A kurd kérdés a Közel-Kelet egyik legrégebbi, máig megoldatlan öröksége. A 30–35 milliós kurd nép az I. világháborút követő rendezés során veszítette el önálló államának esélyét, amikor lakóterületeit Törökország, Irak, Szíria és Irán között osztották fel, politikai önrendelkezés nélkül. Szíriában a kurdok a modern állam megalakulásától jogfosztott helyzetbe kerültek: az 1962-es népszámlálás tízezreket tett hontalanná, az ezt követő évtizedekben pedig az arabosítás vált állami politikává. Jelenleg mintegy 2,5 millió kurd él Szíriában. A 2011-ben kirobbant polgárháború és az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet felemelkedése fordulatot hozott, amikor a kurd erők amerikai támogatással, a szélsőbaloldali ideológiára és a kurd nacionalizmusra épült önigazgatást hoztak létre Szíria északkeleti részén, s ezáltal az állam területének mintegy 30 százalékát vonták ellenőrzés alá. Ez az autonómia jogi elismerést soha nem nyert, Damaszkusz kezdettől ideiglenesnek tekintette, miközben Washington ellenőrzése alá vonta a terület létfontosságú erőforrásait.
A helyzetet alapvetően megváltoztatta Bassár el-Aszad elnök-diktátor 2024. december 8-i bukása, valamint Damaszkusz elfoglalása a Hajat Tahrír al-Sám vezette iszlamista fegyveres csoportok által. A hatalom élére került Ahmed al-Sharaa és török támogatói szemében a kurd autonómia nem politikai alku tárgya, hanem az állami szuverenitás helyreállítását akadályozó biztonsági kérdés. Tavaly decemberre nyilvánvalóvá vált, hogy a szíriai kurdok kérdése nem rendeződött: az új vezetés és a kurd erők közötti, integrációt segítő márciusi megállapodás holtpontra jutott. Az utóbbi idők eseményei radikális fordulatot hoztak. Miközben a nemzetközi figyelem Iránra összpontosult, a Damaszkuszhoz kötődő fegyveres csoportok, a nagyhatalmak hallgatólagos beleegyezésével, néhány nap alatt visszaszorították a kurdok vezette Szíriai Demokratikus Erőket (SDF), és a korábban általuk ellenőrzött területek majd’ 80 százalékát vonták újra központi fennhatóság alá. A műveletek több fronton zajlottak: dróncsapások, tüzérségi támadások, légicsapások és földi összecsapások jellemezték Haszaka vidékét, Kobani körzetét és Aleppó északkeleti térségét. A kurd erők elveszítették stratégiai központjaikat, miközben az utolsó védőbástyák, Haszaka és Kamisli körül katonai gyűrű alakult ki, a civil lakosság körében pedig kijárási korlátozások, mozgósítás és fokozódó félelem jelent meg.
A hadműveleteket súlyos jogsértések és háborús bűncselekmények kísérték. Jelentések szóltak civileket érő támadásokról, kitelepítésekről, kollektív megtorlásokról és önkényes erőszakról. Különösen veszélyes gócponttá vált az al-Hol tábor és az IÁ-foglyok ügye. A Kelet-Szíriában, az iraki határhoz közeli, sivatagi környezetben működő létesítményben 23 ezer, az IÁ-hoz köthető fogvatartottat és családtagot őriznek. A szíriai hatóságok szerint az SDF előzetes értesítés nélkül kivonult a tábor biztosításából, amit a kurd fél a nemzetközi közösség közönyével indokolt. A bevonulást követően amerikai–iraki koordinációval megkezdődött az al-Hol táborban őrzött IÁ-foglyok egy részének Irakba szállítása.
A katonai offenzívát Damaszkusz által „integrációs folyamatként” meghirdetett politikai ajánlat követte. Ennek részeként Ahmed al-Sharaa január 17-én rendeletben államalkotó nyelvvé nyilvánította a kurdot, lehetővé tette oktatását a kurd többségű térségekben, állami ünneppé nyilvánította a kurd újévet és megerősítette a korábban jogfosztott kurdok szír állampolgári státuszát. A katonai nyomás és az ezt követő tűzszünet nyomán pénteken a szíriai kormány és az SDF átfogó megállapodást jelentett be, amely a kurd fegyveres erők fokozatos integrálását irányozza elő a szíriai hadseregbe. A megállapodás részeként a harcoló egységeket visszavonják a frontvonalakról, míg Haszaka és Kamisli belbiztonságát a szíriai belügyi erők és a helyi kurd biztonsági egységek közösen látják el.
Nyitókép: Beta
