Kedden este a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet székházában megnyitották A Bánság hagyományai és szokásai képekben című kiállítást, amelyet a zentai székhelyű intézet a resicabányai Bánsági Hegyvidéki Múzeummal közösen hozott létre. A kiállítás bemutatja a resicabányai múzeum közgyűjteményét képekben, valamint válogatást közöl a kisoroszi, a hertelendyfalvi és a nagyerzsébetlaki néprajzi gyűjteményekben végzett dokumentációs munka eredményeiből. A kiállítást tovább szélesítik a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület tagjai által készített székely varrottasok, továbbá a kisoroszi Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ által fenntartott tájház helytörténeti gyűjteményének néhány darabja.
Az eseményen részt vett Vincze Máté Gábor közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár, dr. Magina Livia, a resicabányai Bánsági Hegyvidéki Múzeum igazgatója és dr. Silling Léda etnográfus, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet szakmunkatársa is. Az egybegyűlteket Kormányos Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója üdvözölte, és megköszönte a projektben részt vevők munkáját.
Beszédében röviden bemutatta a kiállítást, majd átadta a szót dr. Magina Liviának, aki a projekt fontosságát hangsúlyozta, valamint örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy Zentára látogathatott. A kiállítást dr. Silling Léda nyitotta meg.
A sajtó kérdésére Kormányos Gyöngyi elmondta, hogy a középpontban ezúttal a Bánság szellemi kulturális öröksége áll. Hozzátette, hogy a tárlat egy másfél évig tartó határon átnyúló pályázat részeként valósult meg, amelyet a romániai resicabányai Bánsági Hegyvidéki Múzeummal közösen működtetnek.
– A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet az elmúlt egy év során a Bánság három szórványtelepülésén járt, Hertelendyfalván, Nagyerzsébetlakon és Kisoroszon. A szakemberekkel közösen a tájházakban, valamint a helytörténeti gyűjteményeket őrző magánházakban mértük fel és archiváltuk az ott található anyagot. A kutatás során a szellemi kulturális örökséget és a néprajzi tárgyakat is dokumentáltuk. A felmérésben részt vett dr. Silling Léda, Nagy Abonyi Ágnes, Resócki Vázsonyi Csilla a művelődési intézet részéről, valamint Resócki Rolland és jómagam. Az összegyűjtött és digitalizált tárgyakról készült fotók közül számos felkerült a Bánátdia adatbázisba, ezekből pedig kiállítási anyagot állítottunk össze, amelynek megnyitására ma került sor. Fontosnak tartjuk, hogy a válságos időszakban a szórványra is ráirányítsuk a figyelmet. A vidéki múzeumok mellett a kistelepüléseken működő tájházak és helytörténeti gyűjteményeket őrző házak kulcsszerepet játszanak a közösségek megmaradásában, valamint a közösségi hagyaték megőrzésében. Az ott található tárgyi-népi örökség sokat mesél a települések múltjáról, arról, hogy milyen nemzetiségű és vallású emberek éltek ott, illetve milyen etnikai összetétel jellemezte az adott vidéket. A tájházak közösségépítő szerepe is jelentős. Számos helyen nemcsak az egyesületekben, hanem a tájházakban is szerveznek programokat, amelyek az anyanyelvápolás és az identitás megőrzése szempontjából is kiemelten fontosak. A megnyitón velünk volt Varga Erzsébet Hertelendyfalváról, akinek a gyűjteményéből szintén ízelítőt láthattak az érdeklődők.
A VMMI igazgatója rámutatott arra, hogy Resócki Vázsonyi Csilla és Kovács Nádi Karolina segített a kiállítási anyagot elkészíteni és rendezni. Dr. Silling Léda felhívta a figyelmet arra, hogy a műemlékvédő intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársai az elmúlt két évben közösen járták a terepet és végeztek kutatást.
– Tavaly a bácskai és a bánáti tájházakat látogattuk meg, az idén pedig a bánáti tájházak felmérésére helyeztük a hangsúlyt. Három tájházban vizsgáltuk át a tárgyakat és az ottani gyűjteményeket. Én az erzsébetlaki és a hertelendyfalvi tájház gyűjteményében jártam, ahol felmértük a tárgyak állapotát. Leltárt, rövid leírásokat és fotókat is készítettünk róluk, emellett beszélgettünk a helyiekkel. Hertelendyfalvára már régóta szerettem volna eljutni, hogy megnézzem a gyűjteményt. Nem is annyira az épület építészeti értéke a meghatározó, hanem inkább a tárgygyűjtemény. Engem különösen a bútorok érdekelnek, ott azonban nem ezek felé fordult a figyelmem, hanem a varrottasok és a szőttesek felé. A székely mintakincs ugyanis gyönyörű, és ott egyesével néztük át ezeket a darabokat, és ez tette igazán érdekessé a látogatást. Amikor kimentünk Nagyerzsébetlakra, először azt hittük, hogy maga az épület eredeti, de később kiderült, hogy teljesen új épületről van szó, amit az eredeti alapján újították fel. A benne található gyűjtemény pedig nemcsak a magyar, hanem az ottani bolgár kisebbség anyagát is bemutatja. Ez különösen érdekes, hiszen így sokkal jobb képet kaptunk az ottani népi kultúráról – fogalmazott dr. Silling Léda.
A projekt egy szerb–román határon átnyúló IPA-pályázatban valósult meg, amely A Bánság régió kulturális hagyományainak digitalizálása – a könnyű hozzáférés biztosítása a turisták és szakértők számára elnevezést viseli.
Nyitókép: Fotó: Gergely Árpád
