösség létrejöttének?
– Az eddig megtartott több mint húsz találkozóból úgy tűnik, a külhoni magyar médiumok nagy többsége valóban magáévá tette az említett célokat. Mégis személyesen úgy vélem, az összekapaszkodásunk fő hozadéka az volt, hogy a különböző régiók újságírói több ízben is ellátogattak más magyarlakta vidékekre, a helyszínen, az ottani lakosokkal folytatott beszélgetések által nyertek betekintést az egyes magyar közösségek életébe, ismerték meg az ottani magyarság gondjait, bajait, törekvéseit, sőt ezen túl – ha mondhatom így – a nép lelkét, és ezáltal sokkal hitelesebben tudták továbbadni az egyes magyar nemzetrészekre vonatkozó információkat. A mostani találkozónk zárónyilatkozatában is kiemeltük, hogy az ilyen „nemzetjárásnak” köszönhetően a hivatalos együttműködésen jelentősen túlmutató igaz barátságok jöttek létre a külhoni magyarok szakmai szervezetei, médiumai és újságírói között. Mindez elősegítette, hogy az egyes régiók magyar közösségei gyakrabban és többet halljanak egymásról, jobban megismerjék a határ túloldalán élő nemzettársaikat, és ezáltal még inkább megszilárduljon a nemzeti összetartozás tudata.
A Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója öt évvel ezelőtt nevet módosított, azóta Kárpát-medencei Magyar Újságíró-egyesületek Közössége néven működik. Miért tartották ezt fontosnak?
– Mint már említettem, a kezdeteket az anyaországi döntéssel való szembefordulás, és az elszakított nemzetrészekben élő magyarok összekapaszkodása jellemezte. Erre utalt a nevünkben szereplő „külhoni” megnevezés is. Be kell azonban ismernünk, hogy a legelső évektől kezdve voltak olyan magyarországi kollégáink, sőt szakmai szervezetek is, akik, illetve amelyek felvállalták a velünk való együttműködést. Mivel időközben, idestova 15 éve, a hivatalos magyar politikum is megváltoztatta a külhoni magyarok iránti viszonyulását, és jóváhagyta a kettős állampolgárság intézményét, szervezetünk tizenötödik évfordulóján úgy éreztük, ideje a név módosításával is utalni arra, hogy immár egységben tudunk gondolkodni, mindannyian, akik magyarként a Kárpát-medence térségében élünk és tevékenykedünk. Így lett a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója megnevezés helyett a szervezet hivatalos neve a Kárpát-medencei Magyar Újságíró-egyesületek Közössége. Az új név tehát arra utal, hogy közösségben, egységes nemzetként akarunk gondolkodni és cselekedni.
A KMÚEK jubileumi díszülésén köszönő oklevéllel jutalmazták az egyes régiók tagszervezeteit, illetve képviselőit, valamint azokat az egyéneket, akik az elmúlt húsz évben kiemelkedő szerepet vállaltak a szervezet tevékenységében. Hogyan épül fel jelenleg a szervezet?
– Valóban, úgy éreztük, az ünnepség méltó része lehet az, hogy elismerő oklevéllel díjazzuk azokat, akik az elmúlt két évtizedben különösen hozzájárultak a sikeres munkához, valamint megköszönjük minden régió képviselőinek, hogy vállalták és vállalják a közös gondolkodást és tevékenységet. Örömmel nyugtáztuk, hogy a kezdetekhez képest, amikor még mindössze három régióban volt bejegyzett magyar újságíró-egyesület, mára ez a szám már ötre emelkedett, és bejegyzés előtt áll még két szervezet is. Romániában két magyar szervezet is létezik: a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete és a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete. Kárpátalján nemrégiben alakult meg a Kárpátaljai Magyar Médiaegyesület, Horvátországban pedig már hosszabb ideje működik a Horvátországi Magyar Újságírók Szövetsége. Ötödikként hadd említsem a mi szervezetünket, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületét, amely már 22 éves. A Felvidéken és a Muravidéken most van alakulóban a hasonló szakmai szervezet. Végül megemlíteném, hogy időnként a közös munkába az ausztriai magyar újságíró kollégákat is sikerült bekapcsolnunk.
A díszülésen elhangzott, elérkezett annak ideje, hogy az együttműködést magasabb szintre emeljék. Milyen módon, illetve milyen területekre fókuszálva szeretnék ezt megvalósítani?
– Egy-egy kezdeményezés életképességét az bizonyítja, mennyire sikerül folyamatosan fejlődnie, alkalmazkodnia a kor elvárásaihoz. Mi is úgy éreztük, hogy a szervezetünkben talán némileg alábbhagyott a kezdeti lelkesedés, ezért javasoltunk bizonyos módosításokat. Mindenekelőtt: húsz év után, hivatalos nemzetközi szervezetként végre bejegyeztetjük a KMÚEK-et, hogy szavatoljuk biztos pénzügyi hátterét, ami hatékonyabb munkát és több tevékenységet tesz majd lehetővé. Továbbá meghatároztuk a KMÚEK logóját és döntöttünk a KMÚEK honlapjának létrehozásáról. Ami viszont talán a legfontosabb: határozat született arról, hogy beindítjuk a KMÚEK mentorprogramját, aminek lényege, hogy a szervezetben tevékenykedő idősebb, tapasztalt kollégák felvállalják 3–5 fiatal újságíró mentorálását, tanítását, munkájának segítését, hogy így küszöböljük ki az újságíró-képzésben tapasztalható hiányosságokat, hibákat. Ez a mentorprogram a nemrégiben elhunyt magyarországi kollégánk, Havasi János nevét fogja viselni, aki megalakulása óta a KMÚEK egyik legtevékenyebb anyaországi támogatója volt.
Nyitókép: Klemm József (Dávid Csilla felvétele)
