2024. április 30., kedd

Itthon otthonosan

Úgy kell meghódítanunk a kulturális tereket, úgy kell birtokba vennünk azokat, ahogyan azt egy fülledt kora nyári estefelé a gyerekektől láttam: a Szabadkai Városi Múzeumban miközben a felnőttek a felolvasást hallgatták, a szüleikkel érkezett gyerekek „megszállták” a szomszédos helyiségeket, vagyis a Vajdasági Magyar Képtár termeit. Először csendben sétálgattak, nézelődtek, majd megpillantva Husvéth Lajos művészi játékfiguráit már kicsit hangosabban adtak hangot a tetszésüknek, később a kisebbek még kergetőztek is egy kicsit, de mire vége lett a hosszabbra sikerült felolvasásnak, két-három gyerek már a szőnyegeken vagy a padlón hasalva a gyerekfoglalkozásokhoz odakészített rajzlapokra alkotott színes ceruzákkal. Megihlette őket a sok-sok kép, otthonosan érezték magukat a gyönyörű alkotások között. Amikor a Vajdasági Magyar Kulturális Stratégia készült, a Vajdasági Magyar Képtár még csak a Magyar Nemzeti Tanács felvázolt tervei között szerepelt, és lám, már „belaktuk”. A Vajdasági Magyar Képtárral egyidejűleg adták át a múzeumtól talán száz méternyire álló gimnazista Kosztolányi egész alakos szobrát, és vasárnap délután hátizsákos kiránduló fiatalok fényképezkedtek az európai rangú irodalmár ifjúkori alakját megjelenítő szobornál. Otthonosan érezték magukat a társaságában. Hisszük azt, mások is így érzik majd a jövőben is, hisz – mint a Magyar Összefogás programjában is szerepel – érdemes kihasználni a kulturális turizmusban rejlő, cseppet sem lebecsülendő lehetőségeket, városon, falun egyaránt.

Az adott kulturális tér belakására, a kortárs alkotóművészetünk térhódítására, az értékteremtésre számos jó példát tudunk említeni, mondjuk, a Gion Nándor Szépirodalmi Pályázatot, amely új művek születését ösztönzi. Legfiatalabb színházunk, a Zentai Magyar Kamaraszínház pedig – amely az MNT és az önkormányzat összefogásának köszönhetően immár saját társulattal működik – e napokban interaktív szituációs gyakorlattal a vajdasági középiskolákat járja. E színház is jó példa az értékteremtésre, és érdemes megemlíteni azt is, hogy az elkövetkező időszakban a vajdasági magyar színjátszás fejlesztése hangsúlyos szerepet kap az említett programban. E program célul tűzi ki a részarányos foglakoztatást is a kulturális intézményekben: magyar részleget működtető könyvtáros, levéltáros, múzeumpedagógus, művelődésszervező alkalmazását. Ennek fontosságát nem kell magyarázni annak, aki próbált már kikölcsönözni például Örkény István-művet szerb ajkú, magyarul nem tudó könyvtárostól.

Egy kulturális építkezés néhány mozaikkockáját említettünk. És ha az elkövetkező években is folytatódik e mozaikkockák megtöltése tartalommal, színekkel, vagyis a kulturális stratégiában meghatározott feladatok megvalósulása, és ha ezeket tudatosítjuk is a közösség tagjaiban, hiszem azt, ez is hozzájárul önbecsülésünkhöz, az otthonosság érzésének erősödéséhez, hogy a nehézségek ellenére is mi, vajdasági magyar emberek otthon érezzük magunkat szülőföldünkön.