Az adai katolikus templomban október elején Apró Tibor topolyai orgonaépítő mester vezetésével a L’ourge Orgonaépítő Műhely munkatársai lebontották és elszállították Topolyára teljes felújításra és modernizálásra a templomi orgonát. A hangszert Franc Jenko szlovén orgonaépítő mester építette 1956-ban Opus 77. sorszámmal, mégpedig az előző, vélhetően egy Angster-orgona felhasználásával.
A templom bejárata feletti karzaton elhelyezkedő orgona a szakemberek szerint napjainkra erősen leromlott állapotba került és szinte már az egyházi szolgálatot sem tudja ellátni, de egy gyorsabb futamú játéknál, orgonadarabnál más használhatatlan, ezért elkerülhetetlen a felújítása. Ft. Szungyi Károly adai esperesplébános elmondta, hogy a felújítás körülbelül egy évet vesz igénybe, várhatóan jövő karácsonyra már elkészül, és megközelítőleg 90 000 euróba kerül.

Ft. Szungyi Károly és Apró Tibor az orgona bontásáról egyeztet (Csincsik Zsolt felvétele)

Az orgona szétszerelése több napot vett igénybe a szakemberek számára (Csincsik Zsolt felvétele)
– Az idén 230 éves adai katolikus templomot eleink a Szentháromság tiszteletére emelték és szentelték fel. A templom késő barokk stílusban épült, felújított szép festményeivel és vitrázsaival ma is mutatós templombelsőt ad az ide látogatóknak az áhítatos lelki élményük megéléséhez. A 44 méter hosszú és 16,5 méter széles épület a városközpont szépen parkosított részében hirdeti, hogy aki átlépi a templom küszöbét, az szent helyre lép. Oda, ahol Istennel és Isten igéjével találkozik, ahol közvetlenül megtapasztalhatja a szeretet legnagyobb titkát. A templom különlegessége a „csipkés” tornya, amely a múlt század második felében egy vihar által tönkrement templomtorony helyett épült meg. Ez a híres torony széltől átfújható, beborítatlan állapotban van, hogy 53 méteres magasságával is sértetlen maradjon az esetleges viharos szelek romboló erejétől. A mutató toronyban négy harang lakik. Ebből a Szentháromság tiszteletére felszentelt nagyharang az évek során megsérült, ezért minden délben a Szent Péter és Pál-féle harangok szólnak – magyarázta ft. Szungyi Károly.
– A Szentháromság-plébániatemplom felszentelésének 230. évfordulóján október 4-én, szombaton ünnepi püspöki szentmisével adtunk hálát a Jóistennek az elmúlt 230 évért. Ez alatt az idő alatt a templom több ízben is felújításra szorult. Az itteni papi szolgálatom 10 éve alatt a templombelsőt újrafestettük, a freskókat restauráltuk, a tetőt lecseréltük, a padokat újracsiszoltuk és lefestettük, valamint újrafestettük a templomkerítést is. Mindez nem jöhetett volna létre a magyar kormány, az adai önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács és az adai hívek támogatása nélkül. Természetesen tudom, hogy a munkát sosem lehet befejezni, csak abba lehet egy időre hagyni. Ez az idő most jár le, ugyanis folytatjuk a munkát a templomban, mivel belekezdtünk az orgona felújításába. Erre nagy szükség volt, mert az orgona bontásánál arra is fény derült, hogy a sípok nem működtek, a szennyeződés is megtette a magáét és a hangszer valóban használhatatlanná vált. Az elkövetkező egy évben az orgonánk a topolyai cégnél az orgonaműhelyben lesz, ahol teljesen felújítják. Ennek költsége körülbelül 90 000 euró tesz ki, amit részben a plébánia önerőből finanszíroz, illetve reményeink szerint részben az adai önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács és a magyar állam segítségével tudunk előteremteni. Az elkövetkező egy évben Bács Annamária kántor a templomban lévő zongorával próbálja helyettesíteni az orgonát, valamint havonta segédkezik a liturgikus zene szolgáltatásával a Szentháromság Gyermekkórus is. Hála a Jóistennek, hogy az emberek szeretnek énekelni, így az ének és a zene ezentúl is betölti majd a templomot – nyilatkozta az esperesplébános.
A Szentháromság-templomban kántori feladatokat ellátó Bács Annamária római katolikus egyházzenésztől, valamint ének- és zenetanártól megtudtuk, hogy az adai orgona 2 manuálos, 22 regiszteres, pneumatikus rendszerű hangszer. A szakember megjegyezte, hogy a hangszer a térségünk azon orgonáinak 15 százaléka közé tartozik, amelyeknek eredeti építőjéről nem maradt fenn írásos emlék. A feljegyzésekből azonban annyi kiderül, hogy ft. Opitz Sándor plébános ideje alatt – aki 1868 és 1898 között végezte a papi szolgálatot Adán – 1874-ben a templomhoz hozzáépítették a nagy kórust, és a templomnak akkor már volt orgonája. Az nem derül ki, hogy ezt akkor szerezték-e be, vagy már előtte is megvolt. Az viszont biztos, hogy 1956-ban egy szlovén orgonaépítő mester, Franc Jenko építette át a mai formájára és szerkezetére. A hangszer azóta átesett néhány kisebb-nagyobb javításon, restauráláson: 1997-ben az újvidéki Gajda Péter, majd 2012-ben a pécsi Varga Orgonaépítő Kft. újította fel. A mostani, teljes körű felújítást a topolyai L'orgue Orgonaépítő Műhely végzi el Apró Tibor orgonaépítő mester vezetésével.
– Minden hangszer, így a templomi orgona is folyamatos karbantartást igényel a hosszú élettartam és a folyamatos működés biztosítása érdekében. A rendszeres karbantartási folyamat magában foglalja nemcsak a hangolást, hanem a sípok tisztítását a portól és az egyéb szennyeződésektől, illetve az esetleges cseréjét, valamint a mechanikai elemek ellenőrzését és a fúvókák beállítását is. Ezek mind befolyásolják a hangszer hangzását – mutatott rá Bács Annamária.
– A fém sípok idővel korrodálódhatnak, a fa sípoknak az időjárás, a hőmérséklet-ingadozás is okozhat problémát, a mechanikai elemek elhasználódhatnak, a mozgó alkatrészek akadozhatnak, vagy teljesen működésképtelenné válhatnak. A szakembereknek ezeket az alkatrészeket időben meg kell javítaniuk vagy ki kell cserélniük, hogy az orgona mindig a legjobb állapotában működjön. Csak a jól megépített, rendszeresen gondozott és karbantartott orgona szolgálja mindenki megelégedésére évszázadokig a liturgiát és a zenei életet. A mi orgonánk teljes körű javítására igencsak szükség volt már. A hibák már jó ideje használat közben is hallhatóak voltak, jó néhányra azonban csak a bontás során derült fény. Ezek a teljesség igénye nélkül: sérülések, horpadások, szúrágások, hiányzó sípok, elöregedett bőrözések, szélládák, tönkrement síptartók és rögzítők, elhasználódott játszó- és regiszterszelepek, illetve cserére szoruló papírozások a szélcsatornák, szélládák, fúvók esetében, stb. A beavatkozás hiánya vagy halogatása csak tovább rontott volna szeretett orgonánk állapotán. A teljes felújítás elkerülhetetlen, annak érdekében, hogy megóvjuk őt az utókor számára. Megőrzése azonban nemcsak a fizikai karbantartást jelenti, hanem zenei hagyományaink, vallási és kulturális örökségünk ápolását is. Az orgona helyreállítása és megőrzése közösségünk felelőssége, hiszen ez a hangszer kultúránk része. Összeköti a múltat és a jelent, miközben nyitott marad a jövő felé is. Egyelőre ugyan búcsút vettünk tőle, de nem örökre. Jövőre, körülbelül egy év múlva, teljesen megújult állapotában várjuk haza templomunkba, hogy tovább szolgálja az adai híveket és hangjával vezesse a szentmiséken a közösség énekét – szögezte le a kántor, majd Gárdonyi Gézát idézve hozzátette: „Az orgonának szárnyai vannak, amelyek az égbe viszik az emberek áhítatos gondolatát…”

Az esperesplébános a szétszerelt és a szállításra előkészített sípokat mutatja (Csincsik Zsolt felvétele)

Az orgona szétbontott alkatrészeivel megtelt a templom bejárata (Csincsik Zsolt felvétele)
A topolyai L’ourge Orgonaépítő Műhely munkatársai Apró Tibor orgonaépítő mester vezetésével október második hetében kezdték meg az orgona szétbontását, ami több napos folyamat volt. A hangszert teljesen szétszedték kisebb-nagyobb alkatrészekre, majd elszállították tehergépkocsival Topolyára, az orgonaműhelybe felújításra.
– Az orgonából kikerül a régi pneumatikus vezérlés, és egy új, modern vezérlést kap a hangszer. A belsejében meghagyjuk az 1956-ban a Franc Jenko szlovén orgonaépítő mester által megépített orgonát, ami az opus 77-es sorszámot viseli, és amiben még megtalálható az előző hangszer, egy Angster-orgona, amit a pécsi orgonagyár készített. Sajnos, a korábbi hangszer gyártásának pontos dátumát még nem tudtuk kideríteni, mert több dátummal is találkoztunk az orgonában. Ezt a hangszert bővítette ki a múlt század 50-es éveiben a szlovén orgonaépítő, és mi az általa épített orgonát modernizáljuk – magyarázta Apró Tibor a bontás alkalmával.
– A felújítási munkálatok úgy zajlanak, hogy az orgona külső vázán, a szekrényén kívül, minden belső szerkezetet elviszünk a műhelybe. Mindegyiket egyesével megnézzük, hogy meg lehet-e javítani és fel lehet-e újítani, vagy az eredeti mintájára egy másolatot kell készíteni róla. Megvizsgáljuk, hogy mik azok az elemek, amik esetleg nem túl előnyös megoldással készültek a bővítés során, mert sajnos voltak olyanok is, akkor azokat szakszerűbben kivitelezzük. Majd a teljes, a részleteiben való felújítás után kerül vissza a hangszer, amit újra összeállítunk. Ez a jövő év második felében várható – hallottuk a szakembertől.
Az orgonaépítő mester elmondta, hogy az adai Szentháromság-templom orgonája a korának megfelelő állapotba van, vagyis se rosszabb, se jobb állapotban nincs, mint a vajdasági orgonák nagy része. Kiemelte, hogy az adai orgona a jelenlegi kinézetét a múlt század 50-es éveiben kapta meg.
– A mostani félköríves szekrény, ami látszódik, az korábban a karzatkorlátban volt. Ez régen lentről a templomtérből látszódott, miután a karzatkorlát közepe ki volt vágva. Az ötvenes években azonban kiszedték a korlátból, és gyakorlatilag betették az orgona közepébe. Régen a felső szekrény helyén, ami most látható, át lehetett menni, mert középen egy nyílás volt. Az orgonának ugyanis két külön szekrénye volt, a harmadik pedig elöl, a karzatkorlátban volt elhelyezve. Most ez a három rész van összeépítve egyetlen szekrénnyé – tudtuk meg Apró Tibor orgonaépítő mestertől.

Nyitókép: Az orgona a szakemberek szerint napjainkra igen rossz állapotba került (Csincsik Zsolt felvétele)