Rejtélyes alagútra bukkantak a régészek a németországi Reinstadt városában. A föld alatti járatot egy újkőkorszaki lelőhelyen fedezték fel, szélturbinák telepítését megelőző munkálatok közben.
A helyszín az őskori Baalberge-kultúrához köthető, amely népcsoport Krisztus előtt 4000 és 3150 között élt a mai Németország középső részén. Maga az alagút viszont jóval fiatalabb, a szakértők szerint a késői középkorból származhat.
Az ilyen föld alatti járatokat erdstalloknak nevezik, és Európa-szerte megtalálhatók.
Ez azt jelenti, hogy a középkorban bevett szokás lehetett építésük, ennek ellenére senki nem tudja biztosan, mire használhatták őket.
Egyes találgatások szerint kultuszok vallási szertartásaiban játszhattak szerepet, más vélekedések értelmében viszont raktárak, esetleg menedékhelyek lehettek, ahová háborús időkben elbújtak az emberek.
Az alagút belsejében a kutatók a többi között patkót, rókacsontvázat, valamit számos kisebb állatcsontot találtak. A járat mindössze 1 méter hosszú, 1,25 méter magas, illetve 50–70 centiméter széles. Legszűkebb pontjánál egymásra pakolt kövek álltak, mintha valaki szándékosan le akarta volna zárni az alagutat.
Az építmény rámutat, hiába tudunk rengeteget a történelemről, múltunknak máig vannak olyan részei, amelyek ismeretlenek számunkra.
